Asus Transformer T102 – Az igazi tízes

Ha létezik olyan gyártó, aki kifejezetten kettő az egyben termékek gyártására szakosodottnak tekinthető, akkor az bizony az Asus, és hogy bemutassák mi fán terem a hibrid, megépítették a hatalmas közönségkedvenc Transformer T100 fejlesztett kiadását, Persze azonnal landolt is a tesztpadunkon egy darab csak hogy jól megjárathassuk.

Doboz Tartalma

A tajvani gyártótól már jól megszokott módon a bolti csomagolásban érkezett a gép, amiben az okostokon, a gépen, és egy töltőn kívül mindössze egy adag használati utasítás volt megtalálható. Nem ebből fogjuk megtanulni az integrált áramkörök javításának legjobb módjait, vagy azt, hogy mit kezdjünk a géppel, ha teljesen szétfagy, és nem akar még a Windows sem bebootolni utána, mert bizony a frissítések fontosabbak. De arra, hogy hova dugjuk a töltőt, vagy hogy melyik a bekapcsoló gomb találunk magyarázatot. Egyébként maga a doboz egyszerű leginkább a már megszokott Asus Zenbook és Transformer sorozatok átlagos dobozára hajaz. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez már olyan szinten ismertető jegyévé vált a gyártónak, hogy ezer közül is könnyen fel tudjuk ismerni a tömegben a dobozt.

Külső

Igaz, hogy azt mondtam, hogy a T100, és a 102 testvérek, de ha valahol ez nem látszik meg akkor az bizony a kinézet területén van. Míg az eredeti Transformer egy miniatűr notebooknak nézett ki, addig ez a gép a Microsoft által már kitaposott útvonalat követi, és úgy néz ki, ahogy egy igazi vérbeli „new age” szétszedhető tabletnek ki kell nézni. A hátlapot egy műanyag szerű fedés védi a karcoktól alatta, jól láthatóan fémből készült a gép. Az előlapból pont annyit foglal el a kijelző, hogy még meg tudjuk a keretnél fogni, akkor is, ha használni akarjuk, és nem fogunk véletlen billentyűleütéseket produkálni a kijelzőn. Egyébként a hátlapot fedő borítás körbe fut a keret körül is, csak hogy biztos legyen a teljes védelem. De mivel védjük a kijelzőt merülhet fel a kérdés, nos természetesen kapunk a dobozban egy ehhez használható fedőlapot, de ez nem a sima egyszerű fed lap, amit mondjuk egy alsó kategóriás tablet védőtokja kapott, nem ez a kicsike azon túl, hogy az egyik legjobb tapintású textil anyagot kapta, amit utóbbi időben ilyen tokon láttam, rendelkezik egy félelmetesen jó billentyűzettel is. Ez a billentyűzet egyébként nem sokban különbözik attól, amit egy átlagos Asus Netbookon láthattunk régebben, de hiába az iszonyú vékony fed lap a gombok így is 1.5 mm-es úton járnak. Így a gépelési élmény is megvan. Az oldalaira került a legtöbb fontos kapcsoló, és csatlakozó, kivéve a lezáró billentyű, és a Micro SD kártya helye. Az utóbbi idők telekommunikációs fejlesztéseit elnézve, komoly dicséret, hogy kapunk egy 3.5mm-es analóg audió csatlakozót (igen most az egyszer felülök egy iPhone mém vonatra, de itt is nagyon érvényes az egyszer volt budán kutyavásár szabály.) Ez alatt helyezkedik el egy USB 2.0. A csatlakozó, ami nagyon hasznos, hiszen mint azt biztosan tudjátok, egy Windows-os tablet akkor igazán érdekes, ha kapunk lehetőséget teljes értékűen kihasználni teljes Windows minden előnyét és hátrányát. És ha azt hittétek, hogy ezt már nem lehet fokozni? Nos, akkor meglepetés találunk egy Micro HDMI csatlakozót is a házon, amit kifejezetten olcsó tudunk átalakítani nagyméretűre, és akár egy második monitort rákötni, vagy Projektorral megtartani egy prezentációt.

