HTC U11 Life – Az Android One érkezik a harcba

A HTC miről híres? Szerintem a jó minőségű anyagok felhasználásáról, a jó hangzásról, és a Sense UI-ról. Mi történik, ha ebből a háromból kettőt elveszünk egy telefontól. Tudjuk-e még azt jó szívvel HTC-nek nevezni, vagy már inkább csak egy olcsó utánzat?

Doboz Tartalma

A készüléket közel abban a dobozban kaptuk meg, amivel a bolti vásárlók is találkoznak, amikor magukhoz veszik a telefonjukat. Egy sima kartonból készült dobozt kapunk, aminél inkább a praktikum, semmint az elegancia volt az elsődleges szempont. Ez nem baj. Hiszen a legtöbben addig használják a telefon dobozát, amíg hazaviszik benne a telefont a legjobb esetben, de szerintem többször előfordul az is hogy már ezt sem éri meg egy kiszállítás miatt, és maximum addig nézi valaki, amíg ki nem vette belőle a szerzeményét. Ez persze nem baj, és ha csak itt fognak egy rakás pénzt ahhoz, hogy ennyibe kerülhessen a telefon, akkor minden további nélkül elfogadom ezt a feltételt.
Viszont egy komolyabb hibát már rögtön találunk, ha leemeljük a fedelet és elkezdjük megnézni, hogy pontosan milyen tartozékokat is kapunk hozzá. Jár ugyan egy USB töltőfej és kábel, de ezek közül egyik sem képes gyorstöltésre, így erről mindenképpen le kell mondanunk. Azon felül pedig arról is, hogy a saját, nem vezetékes fül vagy fejhallgatónkat fogjuk a telefonhoz használni, ugyanis nem találunk a dobozban egy darab 3.5mm-es átalakítót sem, csak egy USB-C csatlakozású Usonic fülhallgatót, hozzá tartozó párnákkal. Ez, ha engem kérdeztek, akkor gáz. Nagyon gáz. Már csak azért is, mert nem mindenki szereti az agybadugós füleseket, és talán még kevesebben vannak oda azért az ötletért, hogy csak és kizárólag a készülékhez kapott darabot használják. Ez persze lehet hogy csak az én véleményem, de azt is nehezen hiszem, hogy túl sokba került volna mellécsomagolni egy átalakítót. De ha ezen túl tudunk lendülni, akkor megnézhetjük végre a telefont.

Külső

A készülék a külsejével akar hódítani, ami ebben a kategóriában fontos. Viszont egy telefon, ami egy minimálbér környéki áron kapható a boltokban, az nem kellene, hogy műanyagot tartalmazzon. Ennél nagyobb baj, ha kompletten nem áll másból a készülék, mint műanyagból. Az előlap persze üveg, de mind az oldala, mind a háta, évek óta nem látott és érzett rossz minőségű horpadós, de legalább fényes műanyaból készült. És ez valami szörnyű. A telefon jobban csúszik, mint az üveg és fém telefonok, és hiába lett fényesre „csiszolva”, elhasal rajta, a napsugár és abban a pillanatban megszűnik a varázsa a színváltós háznak.
Mindettől függetlenül, nagyon jól néz ki, szinte egy az egyben olyan, mint nagyobb testvére a 2017 elején csatába hívott U11. És nem véletlen ez a megoldás. A HTC kínosan ügyel manapság a márkaimázsra. Nincsen sok telefonjuk, mivel az alsóbb kategóriákban nem tudnak, de nem is akarnak képviseletet maguknak, viszont ahol megjelennek igyekeznek megismerhető formákat, és jól látható megoldásokat hozni, hogy bárki nézzen is rá a készülékre, a hátlapon lévő óriási logó nélkül is minden további nélkül mondhassa, hogy igen ez a Tajvani gyártó terméke.
Gyakorlatot nézve két színben kapható a telefon, „fekete” és „kék”. A fekete telefon méregzöld oldalakkal és hátlappal rendelkezik, míg a kék nem meglepő módon kék színben pompázik ezeken a részeken, az előlap minden esetben fekete.
A telefon jobb oldala ad otthont az összes elsődleges kezelőszervnek. Úgyis mint hangerőszabályzó és bekapcsoló gomb. A bal oldala üres, a tetején csak egy SIM foglalatot és egy mikrofont találunk, míg az alja az igazán érdekes. Kérdezz meg bárkit, hogy hol van a helye az USB C csatlakozónak, és 10 emberből 9 azt fogja mondani, hogy alul középen, mert telefonon nem látott még máshol. Nos, én hirtelen az lettem, aki nem hisz a szemének és a 10. emberré váltam, rájőve arra az alapigazságra, hogy lehet akárhol az USB kapu, ahol a gyártó úgy akarja. Szerencsére a HTC nem váltott hatalmasat és nem rakta a telefon hátlapjának közepére a bemenetet. Alul maradt, viszont eltolódott a jobb oldalra egészen a telefon szélére, hogy helyet tudjon adni a hangszórónak. Ez az egyetlen hangszóró a telefonon. És még olyan megoldással sem találkozunk, hogy a telefonbeszélgetéshez való hangszórót használhassuk egyszerre a másikkal. Ez kényelmetlen lehet egyeseknek, de még mindig olyan telefonról beszélünk, amit olcsóbbnak akar a HTC ajánlani. Hátul pedig egy HTC logó, a kamera és egy Android One logó található.

