Samsung Galaxy S9 — Minimális fejlődés

A Samsung nem lőtt nagyon erőset 2018-ban. A csúcskategóriás telefonjaik valamiért mind, egytől egyik, inkább csak apró hozzányúlásnak érződnek, ahelyett, hogy komoly megújulást vennénk rajtuk észre. Viszont minden készülék azon a ponton változott, ahol a leginkább fájt vagy kellett.

Doboz Tartalma

Nem igazán tudok arról nyilatkozni, hogy a készüléknek, hogy néz ki boltból érkező doboza, mivel mi a szokásos fehér dobozban kaptuk meg. Ebben viszont megtalálunk mindent, amit bolti vásárlás esetén kellene kapni kellene. Egy szokásos Samsung gyorstőltőfej kezdi a sort és a szokásos USB átalakítók zárják. Így még az S9 sorozatnál is nyugodtan használhatjuk azokat a töltőket és adaptereket, amiket korábban megszoktunk. Ez kifejezetten kellemes dolog, hiszen mondjuk annak, aki egy sokkal régebbi készülékről vált egy újabb Samsungra.

A fülhallgató továbbra is az AKG által készített változat, kellemes a hangzása, és el lehet vele lenni, akár mindennapi használatra is, de Note 8 tulajokkal körülvéve tudom mondani, hogy sajnos nem teljesen tökéletes a dolog, mert képes tönkremenni elég hamar a fülhallgató, ha túl sokat van használva. Ezen felül, ha jól gondolom, akkor egy rakás jogi szöveget és értelmetlen kezdő leírást kapunk a készülék mellé. Ezek nélkül is meg lehet lenni. Az egyetlen amire jó ha figyelünk, hogy a SIM kártya helye rendesen legyen bezárva, mert ezen az egy helyen tud sérülni a vízálló rendszer. És bár szól róla a telefon, de alkalmanként egyszer, és leginkább csak akkor, ha kivesszük a tálcát, nem érzékelve, hogy visszatettük-e rendesen.

De inkább nézzük körbe a készüléket!

Külső

Tavaly egekbe magasztaltam a Samsungot, amiért nagy gyártóként tényleg mertek lépni egy olyat, amire leginkább senki, de biztosan nem sokat számítottak, és megalkották az Infinity Display kinézet alapjait. Nos, idén nem nagyon nyúltak hozzá ahhoz, amit már megalapoztak inkább csak tökéletesítették azt. Bár a kijelző/test arány nem változott az S8-hoz képest, azért arra képes volt a gyártó, hogy, ahol kellett, kicsit kissebbé tegye a telefont.

A magasság csökkent, majd egy millimérettel, ami nem hangzik soknak, de azt kell mondanom, hogy ez talán az a pont, ahol bárki fel tudja kapni az S9-et és nyugodtan használni, anélkül, hogy baja lenne vele. A vastagság is nőtt egy picit a tavalyi telefonhoz képest, ez leginkább a nagyobb akkumulátornak köszönhető, amit talán a leginkább itt veszünk észre, nem is annyira Note szintjén.

A súly növekedése az egyetlen, amit talán rossz pontnak tudok felhozni, ez pedig nem más miatt van így, hanem mert 155g az eredeti készülék súlya, ami pont azon a határon mozog, hogy nem lehet észrevenni a telefont, hogy a zsebünkben van vagy nincsen. Ezzel is egy bizonyos rétegnek könnyítve a választást. De az új trónkövetelő már eléri a 163-at, és egy olyan kategóriában, ahol az átlag 150 és 200 között van, már tíz gramm is soknak tűnhet. Én legalábbis egy Note 8 és egy S9+ között meg tudom ilyen tekintetben mondani a különbséget, hiába van alig 5 gramm közöttük. És azzal, hogy a kinézet nem sokat változott már lehet sejteni miben fejlődött eleget ahhoz a telefon, hogy érdemes legyen újból a Samsungot nézni.

Szóval inkább kapcsoljuk be és nézzük meg mit is tud!

