Marvel’s Spider-Man

Spider-man

Évek óta nem készült ilyen jó játék. Csak az a baj hogy még évekig nem is fog

Napról napra hétről hétre egyre kevesebbet játszom. Ennek megvan az oka, viszont amikor mégis leülök végigjátszani valami, vagy adott esetben, azt a valamit végig is viszem, ráadásul olyan rövid idő alatt, mint a Pókembert, akkor felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon van-e értelme még az év játékát keresgélnie.

Nagyon-nagyon szerencsénk volt a Sony-val ebben az esetben, hiszen bár hónapok elteltek, amióta megjelent a játék, de nekünk volt lehetőségünk még a megjelenés előtt a kezünkbe venni a címet, és jól meghajtani. Aminek az volt az eredménye, hogy még azelőtt befejeztem a játékot, hogy kijött volna az első napi frissítés. Így lehet, hogy véletlenül, de egy rakás buggal, mivel egy pár ember igen, én nem találkoztam. Illetve egy-két grafikai dolgot szintén nem nagyon láthattam, mivel azok meg főleg a PS4 Pro-s játékosokat zavarták, és a sima konzolon semmi gond nem volt egyáltalán.

Spider-man

De inkább kezdjük a történettel. Lényegében Peter Parker ekkor már nyolc éve tevékenykedik, mint Pókember és ennek a város többségében nem örül. Mivel JJJ, vagyis Jay Jonah Jamison, szerint a barátságos és közkedvelt szuperhős nem más, mint egy kéretlen igazságosztó, akinek jobb lenne, ha levenné a maszkját és beállna a rendőrség kötelékébe. Ez persze hősünknek eszében sincsen, de nem kell attól sem félnünk, hogy esetleg egész végig csak kismacskákat menthetünk majd innen-onnan, mert lesz bőven akció. Az egész onnan indul, hogy Vilson Fisk, vagyis Aduász, esetleg Kingpin leszerepel, mivel végre Peter el tudja kapni. Ezzel pedig megtermeti azt az űrt a New York-i alvilágban, amit eddig maga az Aduász töltött be. Ennek okán pedig sokan ugranak elő a bokorból, akik szeretnének ebben az űrben hatalomra törni. Ilyen többek között a démonok bandája is, amit egy furcsa ember vezet. És mivel külön meg lettem kérve, hogy ennél jobban ne menjek bele, ezért a történetről ennyit.

Spider-man

Nem voltam benne biztos, hogy működni fog. Az Insomniac Games nem arról híres, hogy ilyen játékokat gyárt, és ennek megfelelően plusz, hogy játszottam az utolsó igazán Open World játékukkal, a Sunset Overdrive-val. És akkor még nem hittem volna, hogy akkora élmény lesz a Pókember. Ettől függetlenül előrendeltem a játékot, méghozzá a legnagyobb gyűjtői kiszerelésben. Amikor ezt visszamondtam, akkor már tudott volt, hogy a DLC-k és az alapjáték is a csomagunk részét képzik. Persze nem tudom azt mondani, hogy nem kellett volna a szobor, de az biztos, hogy nem bántam volna meg ha átveszem az előrendelésemet. Ugyanis a mászkálás és a különböző helyszínek elérhetőség tökéletes a játékban. Nem azt mondom, hogy máshol nem csinálták még jobban? De ahhoz képest, hogy egy kontrollerrel kell ügyetlenkedni, még így is jobb élmény, mint mondjuk egyik másik hasonló játék volt valaha. Még akkor sem nagyon használtam a beépített gyorsutazás lehetőségét, amikor igazán kellett volna. Valahogy úgy látom, hogy csak azért tették bele ezt a funkciót, mert ez egy olyan lehetőség, ami ha kimarad akkor bizony nagyon sokan fognak miatta sírni. A küldetések mind-mind könnyen elérhetőek, és azon túl, hogy elérhetőek érdekesek is. A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy egymás utána menj ide verd meg ezt és szerezd meg azt küldetéseket kapod, hanem valamennyit gondolkodni is kell. És ez talán elvárható. Persze megvannak a hibák is, kell mindenféle Quick Time Event-ekkel és kicsi minigamekkel, amit nem szeretek sem én sem sokan, de kötelező rákfenéi a mai játékoknak. Viszont játékmenet szempontjából túl sok jobbat láttam az utóbbi időben.

Az irányítás nagyon rendben van, talán az egyetlen, amivel vannak gondjaim az a verekedési mechanika. Valahogy nem úgy érzem, hogy a folyamatosan ugráló kamera és az hogy, ha nem tudsz elugrani az érkező támadások egy része elől, akkor azonnal és meglepően nagy sikerrátával kivégeznek. Ez talán sokakat zavarhat, de az is igaz, hogy nem a legkönnyebb fokozatot választottam. Ha a végeredményt nézzük, akkor a nagy egész jól működik. Könnyen tudunk közlekedni és harcolni is, de vannak olyan helyzetek, amivel nem vagyok kibékülve és jobban jártunk volna néhány egyéb megoldással. Vagy ha sokáig egy dolgot csinálunk, akkor hamar bele fogunk unni.

A grafika nagyon rendben van. A játék tényleg úgy néz ki, ahogy azt 2018-ban az ember elvárja. Nem hiszem, hogy a hardware miatt ennél többet lehetne tenni. És igen nagyon jól tud kinézni, és nagyon szépen vannak az animációk és a mozgások is megoldva, hogy kellemes az összkép és igen én is láttam, hogy a Demok máshogy néznek ki, mint szoktak, és azt is tudom, hogy némi optimalizálással lehetne néhány szintet javítani rajta. De évekkel ezelőtt nem ez volt a cél, így most sem érzem úgy, hogy ez lett volna a feladat. A lényeg mindössze annyi, hogy tudjuk ki kicsoda az nekem elég, innentől már minden egyes plusz szint, amit el lehet érni, csak jobb és jobb lehet.

Spider-man

A játék összességben egy nagyon-nagyon jó cím lehet. És itt most év játéka szintű dologra gondolok, és bár nem azt mondom, hogy nincsenek hibái. Mert vannak, és lesznek az, hogy vannak fizetőssé tett DLC-k, amikkel a teljes sztorihoz férünk hozzá nagyon fáj, viszont működik a dolog. És bár nem nyert semmit az idén a játék, de az Insomniac megmutatta, hogy a szuperhősökről készült játékoknak igen is van létjogosultsága ezen a piacon, ennek pedig az a lényege, hogy érkezhetnek a folytatások és a következő hősökről készült játékok, mert ezekre főleg most, amikor szuperhősökkel mindent is el lehet adni, igenis szükség van. Nagyon nagy szükség. Imádtam a játékot és a DLC-ket is végig fogom játszani, viszont nagyon szeretném, hogy ne legyen vége a történetnek.

Értékelés: 10/10

Köszönjük a Magyarországi Playstation kirendeltségnek a teszt lehetőségét.

brarid