1464712354-666x400

Belső

Szokatlan módon ezt most egy történettel kezdem. Átalában, ha kapok egy bármilyen notebookot  tesztelni, akkor első körben fogom a saját gépemet, és felteszem a polcra ezzel gyakorlatilag minden munkámat áthelyezve az adott teszt gépre. Itt is ezzel próbálkoztam mindösszesen azért, hogy tudjam mennyi munkát tudok egy ilyen jellegű hibriden elvégezni. Ehhez kellett egy USB-s billentyűzet, és egy Micro HDMI átalakító. Ezzel el is készült a munkaállomásom, amit otthon használtam, ha pedig hordozni kellett sokkal jobb volt, mint a dög nehéz saját gépemet hordozni. (Az egy másik kérdés, hogy a munkahelyi notebookot nem úsztam meg így nem voltam sokkal beljebb, mint előtte. ) És akkor elkezdtem gondolkodni mit is csinálok én egy átlagos napon? Nos, minden nap híreket olvasok reggel, amíg magamhoz térek, bár ezt még az ágyban fekve, és nem az asztalomnál ülve. Aztán elkezdek leveleket írogatni miközben feladatokat tárgyalok ki az írókkal, és rendezem az aznapi teendőket. Ezt már az asztalnál, mert gyakran kell két monitor a levelezés, Hangouts, időnként Facebook Chat, és naptár kombinációhoz. Ezután általában írok, miközben zenét hallgatok, vagy esetleg az aktuális sorozatepizódomat nézem meg. Ha van éppen elkészült nyers videóanyag, akkor el szoktam kezdeni vágni, vagy rendszerezni, ha pedig mindezzel végeztem, akkor inkább filmet nézek, és esetleg játszom pár kör Hearthstone-t, vagy ha komolyabbra vágyom, akkor CS:GO-zok.

Szóval írjuk össze, hogy mire szoktam a gépem egy átlagos, (mára inkább hétvégi nap) használni.

  • Hírek olvasása lehetőleg még az ágyban fekve.
  • Napi menetrend megszervezése nagyon fontos kommunikációk lezavarása
  • Cikkírás, multimédiafogyasztással
  • Videóvágás, Médiagyártás
  • Minimális játék leginkább népszerű esport címekkel.

 

Az első pontot természetesen sokkal jobban tudtam művelni a tableten, hiába a saját gépem is  egy hibrid, ha az 15.6 colos félkómában nagyon nehéz vele szórakozni össze-vissza fetrengve szóval ez mindenképpen piros pont egy hibrid tablet részére.

Napi menetrend esetében ütköztem az első problémába az Intel Atom processzor, amit beletettek sajnos nem elég arra, hogy megfelelően ellássa a feladatát, ha arra kerül a sor, hogy 2 Windows 10 alkalmazást, egy Chrome appot, és nagyjából 6 böngészőablakot használunk. Mondjuk a 4GB ram sem segít. Sokszor érzékeltem lassulást, vagy azt, hogy nem kezdett el a gép azonnal írni, amikor én azt szerettem volna, ennek ellenére azért sikerült megoldanom némi szentségeléssel a dolgot, sőt a harmadik-negyedik nap környékén eljutottam oda, hogy már észre sem vettem a dolgot.

Rendben az első két ponttal megvagyunk, akkor írjunk cikket, ehhez általában két monitort használok, mert az egyiken az aktuálisan használt böngésző, vagy ha sorozatot nézek, akkor annak az ablaka fut, a másikon pedig végezem egyszerre az információgyűjtést, és az érdemi munkát magát. Ez már meg sem kottyant a gépnek, egészen addig a pillanatig, amíg balga módon nem kezdtem el 4k filmet nézni a belső hálózatról, ott ugyanis a kicsit gyengébb processzor miatt rendre elhasalt a szegény tablet. 1080p felbontás mellett viszont jók vagyunk, bátran merem ajánlani.

Médiatartalom gyártás, most érkeztünk el a fekete leveshez. Nos, videóvágási tesztnek kinéztem magamnak, a már azóta kész, és megjelent Huawei P9 videonkat, és abból vágtam ki egy kis darabot illetve tettem be a végére egy „diavetítést” majd elküldtem exportra. Nos, ez valami kínkeservesen lassú volt a videó 1080p Youtube kompatibilis Premiere Presettel mentve majdnem egy órán át dolgozott, így ha valamire, akkor videóvágásra semmi képpen sem javaslom az eszközt, mert nem lesz jó élményben részünk az egyszer biztos. Persze ha valami egyszerűbb munkát találunk ki, mint mondjuk a csináljunk indexképet egy videóhoz, akkor nincsen semmi gond, a Photoshop teljesen nyugodtan működik, a felbontása pont akkora a gépnek, hogy még el is engedi indulni az Adobe az alkalmazást, így itt biztosan nem fogunk problémába ütközni, bár egy-két tesztmakrót már biztosan nem engednék rá, mert szépen kéken halna el a tablet azon nyomban, amint rányomok a startra.