Belső

Nem volt lassú már az S8 sem, és azt tudom mondani, hogy a Note 8-am még mindig tökéletes a sebesség terén. Viszont, amit az S9 tud, az félelmetes. Nem csak az, hogy nincsenek akadások, de minden azonnal történik, és semmire nem kell várni, hacsak azért nem, hogy az internet utolérje a telefont. A nálunk járt modell, természetesen az európai variáns volt, ennek megfelelően az Exynos 9810 alapú SoC kapott helyet a hátlap alatt. Ez első körben egy nyolcmagos processzorból áll. A szokásos két clusteres felépítés megvan. A gyorsabbik négy az 2.7GHz-es órajellel van ellátva, és archiketúrálisan a Samsung saját Mongoose M3 processzormagjait kapta meg, míg a másik cluster standard ARM magokból áll, abból is 1.8GHz-en futó Cortex-A55 megoldásokkal. Ezzel, illetve a Mali-G72 Mp18 grafikus gyorsítóval úgy hasít, ahogy annak kell. Bőven megközelítve, vagy akár megelőzve a Snapdragon SDM845 alapú megoldást, amit az USA és LATAM régiókban.

Ehhez tartozik a sima telefonnál 4GB RAM, míg az S9+ esetében 6GB, ezzel együtt a Samsung mintegy elszalasztotta a lehetőséget, hogy a Note 9 csak 8GB-tal legyen kapható. Amivel nagyon sokakat tartottak vélhetően vissza a vásárlástól, mint engem is, ahogy az majd később kiderül a Note 9 cikkből.

De a lényegre visszatérve, ugye a készülék 2018 márciusában jelent meg. A Samsung már a 8.0-ás Android verzióval dobta piacra a telefont, valamit az ehhez tartozó Samsung Experience UX 9 felülettel. Sokat nem változott az utóbbi években, bár már egyre könnyebb megszabadulni a felesleges dolgoktól, azért még mindig van egy-két idegesítő megoldás. Valahogy továbbra sem tudom feldolgozni, hogy a külső alkalmazást telepítek, aminek semmi köze nincsen egy játékhoz, akkor mégis miért érzi úgy a Game Launcher, hogy neki mindenképpen szüksége van most arra, hogy beleszóljon az én életembe. Ezen felül, gyakorlatban az összes alkalmazás vagy törölhető (SmartThings, Samsung Calendar) vagy fel sincsen telepítve (Samsung Music) esetleg választható, hogy mi települjön fel, amikor beállítjuk a telefont (PenUp, Samsung Health, Samsung Members). A főképernyő szerintem jobban működik, mint a legtöbb konkurens megoldás, nem nagyon tölt újra, támogat döntött nézetet, amikor lehet, és ez csatlakozhat vagy a System Wide megoldáshoz, vagy akár külön végérvényesen kikapcsolhatjuk az indítóban. Azon túl továbbra is ott van a lehetőség, hogy a nagyobb telefonokon átkapcsoljuk és a lefele legyintés ne a menüt töltse be, hanem az értesítési panel jelenjen meg. Ezen felül szintén opció, hogy ha nem tetszik a jelenlegi alapállapot, akkor akár iOS szerűen az alkalmazásokat a főképernyőre szórhatjuk mindet. Vagy lehet a lentről felhúzott Dock helyett akár egy gombot adjunk hozzá, amivel elő lehet hozni a listát.

Szóval bár közel sem ad annyi lehetőséget, mint mondjuk egy Nova Launcher vagy ahhoz hasonló megoldás, amivel elméletben minden egyes akciót testre lehetne szabni, viszont cserébe nagyon jól működik. Nem fogyaszt sokat, és ami talán a legfontosabb az átlagfelhasználóknak több, mint tökéletes lesz. Hiszen tudjuk, hogy egy S kategóriás telefon ma már nem Power Userek kiváltsága, és akik a tökéletes kamerát keresik, csak azért, hogy fotózhassanak is ezt veszik, független mindentől. Nem véletlen hogy egy rakás olyan embert látni akik több százezres telefonkkal rohangásznak, de mégis nagyjából a Facebook-Messenger-Kamera-Waze/Google Maps négyszögben dolgoznak, egyszer-egyszer minimális böngészéssel vegyítve. Tehát nekik legalább nem tart nagyjából egy 25-30 percig egy update, mint nekem, amikor 120-130 alkalmazást kell “optimalizálnia” csak azért, mert a biztonsági csomagot frissítettem. És az, hogy mindkét felhasználási mód mellett remekelni tud a készülék jelenti azt, hogy alternatíva lehet bárkinek, aki olyan telefont keres, amivel szinte mindent meg lehet csinálni. Némi szárazinfó is kelleni fog, a kijelző mérete és felbontása nem változott, továbbra is egy 1440×2960 pixeles 18,5:9-es kijelzővel állunk szemben, aminek a pixelsűrűsége 5.8 colos mérete miatt 570PPI. Kapott 3D Touch képességet a Home Gomb valamint HDR10-nek megfelel.

