HTC U11 – Csak jönne már a feltámadás

A HTC az utóbbi időben iszonyatosan megy lefele a lejtőn. Az okok persze megvannak, nem is kell olyan mélyen keresni őket vagy nagyon utánanézni, hiszen tudjuk, az árukhoz képest a telefonok nem teljesítenek. Leginkább az alsó kategóriában, na de a nagyágyú sem?

Ocean_PerLeft_AmazingSilver17Apr17 Low Res

Doboz tartalma

Alapvetően a szokott fehér dobozban kaptuk meg a legújabb fenegyereket, amit a tajvani cég küldött csatába a riválisok ellen, viszont a tartozékok többé-kevésbé megfeleltek annak, amit bárki kapni fog a telefonhoz, ha megveszi a boltban. Egy töltőfej, egy USB C-USB A kábel, egy C csatlakozós fülhallgató, USB C – 3,5mm-es átalakító, SIM kiszedő-tű, valamint egy törlőkendő képezi a csomag tartalmát. Ezen felül biztosan kap majd a vásárló egy adag papírt is a csomagban. Összességében a tartozékkínálattal elégedett vagyok, bár egy tokot esetleg el tudtam volna képzelni a kendő helyett az ujjlenyomatoktól való védelem elérésére.

Külső

Nem véletlen az U11 mint elnevezés, a 2016-os telefonok legjobbjait hozza tető alá a készülék és dob ki mindent, amire esetleg nem lenne szükség. A külső is jól érzékelhetően a HTC 10 és az U telefonok ötvözése, bár megmaradtak a nagy és markáns élek, mind a hátlap, mind az oldalkeret kellően meg lett polírozva, csak hogy biztosan megvakuljunk tőlük. A nálunk járt telefon hátlapja elvileg szürke, ami konkrétan inkább kék színre hasonlított. Még teljesen összetapogatva is úgy csillog, mint Salamon bizonyos alkatrésze a mondás szerint.

Ocean_3V_AmazingSilver17Apr17 Low Res

Viszont mindenképpen egyfajta eleganciát kölcsönöz a telefonnak, amit valahogy nem láttunk viszont a 10 esetében a matt hátlap miatt. Egyébként itt kapunk egy logót, egy mikrofonnak kinéző lyukat, aminek az elhelyezése több mint megkérdőjelezhető, mert konkrétan az az első dolog, amit lefogok telefonhívás közben. Felette a kötelező kormányzati feliratok és hogy ne dobd a kukába a telefont. Jóval fentebb lakik a kamera, amit már többen az egek fölé dicsértek a hozzá kapcsolódó dupla vakuval. A készülék tetején egy mikrofonport és a SIM/SD tálca kapott helyet. Az összes gomb a jobb oldalra került, de hála a mérnökök gondolkodásának itt kapunk némi érezhető különbséget a bekapcsoló gomb textúrája miatt. A nyomáspontok rendben vannak, és nem tudod komolyabban megnyomni úgy őket, hogy attól kelljen félned, hogy kiesik. A telefon baloldala többnyire üres, leszámítva az antenna miatt szükséges műanyag darabokat. Alul pedig a hangszórón kívül két mikrofon és egy USB C csatlakozó árválkodik. Bizony a HTC úgy döntött, hogy egy 7.9 milliméter vastag telefonra nem kell 3,5 colos jack csatlakozó. Nem tudom ez kinek jutott eszébe, de szerintem ez az egyik legrosszabb megoldás, amit el lehet képzelni. Összehasonlítva Skorpy kolléga Huawei P10 telefonjával, amire elfért, vagy a nálam lévő S8-cal, amin szintén, pedig mindkettő vékonyabb. Nem látom értelmét annak, hogy a mérnökök miért hagyták le ezt a napjainkban még igencsak használatban lévő kimenetet a telefonról. Már csak az S8 miatt sem lehet az egy értelmes indok, hogy a vízállóság az oka, hiszen a Samsung telefonjai rendelkeznek analóg audio kimenettel, mégis ugyanazzal az IP védettséggel érkezik, mint cikkünk szereplője.  Ha már eddig nem volt róla szó, akkor ugorjunk át arra, hogy mi is van az előlapon. Egy lényegébe kapacitív megoldással működő főképernyő gomb, ami az ujjlenyomat-olvasó szerepében is tetszeleg. Mellette két darab, világítás nélkül láthatatlan és szerintem a világon a legkisebb méretekkel rendelkező kapacitív vissza és alkalmazásváltó gomb páros kapott helyet. E felett a trió felett kapunk egy 5,5 colos kijelzőt, ami az előlaptest 71,5%-át fedi el, ezzel még engedélyezve a használatot egy kézzel is. A telefon legfelső része felé közelítve pedig egy előlapi kamerát találunk, ami 16MpX-es felbontással operálva, majdnem ha nem a legnagyobb felbontású előlapi modul, amit valaha telefonba építettek. A közelség- és fény érzékelő, még egy mikrofon, valamint a telefon és előlapi hangszóró. A telefon méretei egyébként 153,9×75.9×7.9 mm-esek. Nem beszélhetünk kis telefonról, az ehhez tartozó 169 grammos tömeg pedig szintén nem kevés, de leginkább sok. Lehet egy kézzel használni gond nélkül, pedig nincsenek az átlagosnál nagyobb lapátkezeim, de akik kisebb kezekkel vannak megáldva azoknak lesz vele baj akár a mindennapokban a billentyűzet egykezes használatával, akár azzal, hogy elérjék a felső sarkát a telefonnak. Mint már szó volt róla, a nálunk járt telefon kék színben pompázik, ezen felül egyébként kapható még egy pár változatban, viszont azt tudni kell, hogy minden esetben az előlap fekete marad. Az Amazing Silver, amit mi is teszteltünk sokkal inkább hasonlít kékre, bár ezt meg nem mondtam volna az ügynökség segítsége nélkül. A Shappire Blue egy erősen kék árnyalatot takar, ami tényleg közelít a zafírkékhez. A Brilliant Black talán a legérdekesebb, ugyanis a telefon alapvetően fekete, de ha megfelelően éri a fény, akkor zöldes árnyalatba tér át. Legkevesebb magyarázatra az Ice White szorul, itt a hátlap nemes egyszerűséggel fehér. Míg a Solar Red esetében a telefon piros hátlapja inkább narancsos színben pompázik, ha megfelelően tartjuk.

