Huawei P10 – Második lehetőség

A tavalyi csúcsmodell P9 nagyon csúnyán leszerepelt nálunk, így vegyes érzelmekkel vettem át tesztünk alanyát a Huaweitől, hogy aztán az egy héttel későbbi hirtelen visszavételnél már elkezdjen egy kicsit hiányozni, és csak a második kör alatt jöjjek rá, hogy a gyártó igenis meghallgatta a kéréseket, és pontosan ott változtatott a következő telefonon, ahol a legrosszabb volt. 

Doboz Tartalma 

Előre bocsátom, hogy két telefon is járt nálam, egy fekete és egy fehér, ahol lehet megpróbálok mindkettőről nyilatkozni valamennyit, de a doboz tartalma a kettőnél megegyezett. A telefont kapjuk legfelül, alatta pedig szépen akkurátusan különböző dobozokban vannak elhelyezve a papírok és egy tok, ami bár kedves gesztus, iszonyat gusztustalanul néz ki, alatta a speciális Huawei Supercharger, és a hozzá való kábel. Fontos, hogy direkt színkódolva van, és csak ezzel a kábellel és töltőfejjel fog gyorstölteni a telefon, sehogy nem lehet össze-vissza kombinálni őket.
A fülhallgató pedig egy sima egyszerű Huawei féle megoldás, semmi speciális nincsen vele kapcsolatban. Arra pont alkalmas, hogy a következő adandó alkalomig, amikor megtaláljuk azt az audióeszközt, amit szeretnénk, addig ezen hallgassunk zenét. Az egész doboz felülről nyitható kétfele, valahogy úgy, mint egy szerszámosdoboz, nem vagyok benne biztos, hogy ennek túl sok értelme van, viszont az biztos, hogy jól néz ki az egész.
Természetesen tele van feliratokkal, az eleje már azonnal büszkén hirdeti, hogy a kamerát a Leica-val közösen dolgozták ki. Mit ne mondjak, nem voltam tőle azonnal oda. Korábbi tapasztalataim alapján ezzel kapcsolatban nagyon nem vagyok kibékülve. De lássuk mit tud a telefon és először nézzük körbe.  

Huawei P10

Külső 

A kínai gyártó évek óta ugyanazzal a kinézettel jelentkezik, csak minden alkalommal egy kicsit jobban tunningolva azt. És sajnos tunningolás alatt azt értem, hogy lekerekítették még egy kicsit a korábbi P9-hez képest, és egy-két dolgot máshogy szereltek rá fel.
Kezdjük az előlappal. A tetején kapjuk a megszokott dolgokat, egy előlapi kamera és egy szenzorrés van, ezt követi a telefonhangszóró, illetve egy értesítési ledet is kapunk, ami nagyjából minden színben tud világítani, ahogy a szükség hozza. Alatta helyezkedik el a kijelző. Ez a kijelző nagyobb részt foglal el, mint eddig bármikor a Huawei telefonjain. Jelen esetben egy 71.2%-os kijelző test arányról beszélgetünk. Ami 2016-ban és az idei év elején még bőven elég lett volna, viszont egy olyan világban, ahol a legtöbb telefon már bőven 80% felett van, ott felmerül a miért kérdése, és ez felmerült a Huawei-ben is, hiszen a nemrég bemutatott Mate 10 Pro már 18:9-es hatalmas méretű kijelzővel érkezett. Alatta pedig egy mélyedés és egyébként semmi. Adott mélyedés egyébként a főképernyő gombot, vissza és alkalmazásváltót tartalmazza egyben, erre majd később kitérek.
Az egész előlapot még a mélyedést is Gorilla Glass 5 fedi. Ezt továbbra sem igazán értem biztosan, hiszen többször meséltem már, hogy az ilyenfajta kijelző erősen karcolódnak. Itt egy furcsa kettőséget tapasztaltam, a fekete készüléknek semmi baja és egy darab karcot nem találtam rajta, hiába a tesztidőszak relatív rövidsége, viszont a fehér telefon már karcos. Nem nagyon. Viszont eléggé ahhoz, hogy a kettő telefon alapján már meg tudjam kérdőjelezni a dolgokat. Illetve ami vicces, hogy míg a fekete telefon jól néz ki, addig a fehér egy nagyon rossz buli eredménye egy iPhone 7, és egy Galaxy S7 között létrejött kapcsolat után. És nagyon nem áll jól neki. Átalában nem zavar egy fehér telefon sőt nagyon tetszik a változatosság lehetősége. De valahogy a két általunk tesztelt telefonból valahogy a fekete sokkal jobban nézett ki.
De nézzük lefele, ott találjuk ugyanis az USB-C csatlakozót, és egy fülhallgató kimenetet. Ezek egészen kényelmesen vannak elhelyezve, bár egyszerre a kettő kicsit nehezíti a fogást, nem olyan szörnyű mintha sokkal szélesebb lenne a telefon, vagy esetleg a két szélére tolnák azokat a csatlakozókat. A jobb oldalon kapjuk az összes gombot, és amiben egyre jobbak lesznek a kínaiak.
Az szinte biztos, hogy a bekapcsológombot náluk jobban senki nem emeli ki. Nem elég, hogy egy mélyesében ül, amit ki lehet tapintani, de van egy piros kör körülötte. Ez nem elég? Akkor még egy kicsit recéssé is teszik. A felette lévő hangerőszabályzó gombok ehhez képest semmilyenek.
A telefon másik oldala egy dolgot tárol csak a SIM kártya és Micro SD kártya helyét. Ezen felül a telefon szinte üres körben, a mikrofonok kivételével. A hátlapja egészen érdekes. Természetesen a felső részen kapjuk a LEICA kamerarendszert a két kamerával a lézeres fókusszal és a dupla ledes vakuval. Alatta helyezkedik el a gyártó logója, és a kötelező FCC logókat is itt találjuk. Szintén egy már jól ismert megoldással a telefon alján és tetején kapunk két antennasávot.
Színek szempontjából, természetesen nem csak ez a kettő létezik, ezen felül kapunk egy Rózsaarany változatot, emellett a Dazzling Gold és Dazzling Blue mellett egy furcsán hangzó Greenery nevű változat is létezik, Utóbbi erősen zöld hátlapon, míg az előlap fehér. Viszont voltak érdekességek is. A kijelző feletti üveg a fekete telefon esetében nagyon furcsán ködös volt. Ez arra engedett következtetni, hogy nem OGS megoldással van dolgunk. Viszont a meglepő fordulat következett, amikor megnéztem ugyanezt a fehér telefonon is, viszont ott nem volt vele semmi gond.  

