A Samsung nem hittem volna, hogy beszáll ebbe a kameraszám versenybe. Viszont mivel a többiek is ezzel játszanak, így nem nagyon volt másik választás. Megszületett az A sorozat 2018-as része.

Doboz Tartalma

A telefont egy sima fehér dobozban kaptuk meg, így sokat nem tudok arról nyilatkozni, hogy pontosan milyen is a doboz, amikor a boltból kézhez kapjuk. Viszont érdemes jobban megnézni, hogy milyen a töltőkábel a dobozban. De erről majd később. Szóval a kábelen kívül találunk egy töltőfejet és egy SIM kiszedő tűt a dobozban. Szinte biztos vagyok benne, hogy járt a készülékhez fülhallgató is, viszont ez a tesztek alatt elmúlt a dobozból. A normál készülék esetben persze számíthatunk egy rakás papírra is, ami felesleges. De kénytelenek a készülék mellé csomagolni minden esetben.

Külső

A Galaxy A sorozat a kezdetektől a fém oldalairól volt híres, sőt egy időben még a hátlapot is abból készítette a cég. Viszont ez mostanra elfáradt. Az A7 oldalai műanyagből készültek, és a rengeteg fém keret után nagyon-nagyon olcsónak tűnik, holott maga a készülék közel sem az a filléres kategória. De ezen lendüljünk is túl, az elő és a hátlap üvegből készült a felület a Corning által jegyzett Gorilla Glass védelmet is megkapta. Kellemes tapintása van mindkét oldalnak, és bár nincsen külön kiemelve biztosan valami régebbi GG képezte az alapját, mivel ezeknek volt a szokása ez az úgynevezett taknyosodás, amit leginkább érintésre tapasztal az ember, semmint amikor ránéz.

Az előlapon csak és kizárólag az előlapi szenzorok, kamera és hangszóró kapott helyet. Illetve szerencsére nem maradt ki az értesítési LED sem. Alul semmi. A kettő keret között pedig egy kijelzőt kapunk. A hat colos képátlóval rendelkező panel az előlap 74.4%-át foglalja el, ezzel jóval kevesebb helyet adva, mint mondjuk a Galaxy S vagy Note sorozat azonos korú tagjai. És szélesebb is mint mondjuk egy S9+ vagy egy Note 9. Így az egykezes használat valamivel nehezebbé válik. Viszont a súlya elenyésző 168 gramm. Bár azt nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy kényelmesebb fogni emiatt, hiszen az összes faktor együtt pont ennek az ellenkezőjét sejteti. Viszont legalább a hibák mellett az alapokra odafigyeltek. Nem túl hosszú a készülék összehasonlítva a napi használatban lévő Note 8-ammal még alacsonyabb is néhány milliméterrel. Viszont szélesebb is kettővel. Ez a kettő milliméter pedig sokat tud számítani, ha arról van szó. A vastagság rendben van kifejezetten az élmezőnyt képviseli a maga 7.5mm-ével. De menjünk tovább körbe!

Koreai megszokással ellentétesen a hangerőszabályzó gombok a készülék jobb oldalán kaptak helyet közvetlenül a bekapcsoló/képernyőlezáró/ujjlenyomat olvasó gomb mellett. A SIM kártyák és az SD kártya helye került csak a bal oldalra, amit akár 2 SIM – 1 MicroSD kártya rendszerben is használhatunk. Felül csak egy mikrofon. Alul pedig a Jack csatlakozó és a hangszóró fogja közre azt, amit nem tudok épp ésszel felfogni, hogy hogyan kerülhetett 2018 végén egy több mint 50 ezer forintos telefonra, azaz a töltőcsatlakozót, ami egy Micro B bement. Ennél nevetségesebb már csak az lehetett volna, ha esetleg USB 3.0 Micro B-t kapott volna a telefon.

Elismerem, hogy még mindig többen használnak Micro USB kábeleket, mint C-t viszont az is tény, hogy a fejlődés elősegítésében nem sokkal rosszabb lépés ez a Samsungtól, mint az Apple részéről, hogy az iPhone-ok még mindig a saját csatlakozóikat használják. Semmi védelmet nem kapott a telefon, így sem a víznek, sem a pornak semmi módon nem áll ellen. Ez sokaknak lehet fájó pont hiszen régebben, amikor az A5 2017 vagy A7 2017 ezeket gond nélkül tudták itt hiányzik a képesség. De ennél viccesebb, hogy szintén tudta mindkét elődmodel az USB Type C támogatást is. De ne menjünk a régi időkbe ennyire bele, ez egy nagyon vicces körülmény, amit valahol valaki elszámolt és több mint valószínű, hogy komoly dorgálást kapott érte, ami nem másból következhetett, hogy valaki talált egy-két raktárnyi Micro USB csatlakozót a gyárban. Nem feltétlen tudom azt mondani, hogy ez a legjobb módja az ezektől való megszabadulásnak az, hogy pakoljuk rá egy vadonatúj telefonra, de még mindig olcsóbb, mint a megsemmisítésről gondoskodni.

A műanyag keretnek is valami hasonló lehet az oka. Évekkel ezelőtt a Samsungot még csak dorgáltuk volna emiatt. Viszont mára az A sorozat összeolvadt azzal, hogy olcsóbban, de ugyanazt a minőséget kapod, mint egy évvel ezelőtt az S szériában. Nos itt más volt az elképzelés. Legalábbis szerintem. Ugyanis ezúttal arra használta a cég a képet októberben kiadott készüléket, hogy bemutassák, mire számíthatunk majd később, amikor megérkezik az S10 és az S10+ (Galaxy A7, A9). De szerintem eleget beszéltem arról, hogy mennyire furcsa a készülék nézzük meg a belsőt végre.