Belső

Hiába az érdekes küllem, ha a belső mit sem ér, mondhatná a költő. Szerencsére a mérnökök is e filozófia szerint tervezték meg a telefont, és amit csak lehetett, bepakoltak a házba. Kezdve a 2017-es év legerősebb ARM chipsetjével, a Qualcomm Snapdragon 835-tel, ami nyolcmagos Clusteres elrendezést használ 4 darab 2,45GhZ-s és 4 darab 1,9 GhZ-s Kryo mag segítségével. Ezeket segíti SoC szinten egy Adreno 540-es grafikus gyorsító, valamint belső tárhelytől függően 4 vagy 6GB RAM. Ezekkel együtt egy olyan sebességű telefonról beszélünk, amiről az összes többi gyártó csak álmodni tud. Az alkalmazások mindenféle késlekedés és várakozás nélkül megnyílnak, és elég kis eséllyel töltődnek újra. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a 8 éves Core 2 Duo-s géped lecseréled egy Intel Core I9 (vagy Threadripper a példa szempontjából mindegy) alapú megoldásra. Csak itt nem egy 8 éves telefonnal hasonlítottam össze, hanem a Galaxy S8-cal. Érezhető és szembetűnő a különbség. Ezek után természetes, hogy nem találtam olyan alkalmazást, amiben belassult vagy esetleg lefagyott volna, még a rettegett Facebook alkalmazások is simán megoldották a dolgot anélkül, hogy különösebben odafigyeltem volna bármire a használat közben.

Bevezettünk egy új tesztmérést. Ezt látni fogjátok mostantól az összes olyan telefon tesztje alatt, ami képes adott alkalmazások futtatására, ezért nincsen a K4 tesztben még ilyen. Szóval következzen a nem titkoltan a PhoneBuff néven ténykedő Youtubertől elemelt Speedtest, avagy ahogy mi nevezzük a Tesztkörnyezet Run

 

Mi is az a Tesztkörnyezet Run? Egy előre meghatározott sorban alkalmazások megnyitása időre. Esetünkben egy könnyen teljesíthető kört akartam kitalálni, amivel a lehető legtöbb olyan telefon, amit nem a legolcsóbb kategóriába szántak, végig tud csinálni és mégis hasznos funkciókat/alkalmazások néz végig. Következzen hát a lista, hogy miket is válogattam össze.