Nos, és a minimális játék. Itt voltam a legnagyobb gondban ugyanis a CS:GO igényel egy közel fix sebességet ahhoz, hogy játszható legyen, és ne nyírjanak ki minket azonnal, ahogy szembe találkozunk valakivel, mert mondjuk ő a 144FPS miatt kétszer olyan gyorsan mozog, mint mondjuk mi 72vel. Így én ezt olyan 90-120 környékén szeretem használni, úgy biztosabb a siker. Persze volt már olyan, amikor be kellett érnem 60-nal, és még az is elfogadható, de ha valaki megszokik ebben a játékban egy szintet, akkor jobban jár, ha annál nem adja lejjebb. Viszont itt nem 72-ről, nem 90-120-ról, de még csak nem is 60-ról beszélünk. Ugyanis a Fraps szerint egy betonkemény 34-es átlaggal futott a játék. Ez már szó szerint a játszhatatlan kategória, nem az éppen, hogy elmegy szint. A Hearthstone ugye manapság egy krumplin is elfut így ott nem aggódtam, és a vége az lett, hogy tényleg szépen, és folyamatosan elfutott a gépen az egész. De akkor mivel lehet játszani rajta? Nos, régebbi játékokkal bizotsan,  a Quake 3 Arena például szemkápráztatóan szépen futott rajta. Emulátorokkal, itt is nagyjából minden elérhető, és játszható rajta, ami létezik Windowsra. Illetve indie címekkel, amit mondjuk egy-két évesek akár, tehát igazából frissek, de nem igényelnek túl sok hardware-t a géptől. Ilyen például a személyes kedvencem, azaz a SEUM, vagy a Speedrunners From Hell nevű gyöngyszem, amit egyszerűen nem bírok letenni. Annyira addiktív, és szórakoztató a játék, hogy az valami félelmetes. Ez a legalacsonyabb beállítások mellett szépen futott a gépen egy akadás nélkül a beépített kijelzőn.

Szóval nagyjából egy napom kilőve csak kicsit jobban oda kell pár dologra figyelnem, és videóvágáson kívül mindere tudom ezt a kis tabletet használni, ami csak eszembe juthat. Így a mindennapokban egy szinkronizációs mappával, akár a notebookot otthon is hagyhatom.

De most jöhetne a kérdés, hogy értem én hogy hibrid, de mi hajtja? Nos, mint az ilyen tableteket általában ezt is egy Intel Atom processzor látja el a tudással, konkrétabban pedig egy X5-Z8350-es kiszerelés járt nálam tesztelésre.  Ez a processzor egy 1.44GHZ-s alapórajelen dolgozik, de ha úgy alakul, akkor akár 1.92GHZ-ra is képes felpörögni, ha szükséges. Hivatalosan az ARK szerint 2GB RAM-ot lehet mellé tenni, de valahogy az Asusnak sikerült megoldani, hogy inkább 4GB legyen a gépben. Ehhez kapcsolódik egy (legalábbis számomra) ismeretlen Intel HD Graphics. Aminek a teljesítményéről már regéltem egy kicsit feljebb a játékok kapcsán. A kijelző kapcsán már mondtam, hogy a felbontás pont elég ahhoz, hogy a Photoshop elinduljon. Nos, ez a felbontás 1280×800, ami ekkora méretben én azt mondom, hogy megfelelő, hiszen ismerjük a Windows korlátait a skálázással kapcsolatban. 10 colon pedig már az 1366×768 is kicsit sok lenne az olvashatóságot nézve.

Adatkommunikáció

Mit is vár el az ember egy ilyen tablettől? Nos, nekem kétféle képpen fogalmazódott meg a kívánalmam, először mikor elkezdtem használni jött az óhaj miszerint. Ó csak AC Wifi legyen benne, de mire odajutottam, hogy vissza kellett adni, már tudtam, hogy egy valódi kérésem lehet csak. Egy SIM foglalatot kérek a tabletre, és fáradnék is a pénztárhoz. Hiszen az első kérésem meghallgatásra került, és a gép beépített 802.11 B/G/N/AC szabványokat kezelő Wlan modult kapott a hátlap alá, és csak hogy teljes legyen a csomag egy 4.1-es Bluetooth is beépítésre került. GPS-t én nem is kerestem, mert bár egy ilyen jellegű eszköz simán jó lenne, akár hosszabb távra is utazás közben navigálni, Windowsra (főleg nem x86-os asztali Windowsra) nincsen rendes navigációs szoftver. Amíg ez a probléma el nem hárul szerintem felesleges lesz beépíteni GPS-t ilyen eszközökbe.