Kamera

Nos, ez egy érdekes kérdés. A kamera a Galaxy S9-ben egy hatalmas újítással debütált, ez pedig nem más, mint a kézzel vezérelhető rekeszzárás. De ne szaladjunk ennyire előre! Az alap felbontás nem változott, ezúttal is egy 12MP-es lencse dolgozik, amihez egy 26mm-es gyújtótávolság tartozik, mellette egy igen szép 1/2.55-ös szenzormérettel, és 1.4 nanométeres pixelmérettel. Persze OIS található benne, viszont lézer nem. Két Pixelre pülő PDAF egységre hagyatkozik a telefon, ami nagyjából megfelel annak a változatnak, amit évekkel ezelőtt az S5-ben először használt ISOCELL rendszer alkalmazott. A fókuszálás gyors, vagy esetleg gyorsabb, mint egy rakás lézeres telefonnál, viszont ennek megfelelően drágább is. De visszatérve a rekesz nyitható, amikor sok fényt akarunk beengedni, mert van mit és ilyenkor az átlagnál magasabb 2.4-es értéken dolgozhatunk, viszont be is lehet zárni, amikor hirtelen 1.5-re szűkül az érték, ez pedig kisebb, mint a sokévi átlag.

Ez a vicces az egészben, vagy ha nem is vicces, de a legjobb aranyközépút. Amikor nappal fotózunk és minden egyes fotonnal célunk van, akkor bizony jobb, hogy rendelkezésünkre áll egy olyan kamerarendszer, aminek a segítségével ezt megtehetjük, ahogy az is, hogy, amikor este be kell préselni azt a kevés fényt, amit kapunk, akkor le lehet szűkíteni. Ezen felül a videós képességek is javultak az S8-hoz képest. Már van lehetőség arra, hogy 960FPS sebességgel rögzítsünk videót ezzel szuperlassítva. Valamint a HDR felvétel is megoldott ilyenkor 1080@60FPS-re csökken ugyan a felbontás, de a csodás HDR felvételek kárpótolnak érte. A 960FPS videók 720p-ben kerülnek rögzítésre, míg 1080p felbontás mellett a maximum a 240-es érték, 2160p mellett pedig 60-nál érünk véget.

Az előlapi kamera nem sokat változott, 8MpX, f/1.7 25mm 1/3.6, 1.22 és sima autofókusz, arra hogy videótelefonáljunk rengeteg, viszont a selfie telefonok világában meg már picit sok. Videót itt maximum 1440p@30FPS sebességgel rögzíthetünk. Ehhez nem tartozik egyéb kiegészítés, hacsak az nem, hogy akár egyszerre használhatjuk az elő és a hátlapi kamerát, ha nagyon akarjuk videóhívásokhoz.

Multimédia

Egyéb tekintetben a telefon megfelel az elvárásoknak, bár nem sokkal hangosabb a hangszóró, viszont már kettő van belőle. Nagyon szépen szól, és erőteljesen dacára annak, hogy az egyik a kettőből igazából csak a sima telefonhangszóró. Arra teljesen elég, hogy valaki másnak tudjunk mutatni egy videót, vagy valamelyik zene streaming platformról zenéket hallgassunk. Természetesen támogat APTx alapú hangszórókat és fejhallgatókat. Sajnos APTx HD támogatás hivatalosan nincsen, viszont a Bluetooth az 5.0 támogatással érkezik, csak a kényelem szempontjából is hasznos, illetve sokkal kevesebbet fogyaszt így használat közben a telefon.