Huawei P10

Belső 

Itt sem kell szerencsére szégyenkeznie a gyártónak, ugyanis a P10 ezen a téren is sokat fejlődött elődjéhez képest. A beépített HiSilicon Kirin 960 SoC sebességben hatalmas fejlődést jelent a korábbiakhoz képest, a processzor része nyolc maggal rendelkezik, ez két részre van osztva ARM BIG.Little architektúrát használ. A nagyobbik cluster négy 2.4GhZ-s maggal rendelkezik, míg a kisebbikbe már csak négy darab 1.8GhZ-s mag került. Ezek heterogén módon működnek tehát ha a szükség úgy hozza, akkor képesek egyszerre működni.
A sebesség a telepített Android 7.0 mellett teljesen rendben van, és mint erről már volt szó a Mate 9 cikkben az Emui hatalmasat fejlődött. És ez itt most az 5.1 változatnál jobban látszik, mint korábban, az alkalmazásmenü még jobban működik, mint eddig. Egyszerűen használható, és a funkciókat is minőség a mennyiség előtt módon kezelik újabban a kínai gyártónál, talán ez a legmeglepőbb dolog, hiszen bár kevesebb dolgot találunk, mint amit megszokhattunk a cégtől, viszont azok hasznosak.
Szerintem a cég is érezte, hogy a képernyőn lévő gombok nem a legjobb megoldást nyújtják, ezért mindhárom gomb képességeit integrálták az újlenyomat olvasóba. Egy szimpla érintés először feloldja a telefont, majd átalakul vissza gombbá, ha hosszan nyomjuk akkor már a főképernyőre jutunk, és bármelyik irányba mozgatva az ujjunkat az alkalmazásváltót találjuk. Ez nagyon kényelmes, és szinte azonnal hosszászokunk, amint elkezdjük komolyabban használni a készüléket. Ahhoz képest, hogy mennyi ideig próbáltam megszokni a képernyőn elhelyezkedő gombokat, meglepően nagyon rövid idő alatt annyira hozzászoktam, hogy már kicsit kényelmetlen képernyőgombokat használni. Ez talán a baja is a készüléknek ugyanis, ha az Asszistenst akarjuk elindítani, akkor nem biztos, hogy elsőre fog sikerülni.
A kiegészítő alkatrészek is el lettek találva, független attól, hogy már nagyon sok telefon hat, nyolc gigabájt RAM-mal érkezik, a Huawei ennél a telefonnál inkább biztosra ment és „csak” négyet helyezett el a készülékben. Ez a legtöbb esetben mindenre elég, még úgy is, hogy az Emui éhségét is csillapítani kell. Emellett pedig a belső memória mérete kétféle lehet, vagy 32 vagy 64 Gigabyte.
Semmi különbség nincs ezen felül, viszont nem nagyon találtam még sehol a kisebbik változatot, ahogy mi is a nagyobbikból kaptunk tesztpéldányt.
Jogos elvárás lenne most egy Tesztkörnyezet Run, viszont mivel az eredménykülönbségek olyan marginálisak telefonok között, hogy szinte értelme sincsen megnézni, hogy egy-két századmásodperces különbség miatt. Dolgozunk az átalakításán talán később tudunk majd valami értelmesebb megoldással szolgálni nektek.