Beviteli eszközök

Nos, azt már mondtam, hogy van egy billentyűzet a dokkolóban, de azt nem hogy milyen. Egy egészen egyszerű Asus Netbook billentyűzet kapott helyet, amire nagyon büszke a gyártó, hiszen a nagyjából 1cm vastag fed lapban 1.5mm-es úton járnak a billentyűk. És azt kell mondanom ez a másfél milliméter nagyon kényelmes. Mechanikus billentyűzetekhez vagyok szokva, abból is inkább a maximálisan ütközőig lenyomást részesítem előnyben, így furán hatott az elején, hogy egy kicsit erősebb gombnyomásnál már hajlott a borító, de hamar hozzászoktam, és az a hang, amit kiad magából, illetve a hibátlan nyomáspont mind-mind arra enged következtetni, hogy közel annyit, ha nem többet ültek a tokot tervező mérnökök a tervasztalnál, mint olyan társaik, akik magát a tabletet tervezték. De hogy miért eszközök a fejezet neve? Nos, ez egyszerű azért, mert van egy nagy, és igazán földrengető újítás a hátlapon, ez bizony a Windows Helloval kerülhetett be, és nem más, mint egy újlenyomat olvasó ott, ahol más tableteken a hátlapi kamera lenne. Nem tudom, hogy ez kinek az ötlete volt, akár az olvasó akár az elhelyezés, de remélem hatalmas bónuszt kapnak most karácsonykor emiatt az ötlet miatt. Egyszerűen ott van jó helyen, míg egy telefonnál megértem azt a verziót is, aki előre a fő képernyő gombba integrál, és azt is, aki hátra akár csak egyedül hagyva az olvasót, hiszen mindkét módszer használható, de, és itt most megint az Apple a példa, Sir Jony Ive gondolkodhatott volna mielőtt az iPad elejére tette a Touch ID-t. Lehet, hogy így néz ki szerinte jobban, de egy tabletnél pont az a lényeg, hogy mire elkezdenéd használni feloldjon, és ez egy olyan olvasónál, ami az előlap közepén van lehetetlen. Mit tud ezzel szemben a Transformer Prime? Nos, ha csak a tablet részt fogjuk kézben, akkor mire felemeljük az asztalról már bekapcsolt a kijelző, és egy helloval üdvözölt minket a gép, ha a billentyűzet is rajta van, akkor pedig mire kinyitjuk, addigra már fel van oldva, és a Windows asztalon, vagy ahol hagytuk a tabletet találjuk magunkat. Tényleg zseniális megoldásnak gondolom, és remélem a továbbiakban is elterjedt lesz.

t102-multicolors-1

Akkumulátor

Két verzióra számítottam, vagy a fél napot sem bírja ki, vagy röhögve az egészet. Mivel a tajvani gyártó nem most gyártott először tabletet, így arra szavaztak, hogy bírja egész nap, még ha ettől kicsit nehezebb is lesz. És így a tesztkészülék képes volt 11 órán át böngészni Wifin, magas fényerővel nem 1, és nem két fület akár egyszerre használva. Filmnézésből is közel 8 óra megvan, Így ha kedvünk tartja bizonyos filmsorozatokból maratont is tarthatunk rajta.

Összegzés

Nem vagyok egy nagy tabletes, és sosem voltam az. Használok tabletet időről időre, de egyszer csak otthon felejtem az asztalomon, és onnantól megint egy ideig nem kerül elő, ezen a T102 sem fog változatni, de nem is én vagyok a célközönség. Nekem kell a teljes billentyűzet, nekem kell minimum 13 colos kijelző, és nekem kell a teljesítmény. Amíg ilyen tabletet nem lehet venni én személyesen érdeklődést mindössze, mint tesztelő fogok mutatni iránta. Viszont azt tudom, hogy az emberek kedvelik az ilyen termékeket így eszerint is fogok értékelni, hogy a mai világban mire lehet egy ilyen elég. Ha csak hordozni kell egy olyan eszközt, aminek van billentyűzete, és mondjuk meg lehet rajta írni egy kisebb programot vagy ilyesmit, ha úgy alakul. Nos, ilyennek nagyon remek a T102, és mivel hazudni nem akarok én is többször magammal cipeltem, amikor mentem valahova, hiszen a súlya olyan kicsit, hogy a „hátha kelleni fog” alkalmakkor is nálam tudott lenni, ahova a notebookot már nem vittem volna. Mondjuk az tény, hogy hihetetlen bután néznék most ki, ha ezek után azt írnám, hogy volt olyan alkalom, amikor jó is, hogy nálam volt. Hiszen azzal magamnak mondanék ellent. De bár nem jött sosem a szükség érdekes volt a tudat, hogy készen tudok állni, ha kellene egy számítógép. És ez az, amire egy hibrid 10 colos tablet nagyon jó tud lenni, ezért merült fel benne a lehetősége annak, hogy ha lenne 4G-s változat, akkor megvásároljam. És mint ahogy a címben is írtam ez az igazi tízes. Avagy üdvözöljétek az első 10 pontos tabletet a Tesztkörnyezeten, ez is elérkezett, és ki más hozta el nekünk, ha nem az Asus. És akkor most már nincs más hátra, minthogy közel tizenhat ezer karakter után megköszönjem, ha eljutottál idáig, és elolvastad végig a cikket, úgy tűnik kicsit sok lett a végére.

Értékelés: 10/10

Köszönjük az Asus Magyarországnak a tesztkészüléket.
brarid