Kezdünk az órában, ahol elindítjuk a stoppert, hogy legyen mivel mérni az időt. Innen ugrunk az Asphalt 8-ba, aminek a főmenüig kell eljutni és utána lehet kilépni belőle, a következő a Rovio, szerintem az utóbbi időszak legjobb játéka, ami nem más, mint a Battle Bay, szintén a menüig. Ezután a netflix főképernyője a következő, amit a BKK futár követ, aminek be kell zoom-olni a pozíciónkra, hogy betöltöttnek nyilvánítsuk, ez után egy gyors beugrás a naptárba, onnan a kamerába. Betöltjük a Tesztkörnyezet főoldalt, betöltjük a OneDrive mappalistát, majd a WordPress applikáció és végül a Youtube-on található első felbukkanó videó elindítása és megvárni, amíg feljön a felület. Majd vissza az órába és nézni egy köridőt, ezután pedig újra végignyitogatni mindent, megnézve melyik applikáció kell, hogy újratöltsön.

 

A HTC U11 az eddigi, három tesztelt telefonból a leggyorsabb volt a maga 51 másodperces első és 34 másodperces második körével. Gyakorlatilag a Run alatt egy dolgot töltött újra, ez pedig az Asphalt 8 volt. Még a Battle Bay is betöltve maradt a háttérben, amin pedig igazán meg voltam lepődve. A telefonra telepített szoftver is sokat segít ebben. A szinte 100%-ban módosítatlan Android csak egy szép indítót kapott és egy-két bónusz alkalmazást, de utóbbiak leginkább rendszerfunkciókat váltanak ki és cserélnek használhatóbbra ahelyett, hogy haszontalan és lehet, hogy soha el sem indított applikációkra pazarolják a helyet. Az Andorid 7.1.1 fölé telepített Sense-felület pontosan arról szól, hogy a lehető leggyakrabban használt funkciókkal bővíthessék a telefonokat.

Screenshot_20170828-122735

Screenshot_20170828-122741

Például, az anno a HTC One M7 fedélzetén bemutatott Blinkfeed nevű okosság, amit azóta egy rakat gyártó, többek között még a Google is lemásolt, és ismét itt van, és jobban működik, mint valaha. Ez lehet az oka annak, hogy a HTC minden más OEM előtt szállítani szeretné a 8.0-ás rendszerfrissítést a telefonra és erre a legtöbb esélye meg is van.

Multimédia

Régebben a legnehezebben elfogadható része volt egy HTC telefonnak, mára eljutottunk oda, hogy a DXO Mark tesztjein jól, ha nem a legjobban teljesítenek a tajvani cég megoldásai. Ez bizony a kamera. És mennyivel jobb lett, mint régen volt. Az M8 volt szerintem a mélypont, ahol is a telefon legalább olyan képeket készített, mintha kimosták volna hideg vízben az egészet. Az U11, az új készülék kamerája momentán a legjobb, amit valaha piacra dobtak bármilyen telefonban, mind szoftveres mind hardveres oldalról. Az elkészült képek gyönyörűek. A színek majdnem tökéletesen egyeznek az eredetivel, beégésnek, elmosódottságnak nyoma sincs, és akkor még a HDR-t be sem kapcsoltuk.

IMAG0010

 

IMAG0002

Videók kapcsán is hasonló az élmény. A felvett 4k videók minősége nagyon rendben van és a stabilizálás is sokat segít. Az előlapi kamera is használható fényképeket készít, ha minden áron selfie-zni kíván valaki. Videó-hívásokhoz több mint elég a minőség, amit tud. A tajvani gyártó már az M7-es telefon kapcsán is a hangszórók királya volt, jobban szólót nem nagyon lehetett találni, még ha esetleg hangosabbat sikerült is. És ez most sincsen máshogy, bár már a második telefon érkezik tőlük, ami elhagyta a méretes és jól látható előlapi hangszórókat, a minőségből nem adtak lejjebb. Az eredmény egy még továbbra is dupla hangszórós, főként az előlapon érzékelhető megoldás, amitől a telefonnak nem kell feltétlenül nagyobbnak lennie. A hangzáskép pedig jobb, mint valaha, a mélyek odavágnak, de megvan a közép és magas tartomány is kellően, annak ellenére, hogy az U11 már vízálló és valamennyire le kellett zárni ezeket a réseket is. Egyébként a két hangszóró most is a telefon beszédhangszórójának segítségével létezik, míg a másik egység a telefon alján található meg. Ilyen hanggal videókat visszanézni is élmény. Ebben természetesen a készülék maximálisan partnerünk lesz, nem elképzelhetetlen végignézni rajta akár egy teljes 4k filmet sem. Tesztünk alatt a szinkronizálás nem esett szét hang és kép között, amíg végigment a tesztfilm, és a telefon sem merült le.

