Life Sentence – Az élet nem egy romantikus film

Life Sentence

A cikk írása előtt éjszaka fejeztem be a Life Sentence utolsó részét és még azóta is el vagyok veszve a gondolataimban.  

 

Az IMDb szerint “Amikor Stella megtudja, hogy kigyógyult végső stádiumú rákjából, meg kell tanulnia együtt élnie azokkal a döntéseivel, amiket még akkor hozott, amikor azt hitte meg fog halni”. Személy szerint úgy érzem, ez a leírás nem feltétel felel meg a valóságnak, de erről később. 

A bevezetőből kiderül, hogy Stella (Lucy Hale) végső stádiumú rákkal lett diagnosztizálva, és mikor úgy érezte nincs értelme tovább egy korházi ágyban fekve küzdenie, úgy döntött, hogy a legtöbbet hozza ki a maradék idejéből. Szeretett volna iskolába járni, megnézni az Eiffel tornyot és szerelembe esni. Mindet véghez is vitte, a szülei mindent megtette, hogy Stellának a lehető legboldogabban teljen az utolsó 6-8 hónapja, amit az orvosok jósoltak neki. Eljuttatték Párizsba, ahol a két nagyobb jáva is teljesült. Az Eiffel torony és a szerelem, ugyanis kint szerelembe esett egy brit srácba, aki szintén ott nyaralt és egymásba rohantak egy zebrán. Az egy hetes nyaralásából Stella nem csak emlékekkel, de egy férjjel is hazatért. 

Life Sentence

Nagyon érdekes volt a felvezetés, ugyanis az egészet Stella és jegyese Wes (Elliot Knight) meséli el egy torta cukrásznak, aki úgy meghatódik a fiatalok, általuk sokszor “romantikus rákos film”- ként emlegetett sztoriján, hogy egy ingyen tortával ajándékozza meg Őket az esküvőre. 

Eddig szép és jó, minden tökéletes, mint egy romantikus rákos filmben, amíg ki nem derül, hogy Stella meggyógyult. Hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítja az orvosa, ami elindítja a lavinát. Az esti családi összejövetelen a hír hallatára elszabadul a pokol. Az Abbott család tagjáról kiderül, hogy a boldog életük évek óta színjáték, amivel csak Stella-t akarták megvédeni, de mindenki szétesőben van. Az apa, Peter (Dylen Walsh) egy nagy anyagi krízis közepén van, és a hazássága sem áll a legjobban, mivel Stella édesanyja Ida (Gillian Vigman) rájött, hogy biszexuális és a további életét egy nő mellett szeretné tölteni. Stella nővére Lizy (Brooke Lyons) úgy érzi túl hamar vállalt gyerekeket, és nem jutott ideje karriert építeni, a bátyja, Aiden (Jayson Blair) pedig bajból bajba keveredett, amíg ott nem kötött ki, hogy minden, amit csinál, hogy vényre kapható gyógyszereket árul focis anyáknak, majd egy éjszakásokra szedi fel őket. 

Life Sentence

Már itt érezhető, hogy nem pont arról van szó, hogy Stella saját döntéseivel kell megközdenie, sokkla inkább arról, hogy miközben újra meg kell tanulnia élni, azzal is szembe kell nézniem, hogy családja mindent feláldozott, az Ő boldogságáért. Stella ezt amúgy annyira magára is veszi, hogy úgy érzi neki kell mindent helyre hoznie, de ez nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolná. 

Nem szeretnék túl mélyen belemenni a további részletekbe, mert rengeteg várható és egyáltalán nem várható fordulattal, újabbnál újabb konfliktusokkal várják a nézőt a további epizódok. Amikor már azt hinné a néző, hogy minden helyre jött és élhetünk békében, akkor a Life Sentence minden alkalommal meg tudja mutatni, hogy “Na várj, ez bőven lehet még rosszabb!”. Lesznek itt szerelmi három-, de még négyszögek is, folyamatosan kerülnek elő sérelmek, rég eltemetett lelki sebek, és ugyanilyen gyakorisággal születnek új fájdalmak. A történet izgalmas és úgy rángatja az ember érzelmeit, hogy éppen kedve van hozzá. 

Life Sentence

A színészek mindent megtesznek, hogy hatásos legyen az érzelmi hullámvasút. A karakterek szerethetők, problémáik érthetőek, átérezhetők. Nagyszerű alaktásokat láthatunk mindenkitől. Lizy és Diego (Carlos PenaVega) a többiekhez képest kevesebbet szerepelnek, így kevesebb esélyük van kibontakozni, de fontos szerepük van a sorozatban. Stella karaktere elég esetlen, végig úgy videlkedik, mintha minden körülötte forogna, vagy Ő lenne a nagy hős, aki mindent meg kell oldjon, de hisz pontosan ez a feladata. Nem rég kellett elkezdenie felelősséget vállalnia a tettei miatt, nem tudja többé azt mondani, hogy csinálhatok, amit akarok, meg fogok halni, ezt pedig tényleg nem lehet ennyi idő alatt feldolgozni. 

Az egész sorozatban talán a lezárás kavart fel a legjobban. Még mindig nem dolgoztam fel. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy örülök-e neki. Nem tudom, hogy akarok-e második évadot. Érdemes-e reménykednie egy folytatásban, vagy hagyjuk a dolgokat úgy, ahogy alakultak és fogadjuk el, hogy nem minden úgy alakul, ahogy a mesékben?
Mindenesetre, ha ki jönne egy folytatás, azonnal elkezdeném követni, mert elérték a szereplők, hogy úgy érezzem aggódom a család sorsa miatt. 

Mindenképpen ajánlom a sorozatot, azoknak, akik szeretik a családi drámákat, akiknek kell egy kis motiváció tovább lépés témában, vagy akik szeretnek ülni a laptopjuk előtt az ágyban és az kiabálni maguk elé, hogy “NE, NE, NE!”. 

Értékelés: 8,5 / 10 

Sorler