Everspace

Everspace

A hamburgi Rockfish Games több sikeres mobiljátékkal a háta mögött, közösségi finanszírozásra támaszkodva teremtette elő az Everspace fejlesztési költségeit. A bő egy évvel korábban Steam és XBox One platformokra kiadott játék PlayStation 4 verziójára viszont 2018 május végéig várnunk kellett. Lássuk hát, hogy megérte-e? 

Azok számára, akik mobilon is játszanak, minden bizonnyal ismerősen cseng a fejlesztő stúdió neve, hiszen az igen sikeres Galaxy on Fire sorozat elég ismerté tette. Nem csoda hát, hogy a nyersanyag gyűjtögetéssel, kereskedéssel és hasznos holmik saját elkészítésének funkcióival felturbózott belső és külső nézetű űrcsavargós játékötletük megvalósítására indított Kickstarter kampány közel a dupláját gyűjtötte össze a kitűzött célösszegnek. A vaskosabb büdzséből pedig nem csak a PC mellé a két főbb konzolplatformon futó változat elkészítésére futotta – bár a PS4 verzió majd egy évvel később készült csak el -, de arra is, hogy a beta tesztben résztvevő játékosok nyomatékos javaslata alapján történetet is kerekítsenek az eredetileg story mentesre tervezett singleplayer küldetések sorából álló játék alá. 

Everspace

Látványvilágára egy rossz szavam sem lehet. Az Unreal Engine-re fejlesztett Everspace alaposan kihasználja a motor kínálta lehetőségeket, és pályák, az ugrópontok környéki világűrben megérkezéskor kösztő látvány változatosságát sem nagyon érheti negatív kritika. A véletlenszerűen dolgozó pályagenerátor a lehetőségek elég széles tárházát kapta ahhoz, hogy a távoli háttér, a felfedezhető közeli természetes, valamint az ellenséges, semleges vagy néha baráti mesterséges objektumokból mindig egyedi helyszínt állítson össze a játékosnak. A bejárható űr sosem üres, aszteroidák, plazmafelhők, működő vagy többé-kevésbé elhagyott űrállomsok és csaták után maradt roncs-mezők között kutakodhatunk felhasználható nyersanyagok, hasznos és haszontalan tárgyak után. Gyakorta összecsapva kalózkodó törvényen kívüliekkel vagy ellenséges szándékú idegenekkel, vagy óvatosan manőverezve a csupán az első ellenségesnek minősíthető megnyilvánulásig semleges bányászkolóniák környékén, időnként pedig a hős megmentőként siethetünk szorongatott kereskedőhajók vagy megtámadott állomások segítségére. Fogadjon ám bármilyen csodálatos látvány, bőséges nyersanyagforrás, tárgyak garmadával kecsegtető lelőhely és csupán békés úrjárók vagy a hivatásos rendfenntartás járőrei egy naprendszerben, akkor is csak egy rövid megálló lesz a következő szektorkapu felé tartó menekülésünk során, mert mintha minket üldöznének az idegenek, mert több kevesebb idő elteltével igen komoly erőt képviselő egységek jelennek meg, s azonnal támadásban is lendülnek. 

Első nekifutásra még csak a gyanú ébredhet fel a játékosban, hogy ez nem feltétlenül a véletlen csúf fintora, mert csupán annyit tud, hogy frissen tudatára ébredt klónként egy hirtelenjében lopott hajón menekül. Aztán néhány szektornyi utat megtéve már kerekedni kezd a történet – már ha valaki hajlandó naplóbejegyzésekből kiolvasni, mert a képregény jellegű röpke átvezető „animációkból” sok minden azért nem derül ki – összeállni. Azonban addig számtalan halálon át vezet az út. 

Everspace

Az Everspace ugyanis nem csak nehéz, de nem csak első, hanem még sokadik nekifutásra is teljesíthetetlen. Hajónkat és karakterünk képességiet igazán fejleszteni ugyanis csak akkor lehet, mikor egy elhalálozás után új klónnal vágunk neki a szektorokon átvezető útnak, természetesen az eredeti kiindulási pontból. Még szerencse (ha némileg logikai bukfenc is), hogy nem csak a már megszerezett információk és tapasztalat, de az összegyűjtögetett kreditek is rendelkezésre állnak, hogy hirtelenjében újabb pilonokra, fegyverekre, védelmi vagy speciális berendezésekre, no meg ha sikerül jobban megszedni magunkat egy futamba, akkor jobb hajó vásárlására költsük. 

Az első hallásra teljesen rendben lévő, sőt a játék szavatosságát szimpatikusan növelő koncepció egy idő után, pontosabb – s ez leginkább az adott játékos vérmérsékletétől függ – néhány vagy néhány tucatnyi elkerülhetetlen halál után valahogy frusztrálóan hat, és még a legelszántabb űrcsavargók is félreteszik egy kicsit „pihenni” a játékot. No persze aztán előbb-utóbb visszacsábít a kihívás és a már felemlegetett pazar és változatos látványvilág, felfedezésre vár ugrópontok szó szerint végtelen sora, de olyan megszállott gamert keveset hord a hátán a föld, aki nemhogy együltős helyében, de hosszabb szünetek beiktatása nélkül a végére jár az Everspace történetének. 

Everspace

Hogy akkor valójában jó játék-e az Eversapce? Szerintem egyértelműen az, csak nem szabad azt várni tőle, hogy mint a legjobb tripla A címek, minden mást háttérbe szorítva ragadjon magával. A konzolra telepítve, „kézközelben tartva” arra viszont nagyon is alkalmas, hogy köszönhetően ez egy-egy helyszín, még alaposabb felfedezés esetén sem órákig tartó bejárhatóságának, olyankor is változatos szórakozást nyújtson, mikor egy epikus történetű címmel való időtöltéshez nincs meg a hangulat vagy épp elég idő. Vagy olyankor, ha az online játéktereken épp fellelhető játszópajtások mentek az idegeinkre és némi single player nyugalomra vágyunk, de azért kell a pörgős akció, az űrvadászos fogócska az örök-űrben. 

7/10 

Schuerue