Térjünk át a kijelzőre. A kijelző IPS-NEO panellal rendelkezik, és a felbontása 1080×1920, ez nem egy rossz felbontás, sőt talán a legjobb az utóbbi években. Az Android még, mint tudjuk, nincsen felkészítve a 4k-ra, valamint 5.1 colos mérete miatt 432ppi értékkel rendelkezik, ami szintén a pont elég az árért cserébe kategória.
Újabb érdekesség a kétféle telefon alapján. Az IPS kijelzők fehérjei nem mindig tökéletesek, néha kékesek néha zöldesek. Viszont egy készülékcsaládon belül nem nagyon láttam olyat még, hogy ne egyforma legyen az effekt. A fekete telefon esetében a kijelző zöldes fehéreket produkált, míg a fehér színű készülék már a megszokottabb kékes fehérekkel rendelkezik. Ezen felül önmagában nincsen baja a telefonnak, sem pedig a kijelzőnek.
És az egész úgy ahogy van használható. Túl sok szemét nincsen telepítve, de azért vannak olyan alkalmazások, amiken egy furcsa szemöldökemelést végeztem. Természetesen a legtöbb törölhető róla, így túl sokat nem érdemes róla beszélni. Ami érdekes, hogy egyértelmű, a Huawei gyárt Android Wear alapú okosórákat, és ezekkel kapcsolatosan az alapértelmezett alkalmazások fel vannak készítve ilyen eszközökre, viszont hogy miért telepíti fel az én első Generációs Motorola Moto 360-amra. Majd utána hatalmas sürgetéssel el is távolítja őket, mert csak a Huawei Watch támogatja ezeket. Ezt azért szeretném, ha később kijavítanák. 

huawei-p10-mwc-16

Multimédia 

Elvileg a P sorozat legnagyobb fegyvere, de a P9 ebből a szempontból nagyon leszerepelt. Egy használhatatlan kamera és mellé egy furcsa szoftver, amivel csak fekete-fehérben lehetett igazán fényképezni, és ez még csak a kezdet.
Most viszont összeszedte magát a Leica és a Huawei, mert egy nagyon jól használható készüléket ismertem meg a P10-ben, és az egyik legjobb kamerát, amit eddig láttam. A színek kiugranak és az élesség is rendben van, önmagukban nem vagyok benne biztos, hogy ekkora durranás lenne a végeredmény, de a szoftver is kezelhető. Maga a felület hasonló, de abban a pillanatban, hogy nem minőséget mellőző képeket készítünk egész könnyű használni. Bár sokan majd automata módban maradnak, de ezzel nincsen semmi baj.
A két hátlapi lencse felbontása különbözik, 20 és 12 megapixel, viszont a gyújtótávolság a kettő között különböző. Így automatikusan kapunk kétszeres optikai zoomot is. Rendelkezésre áll egyébként egy lézer és a sima PDAF autofocus is, ha fotózni akarunk. Ugyancsak kapunk optikai stabilizátort de ez csak az elsődleges 20mpx-es lencsére igaz a másodlagos ilyet nem tud.
A videók felbontása 2160p harminc képkocka per másodperccel. Viszont, ha lemegyünk egészen 1080p-ig, akkor a sebesség mindjárt hatvanra nő.
Az előlapi kamera egyébként 8 megapxieles, és valamiért a fényérzékenysége jobb, mint a hátlapiaknak. Míg az utóbbi F/2.2 addig az előlapi kamera f/1.9-es értéket képvisel. Több mint elég ez a modul ha videótelefonálni akarunk, de szerintem még magunkat fotózni is.  