HTC U11 Life

Belső

A készülék egy nagy családból érkezik, amit Android One-nak hívhatunk. Az összes nem ötvenezer alatti telefon, ami ezzel a platformmal érkezik, egy közös tulajdonságot tudhat magáénak, ez pedig nem más, mint a Qualcomm Snapdragon SDM630 nevű SoC, ami tartalmaz egy nyolcmagos Cortex A53 processzort és egy Adreno 508 grafikus gyorsítót. Elméletben mondjuk a HTC U11 Life és a Nokia 6.1 között nem kellene differenciának lennie sebességben, de mégis van.
Az U11 Life sebessége nem sok kívánnivalót hagy maga után. Akadásokkal nem nagyon találkozunk, és a felület pontosan olyan szinten le van tisztítva, amennyire csak lehet, a szó szoros értelmében majdnem ugyanaz, mint egy Pixel esetében. Egyetlen apró különbséget vélhetünk felfedezni, hogy az adott telefon, ha rendelkezik bármilyen kiegészítő szolgáltatással, esetünkben mondjuk az Egde Sense, akkor annak a beállításai is megtalálhatóak lesznek. Viszont egy darab felesleges telepített alkalmazást nem találunk. Még a teljes Gapps csomagot sem találjuk meg rajta. Az alkalmazások egy része hiányzik, ezeket majd értelemszerűen nekünk kell letölteni akkor, ha odajutunk, hogy mondjuk a Keep-re szükségünk van. Ez nem gond. A telefon szinte teljesen üres, ami egy nagyon hasznos helyzet, hiszen bár a telefon bővíthető SD kártyával, de a nálunk járt telefon 32GB-os volt, és ahogy körbenéztem az interneten, nem nagyon láttam más lehetőséget. Itt jön be a furcsaság, hiszen attól függetlenül, hogy meg lehetett volna rendesen oldani a dolgot, a HTC mégis azt választotta, hogy akkor a belső memória mérete döntsön a RAM mennyiségéről is. Ez azt jelenti, hogy a telefon 32GB belső tárhely mellé 3GB RAM-ot kapott, és a 64GB-os változat 4-et.
SIM kártyától szerencsére nem függ, tehát mind kétkártyás, mind pedig az egykártyás változat rendelkezik mindkettő kiszereléssel. Előbbi esetben a második kártyáról le kell mondanunk, ha két SIM kártyánk van. Utóbbinál pedig értelemszerűen egyszerűsítve van a dolog, ott alapból dedikált a Slot.
De akkor térjünk vissza a 8.1.0-ás Androidra, amit találunk rajta. Szinte teljesen üres és nagyon gyors. Még akkor is, ha össze-vissza kell váltanunk a dolgok között. Nem nagyon tudtam beakasztani. Alapvetően, aki eddig sem csak és kizárólag csúcskategóriás telefont használt, azoknak gond nélkül menni fog minden ezen a készüléken is.

Mi is az az Android One?

Ez egy nehezebb kérdés lenne, de a Google szerencsére megmagyarázta nekünk a dolgot. Az Android One projekt nem más, mint egy megoldás, hogy a legszükségesebbeket kaphassuk egy telefonon és ne vesszünk el a sok gyártó által telepített Bloatware között (emlékszik még valaki a Google Play Edition telefonokra, nos ez majdnem ugyanaz). És ezt leszámítva, van más is. A platformot a Google frissíti minimális beleszólással a gyártó részéről. A HTC kap némi szót az Edge Sense és az Usonic integráció miatt. Viszont ezzel együtt, mind a gyártó, mind Mountain View megígéri, hogy 2 évig kapni fog a telefon verziófrissítést és legalább három évig biztonsági frissítéseket. Ez egy nagyon kényelmes állapot, kivéve ha a gyártó cég elfelejti frissíteni a telefont mielőtt kiadja tesztelésre, ugyanis nagyjából 12 alkalommal frissített nálam a telefon mire elértük azt, hogy be tudtam úgy kapcsolni, hogy ne akarjon megint egy frissítést telepítsen. Ezzel együtt lehet élni és nagyjából havonta egyszer kell megoldani a gondot.

