Yono And The Celestial Elephants – Nem csak Marionak áll a Switch világa

Bár korábban az általunk tesztelt Nintendo Switch címek többsége leginkább az olasz vízvezetékszerelő körül forgott, és ez általában így is van rendjén, hiszen a konzolt készítő cég igenis adjon ki minőségi játékokat hozzá! Viszont nem csak nekik szabad. Végre itt egy cím, ami erre igazán jó példát tud mutatni.

Mik azok a játékok, ami elé szinte kivétel nélkül bárkit le tudsz ültetni és nem fogja azt mondani, hogy ezzel márpedig én nem játszom? Nem az autós játékok most nem számítanak.
Bizony, a platformerek. Ezek azok a játékok, amik elé szinte bárkit kivétel nélkül le lehet ültetni és nem fogja megkérdőjelezni, hogy neki mit is kell csinálni, vagy miért is jó ez neki. Ami nem is csoda, hiszen ezek a játékok voltak a mi fiatalságunk, ezek azok, amikkel akár egyszerre napokat is képesek voltunk egyhuzamban játszani, csak azért, hogy még egy pályát, még egy pályát, és hoppá vége van.
Viszont a 3D beköszöntött és ezzel elérkezhetett egy újabb dicső korszak az addigra már öregnek tetsző játékok számára. Az izometrikus grafika és a többdimenzióban elképzelt megoldások után nem jöhetett más, mint a hordozható konzolok meghódítása, amire jelen tesztünk alanya is minden lehetőséget megkapott a legújabb japán konzol megjelenésével.

Yono and the Celestial Elephants

A kezdet kezdetén egy nagyon kicsi, aranyos elefántot kapunk, akivel meg kell tanulnunk a játék alapvető irányítását, és hírtelen rájövünk hogy a létrehozott világ emberei nem igazán tudják hogy micsodák vagyunk, de abban tökéletesen biztosak lehetünk, hogy most látnak élő elefántot először, valaha. Ez egy furcsa körítést ad a játéknak, hiszen a mai világban az elefánt nem egy ritka állat, bár veszélyeztetettnek minősül, azért lehet őket, mind a vadonban, mind pedig az állatkertek nagy részében látni.
De ezen túllendülünk, valószínűleg pont ugyanekkora megbotránkozást keltene egy beszélő elefánt, akkor is ha esetleg az adott világban mindenki látott volna ilyen állatot, aki csak a világrajött. Feladatunk a többi Celestial elefánt megtalálása, és ahhoz hogy erre lehetőségünk legyen feladványokat kell megoldani, és különböző pályákon keresztülhaladnunk, amíg el nem érjük a célt.
Nekem őszintén üdítően hat végre egy olyan játék, amiben nem az a cél hogy egy elrabolt hercegnőt mentsünk meg, vagy hogy bosszút álljunk valakiért, hanem hogy egy fajt újra felfedezzünk, amikor az már teljesen elveszettnek látszik a föld színéről.

Yono and the Celestial Elephants

Játékmenetben sem kell túl sok specialitást keresni, hiszen már mondtam, hogy a történettel és úgy egyáltalán az egész játékkal platformok közötti ugrándozás és különböző feladványok megoldása közben ismerkedünk meg, ami egy nagyon tetszetős megoldás a számomra.
A puzzle feladatok úgy nehezednek, ahogy egyre jobban haladunk előre a történetben, és nagyon nem megbocsátó a játék. Ha elrontasz valamit, akkor jobb ha mentettél előtte és nem kell még három másik feladat után ismételten a megoldást elfeledve megérkezni újra. Mivel a játék számol valamennyit előre és hátrafele is, ezért még az sem megoldás, hogy kimegyünk a szobából és visszajövünk. Ez talán kicsit levesz az értékből, és az biztos hogy gyerekek számára egy picit nehezebben játszható, viszont legalább egy felnőttnek akár fejlettebb logikai érzékkel is tud kihívást adni a játék. A Switch lehetőségeit nem igazán használja ki a játék, láttam már ennél jobb megoldást a dologra, és azon túl, hogy játszhatunk vele hordozható üzemmódban is, nem sok mindenre számítanék. Természetesen az ára is eszerint alakul, hiszen egy olcsóbb játékról beszélünk, ami indie kiadásként látta meg a napvilágot, és mint ilyen egyszerűen csak az eShopban érhető el. Ez pedig nem meglepő, hiszen egy igazából csak a miért ne faktor játékkal van dolgunk. Az eredetileg Steamen megjelent játék, nem lehetett túlzottan módosítgatni rajta, nehogy véletlenül egy másik játékot adjanak ki helyette.

Yono and the Celestial Elephants

Grafikailag nem fekszi meg a kis konzol gyomrát a játék, bár erre nem is számítottam, hiszen elemeire bontva simán találunk nem egy olyan mobilos játékot, ami ennél komolyabb elemekkel dolgozik. Az izometrikus kinézet és a kissé gyerekes kinézet nem egy akkora gond, hiszen mint mondtam ez a játék elsősorban a gyerekszíveket hivatott megdobogtatni. Zeneileg viszont nagyon ott van a játék, és inkább nem egy akkora elem, mint egy élvonalbeli tripla A-s cím esetében. Viszont legalább nem vesz el az élményből.

Egy rövidke játék rövidke tesztje ez, hiszen az egészet pár óra alatt végig lehet vinni, ha nem akarunk vele sokat szenvedni, de ez nem csoda hiszen kevesebb mint 1GB méretbe belefér az egész. Nem tudom azt mondani, hogy ez egy játék, amit nem kellene kihagyni, sőt igazából, ha nem az aranyos elefántok miatt, akkor lehet hogy egy-két játékot hasonlóképpen kihagyva, inkább lehet valami olyan címet vásárolni a konzolhoz, amikkel akár több tizen- órákat el tudunk lenni, ahelyett hogy egyszerre végig viszünk egy játékot. Ezzel együtt, mind Steamen, mind pedig a Switchen 14.99 USD/Eur az ára, így ha csak és kizárólag platformert keres az ember és a Mario Odessy már megvolt, akkor egyelőre sokkal jobbat a 3D-s kategóriában nem találtunk.

Értékelés: 7/10

Köszönjük a játék fejlesztőinek a tesztpéldányt

brarid