Huawei P10

Adatkommunikáció 

Közel már a vége, kedves olvasó, lássuk mire képes hát a Huawei P10, ha kommunikálni kell a világgal. Kezdve a mobilinternetes lehetőségekkel. LTE-A vagy LTE+ támogatást is kapott, ezzel 450/50-es sebességgel képes internetezni a telefon, ami a legtöbb esetben elég, és az ilyen mobilnet lehetőségek mellett bőven elég arra, amire használni akarnánk.
Ugyanez igaz a WiFi-ről is. A szokásos tesztünket teljes nyugalommal teljesítette, és 802.11 A/B/G/N/AC szabványokat kezel, ezzel a sebesség nagyon gyors, és kifejezetten jól csatlakozik akármilyen hálózathoz. Nagyobb gondot jelent szerintem az hogy a szoftver néha nem kezeli le rendesen. Egészen pontosan arra gondolok, hogy hibás valamilyen módon a szoftver, mert néha csak újraindítás után sikerült a hálózaton látható Chromecastot megtalálni.
Ennél csak az a nagyobb gond, hogy a Bluetooth annyira érzékeny az emberi testrészekre, hogy ha véletlenül letakarom a telefon tetejét a zsebemben, akkor már szakadozik a jel valamennyire. Remélem ez hamar javíthatóvá válik.
Viszont legalább eltévedni nem fogunk A-GPS, GLONASS, BDS, GALILEO műholdakat látja a telefon és nagyon gyorosan talál hozzájuk jelet, itt már volt gond sem a jel megtartásával, sem egyebekkel nagyon könnyen tudtam navigálni a készülékkel. A szokásos vonatos teszt alatt, csak egyszer dobta el a jelet azon kívül, ahol a minden telefontól ezt el is várom, de ez is nagyon hamar megoldódott. Szinte végig teljes 4G térerő állt rendelkezésre.  

Akkumulátor 

Jöjjön a legkedvesebb részem. Ebből a szempontból három P10-et sikerült tesztelni, ugyanis még jóval a teszt megkezdése előtt vásárolt Skorpy egy ilyen készüléket, és én is megnéztem a két nálam járt telefont, és én büszkén jelentem, hogy a beépített 3200mAh kapacitású akkumulátor, ha nem is annyira, mint a Mate 9 esetén, de bőven használható.
Simán két napot kibír persze főleg készenlétben. Átlagosan három négy órás kijelzőidővel számolhatunk és emellé 30-35 órás készenléti időkkel. Nálam, Amikor két Twitter fiók, egy Facebook fiók és a hozzá tartozó oldalkezelők 5 email fiók és egy rakás beszélgető alkalmazás volt használva, néha Spotifyos zenehallgatás mellett.
De ez szinte mindegy is, mivel a töltő olyan gyors, hogy erősen össze-vissza töltöm néha a telefont, mert kevesebb mint egy óra alatt feltölt annyira, amivel már hosszabb távokra is el tudunk jutni. Viszont nem minden fenékig tejfel, mert Skopry telefonja alig bír egy napot. Akár használja akár nem a nap végén töltenie kell, csak a nap végének időpontja változik. Ezt illik figyelembe venni, mivel veletek is könnyen előfordulhat.  

Huawei P10

Összegzés 

Itt jön képbe az igazi kérdés. Vajon én, aki mindig is rossz szemmel néztem az A kategóriás gyártó szerepében tündöklő és valahogy erre a szintre egyre jobban előre lépő Huawei tevékenységét?
Nem mondom hogy tetszik a telefon és azonnal el fogok rohanni venni kettőt, hogy mindkét telefonomat ilyenre cseréljem. De azzal kapcsolatban nincsen kifogásom, hogy nektek a vásárlást tanácsoljam. Ha megfelelő minőségű telefont kerestek, ami használható is valamire, de nem akartok hatalmas összegeket költeni, akkor a szolgáltatókon keresztül nagyon jó áron be lehet szerezni. De már nem vagyok annak ellenére sem, hogy függetlenül vegye valaki, mert egy használható csúcskategóriás telefont tett le a cég az asztalra, amivel mindenki meg lesz elégedve, aki szereti vagy jobban elviseli az Emuit.
De a fejlődés jól látszik, és remélem hogy a P11 még ennél is jobb ajánlat lesz majd, 18:9-es kijelzővel egy hasonló házban. De a Bluetooth és a castolás hibái nagyon kellemetlenül érintettek. 

Értékelés: 9/10 

Köszönjük a Huaweinek a tesztkészüléket.