Akkumulátor

Kellene lennie valami szégyenfoltnak is, hiszen mint már beszéltük tökéletes telefon nincsen. Szerencsére a foltot már elhagytunk fentebb, a jack csatlakozó hiánya kapcsán. De lehet, hogy az akkumulátor másnak zavaró lesz. Ugyanis a beépített 3000 MaH kapacitású telep éppen hogy elégséges, egy számomra óvatosabb naphoz. Átlagos a bekapcsolt kijelző idő is, valahol 3-3,5 óra közé lehet tenni, a tőlem már megszokott szinkronizációs háttérfeladatok mellett. Videót nézni a telefonról repülő üzemmódban viszonylag sokáig tudunk, bár ez nagyban függ a felbontástól és a bitrátától. Tesztfilmünk egyenesen Blu-Ray konverzió, így minden ilyen érték igen magas. Mind a 4k felbontás, mind az adathordozóval járó hatalmas Bitráta része volt annak, hogy a filmet éppen hogy végig tudtuk nézni a telefonon, bár az biztosan nem segített, hogy külső meghajtóról kellett betölteni a majdnem 100GB-os állományt. Hiába igyekeztünk aktív eszközt bevetni erre a feladatra, nem láttunk változást. Mivel a dobozban alapból a Qualcomm Quick Charge kompatibilis töltőt kapjunk, főleg irodában dolgozó emberek számára nem hiszem, hogy gond lenne napközben feltölteni a telefont, ha komolyabban használják.

Adatkommunikáció

A Qualcomm csúcs SoC-k szokása hogy mindent, ami csak a gyártó eszébe jut, integrálnak a modem részbe, így ideális helyzetben akár képes lehet 1GPBS átvitelre is a telefon. Ám ha jobban a földhöz ragadunk és tudjuk, hogy Magyarország leggyorsabb 4G+ képes hálózata is csak 600-at tud lefele, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ilyen módon ki fog szolgálni minket a készülék egy darabig. Bár a chip tervezésénél még sehol nem volt AD szabvány, a korábbi 802.11 alapú protokollok támogatása is működik, a jelet pedig stabilan tartja. Sokan beszéltek már róla, hogy a HTC U11 az első olyan telefon amit Bluetooth 5.0-val szereltek és bár ez a 8.0 frissítésig nem lesz aktiválva, csak úgy, mint ahogy ott van az A-GPS, GLONASS támogatású pozícionáló modul. Természetesen NFC-t is kapunk a házban, ami Android Pay kompatibilissé teszi a készüléket, feltételezve, hogy az adott országban elérhető a szolgáltatás. Vezeték nélküli töltés a fém hátlap okán nincsen.

Összegzés

Féltem, mikor elhoztam a telefont az ügynökségtől, hiszen a másik kedvenc gyártómban már kellett csalódnom nem egyszer és féltem, hogy az U11 körüli hype csak egy lufi, ami abban a pillanatban fog kipukkadni, hogy elkezdem használni a telefont. De nem ez történt! Volt szint, amit elvártam, a telefon pedig erőlködés nélkül átugrotta és méterekkel távolabb landolt. A kijelző, bár nem AM-Oled még mindig nagyon szép és élethű színeket produkál. A hangszóró, bár nem a régi BoomSound, de bizonyos tekintetben annál is jobb megoldás. Az Edge Sense pedig annyira belém égett az egy hét alatt, hogy amíg két telefon között az S8-at használtam, akarva-akaratlanul szorítgattam az oldalát, hátha sikerül kicsalnom a kamerát vagy bekapcsolni a zseblámpa funkciót. Ezek az apróságok és nem a radikális kinézet vagy a legbrutálisabb hardver tesz egy telefont többé, mint egy szimpla fémdarab. Persze a belső nem árt, ha megvan. A HTC mérnökei jól láthatóan beleadták szívüket-lelküket a telefonba, ami könnyen lehet az utolsó, amit együtt terveztek. És bár lemaradt a Jack csatlakozó, az átalakító ott van a dobozban, és ma már fillérekbe kerül egy használható vezeték nélküli füles is. Az a patinás cég, amelyik olyan telefonokat tett le az asztalra, mint az első Desire, vagy a T-Mobile G1 nem érdemli meg, hogy egy két rossz döntés okán el kelljen tűnnie a süllyesztőben. Most azt hiszem, hogy itt a legjobb esélyük a visszatérésre, az U11-gyel.

 

Értékelés:10/10
Köszönjük a HTC Magyarországi képviseletének a tesztkészüléket.

brarid