Adatkommunikáció

Ugye a Bluetoothról már regéltem egy keveset, most itt az ideje, hogy megemlékezzünk a többiről is. Természetesen a telefon képes a legnépszerűbb Wi-Fi megoldások kezelésére, úgyis mint a 802.11 a/b/g/n/ac, ezek közül pedig amelyikhez tartozik tudja kezelni mind a 5GHz-s és a 2.4GHz-es sávokat. Ezen felül van Wi-Fi Direct (amit nem nagyon használunk ma már, de létezik) és hotspot támogatás, ami stabil és jól használható jelet ad, de azért nem kell egy rendes hordozható hotspothoz hasonlítani természetesen.

Kapunk egy rendes 3.1-es USB csatlakozót, természetesen a C változattal, így ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Valamint a mobilhálózati kommunikációs lehetőségek is nagyobb számban adottak. Az USA-ban már 5G Evolution hálózatot is tudnak használni a készülékek, aminek semmi az égvilágon nincsen a 5GHz-es, de legalább van. És talán egy picit gyorsabb, mint a standard 4G vagy LTE-A megoldás. Amit nálunk is lehet használni. Ebből egyébként maximum Cat18-at képes kezelni, ami 1200/200 Mbps sebességen tudja égetni az átlagos korlátolt internet forgalmát az embernek. Viszont a jelet stabilan és gond nélkül tartja. Már nem járok arra fele, így azt nem tudom, hogy esetleg a Déli pályaudvar alagutjában is képes a jelet végig tartani, vagy esetleg ott már gondjai vannak, de a szokásos jelvesztés a gödrökben Székesfehérvár és Budapest között természetesen megvan, viszont még nem volt szerencsém olyan telefonhoz, aminél ez ne lett volna gond.

Akkumulátor

Szerintem a dél-koreai gyártó megtanulta, hogy mit rontott el igazán az S8 esetében, és figyelt nagyon, hogy nehogy rosszul járjon idén is. Az S9-et le lehet meríteni egy nap alatt. Ez nem is kérdés. Viszont nem a cél vele, mint a Note 8 vagy az S8-cal volt, ugyanis kényelmesen egy nap használattal bírja ezt ki. Nem a konnektort keresed minden öt percben, és nem arról van szó, hogy most akkor inkább nem hallgatok zenét csak, hogy kibírjam hazáig. Ez egy 3000MAh-s akkumulátortól el is várható. És legalább nem az van, hogy miért lenne baj, hogy naponta kétszer töltöm, úgyis majd le fogom cserélni két év múlva. Hiszen sokaknak ez nem opció, egyszerűen azért, mert nem akarnak olyan gyakran telefont cserélni. Ezt megértem, és alá is írom, hogy miért egyszerűbb körbejárni a problémát egy lassabban merülő telefonnal. Csak azt nem tudom feldolgozni, hogy miért nem lehetett ezt a megoldást már a 8-as sorozatba is elhelyezni.

Összegzés, értékelés

A Galaxy S9 nem más, mint egy Samsung Galaxy S8s, aminek a lényege pont az volt, hogy az előd hibáit kijavítsa. Ezt sikerült minden térten, és így a Samsung gond nélkül le tudott tenni egy olyan telefont az asztalra, amire bárki azt tudja mondani, hogy ez az, amit merek úgy ajánlani az ismerőseimnek, vagy családtagoknak arra, hogy évekig ne legyen vele bajuk. És nem is lesz.

A frissítések még két évig biztosak, és azt is nyugodtan el lehet hinni, hogy a cikk írásának pillanatában nemsokára megjelenő One UI majd jobban használhatóvá teszi a telefont és adott esetben gyorsabbá is hiszen egy olyan felületről van szó, ami az első perctől kezdve erre a kijelzőméretre készült. Amit nagyon sokan adott esetben nagyobb telefonokkal sem mondhatnak el magukról (igen most rád gondolok Apple) egy szó, mint száz a Galaxy S9 minden, aminek az S8-nak lennie kellett volna, és egy picit több. Egy közel tökéletes telefon, amit talán csak az tehetett volna jobbá, ha nem oda teszik azt a szerencsétlen ujjlenyomat olvasót, mert sokkal rosszabb helyen van, mint akár az S8 esetében volt. De ez van nem lehet minden tökéletes.