HTC U11 Life

Kiegészítők

Android One telefon esetében a gyártó nem nagyon nyúlhat bele a dolgokba. De a HTC kicsit meg kellett, hogy fűszerezze az U11 Life-ot. És nem mást tett bele, mint a nagytestvérből már megszokott legjobb megoldásokat. Első körben érkezik az Edge Sense, ami annyira jól sikerült, hogy a Google átemelte a megoldást a 2017-ben bemutatott Pixel 2 telefonokba is. Ez a megoldás viszont nem csak a Google asszisztenst tudja megnyitni. Hosszan vagy röviden nyomva két akciónk lehet, amivel akár telefonhívást indíthatunk, vagy bekapcsolhatjuk a zseblámpát, én leginkább erre használtam. Az egyetlen, ami fáj, hogy nem lehet bekapcsolni, hogy „szorítással” vehessük fel a telefont, amikor csörög. Ezen felül, ha nem akarjuk használni, gyárilag nincsen bekapcsolva így, ha szorongatjuk a telefont annyit sem fogunk észrevenni, hogy rezzenne és teljesen úgy fog viselkedni, mint egy átlag készülék a vadonban.
A másik funkció viszont talán még egy fokot teker a dolgon. Az Usonic, mint megoldás a headsetet, és a kihangosított zenehallgatást hivatott megkönnyíteni és vagy jobbá tenni. A hangminőséget emelve és a különböző mikrofonokat használva aktívan kiszűrni a hangokat, amiket az utcán mászkálás közben hallunk. Ezen felül igyekszik a mi ízlésünkhöz, és zenehallgatási szokásainkhoz mérten utána nyúlkálni a dolgoknak. Ez azt eredményezi, hogy bár nem adnánk sok esélyt annak a fülhallgatónak, amit a dobozban találunk, hamar rá kell jönnünk, hogy nem csak azért nincsen a dobozban USB C átalakító, mert olcsóbb lett volna, hanem mert ezzel akarják, hogy használjuk a telefont.

Multimédia

Milyen a hangminőség, amikor nem a hangszórót használjuk? Nos ez egy érdekes dolog. Kellemesen szól, viszont nagyon szokatlan a HTC részéről, hogy a telefon egyik részét letakarva már szinte némítani is tudjuk a telefont. Ugyanez igaz a kamerákra is. Mind az előlapi, mind a hátlapi kamera hagy némi kívánnivalót maga után, de arra, hogy adott esetben le tudjuk fényképezni a fontosabb pillanatokat. Videók tekintetében az SDM630 platform a gátló tényező, 1080p@60FPS felvétel nincsen, viszont amit fel lehet venni vele felbontás és sebesség tekintetében az egészen rendben van. Arra, amire fontos biztosan használható lesz.

Adatkommunikáció

A telefon támogatja a legfrissebb piacon lévő szabványokat is. Cat 11-es LTE-A a maximális, amit el lehet érni a telefonon és ez a legtöbbeknek bőven elég lesz. Esetünkben 600/75Mbps sebességet tudunk magunkénak, mint tudjuk ezzel ugyan a nagyobb internetcsomagokon nem tudunk 10 másodperc alatt végig égetni, de ha minden rendelkezésre állna, így is kevesebb mint egy perc alatt elfogyna az Internetkeretünk. WiFi tekintetében kapunk egy 802.11 AC maximális sebességre képes egységet, ami Dual-Band rendszereket is támogat Bluetooth oldalon megkapjuk az 5.0 támogatást, viszont csak sima A2DP támogatás van benne APT-x kodek, mint olyan sajnos hiányzik. FM Rádió nincsen benne, (ez utóbbi az Android One projekt miatt, mert a Nokia telefonok gyakori funkciója volt viszont a 6.1-ből már hiányzik.) Az USB viszont érdekes módon csak 2.0 backendet kapott, ami sokat ront a helyzeten.

Összegzés

Megfelelő telefont keresel, ami nem egy hatalmas gyártótól van vagy a Huaweitől? Olyan telefon kell, amit biztosan frissíteni fognak, de még így is van egy-két trükk a tarsolyában? Akkor itt van a telefon, amit kerestél, nagyjából 80-100 ezer forintért lehet megtalálni e sorok írásának pillanatában. Ha viszont strapabíró eszköz kell, vagy olyan, ami jól néz ki? Akkor kerüld el ezt a telefont messzire és várd meg a hamarosan érkező Nokia 6.1 tesztünket ugyanis az lehet a te telefonod. Ezen kívül egyébként a HTC U11 Life egy kellemes meglepetés a HTCtől, és nagyon örülök neki, hogy az egykoron kedvenc okostelefon gyártóm nem csak csúcstelefonokat tud gyártani.

Értékelés: 9/10

Köszönjük a Tesztkészüléket a HTC Magyarországi képviseletének.

brarid