Belső

Mivel a Samsung általában csak a csúcstelefonjaiba nem tud elégséges mennyiséget gyártani az adott chipsetjéből, ezért a Galaxy A7 2018 minden régióban Exynos SoC-val került piacra, ez pedig nem más, mint a 14nm csíkszélességű 7885, aminek a GPU részéről nem sokat tudunk, csak hogy egy ARM Mali-G71 alapú megoldás. Arról nem volt szó sehol, hogy hány maggal rendelkezik, de játszani lehet rajta jellemzően így nagy gondot nem okoz. A processzor szokatlan elrendezésű big.LITTLE clusterezésű processzort kapott. Az erősebb magok csak ketten vannak és 2.2GhZ sebességen operálnak, míg a lassabbak már hatan 1.6GhZ sebesség mellett. Nem gyors egyik sem papíron, viszont a szokásos koreai betegségen kívül, hogy az animációk lassúcskák, nem nagyon találkozunk egyéb gondokkal. Nem éreztem kevésbé használhatónak mondjuk a Notehoz képest, de ha hozzávesszük a tényt, hogy a 8895, amit abban találunk már nem lehet sokkal gyorsabb, akkor mindent megértünk.

Viszont szintén furcsa ellentét az átlagos Samsung telefonokkal szemben, hogy míg azok a speciális tervezésű Mongoose magokat kapják, mint erős cluster addit itt ez is megmaradt, mint sima ARM Cortex A73. Bár a váltás viszonylag egyszerűbb és könnyebben programozható még, akár heterogén módban is. Szerencsére a tesztelés alatt használt 8.0 Oreo verzióval futó Android és a Samsung Experience felület, amit valami szerencsétlen oknál fogva pár helyen SEx néven rövidítenek  . Viszont már látszott, hogy mit is fogunk kapni mikor megérkezik a One UI a saját telefonjainkra is. Többek között a gesztusvezérlés, amire akkor még azt mondtam, hogy rendben befejezem a tesztet úgy, hogy ezt használom, de igazából menekülni lenne kedvem tőle, mostanra viszont ezzel használom a telefonom és a lehetőségekhez mérten (van még mit tanulni az Appletől ez a gesztusvezélés nevetséges, nem mintha az Android sajátja jobb lenne, sőt…) egészen használhatóvá vált a 9.0-ás Android alatt. Mivel a kijelzőfelbontás nem hatalmas, így nem kell a készüléknek küzdenie naphosszat egyáltalán. Az AM-Oled panel, ami bele van építve nem olyan fényes, mint a cúcsmodelleknél de elfogadható. Látni napfényben is amennyire kell, és bár van az a helyzet, ahol mondjuk az S vagy Note sorozat 1000+ Nit módja képes segíteni, ha keresünk valamit, de ez egyrészt hatalmas áldozattal jár az akkumulátor idő részéről másrészt, ha úgy hagyjuk, akkor nagyon-nagyon kellemetlen meglepetésben lehet részünk, amikor mondjuk éjszaka akarjuk használni a készüléket. Nem nagyon volt gond az alkalmazások nyitvatartásával sem, bár mi a 4GB-os telefont teszteltük, viszont annyi alkalmazást ilyenkor nem is szoktam visszatölteni és használni, mint a saját telefonomra, mert nem azért válogattam annyi ideig a sajátomat, mert bármelyik másik kibírja azt a használatot, amit én egy hét alatt rásózok a telefonjaimra.

Nem kapott meg minden email fiókot sem, viszont a szinkronizálás így sem okozott neki túl sok gondot. A hangja kellemes a telefonnak, bár csak egy helyen jön belőle a zene, és azt is könnyű letakarni, még mindig fényévekkel jobb mit a megoldások évekkel ezelőttről, amikor még a hátlapi hangkeltő divatos volt.  Viszont mindenképpen javasolt egy fülhallgató használata hosszabb zenehallgatás esetén.

Multimédia

Rengeteg kamera van rajta. Szám szerint 3 darab, ez azt jelenti, hogy kapunk egy 24MP-es f/1.7 rekeszértékkel és 27mm-es gyújtótávolsággal rendelkező széleslátószögű kamerát, ami technikailag a standard kamerának felel meg. Ezen kívül találunk még egy 8MP felbontású f/2.4 rekeszértékkel és 17mm-es gyújtótávolsággal. Nagyon kellemes képeket csinál, abban viszont biztosan megegyezhetünk, hogy a felbontás nevetségesen sok volt az előző kameránál. Viszont itt már sokkal sokkal értelmesebben oldották meg a dolgot. És mivel az annyira gyakori manapság nem maradhatott ki egy választott fókuszt elősegítő kamera, ami 5 megapixeles felbontást kapott és az f/2.2-es rekesszel. Ami szépen bezuhan a két másik közé. Ettől független nem várnám el, hogy tökéletes képeket fog készíteni a telefon éjszaka, ha esetleg a portréfotózás a kedvenc tevékenységünk. Az előlapi kamera egy negyedik lencse lett, ugyanis ahelyett, hogy az azonos felbontás miatt fogták volna ugyanazt, amit hátra tettek főkamerának, egy 24MpX-es lencsét kapott, aminek a rekesze is kisebb, mint a hátlapinak a maga f/2.0 értékével. A gyújtótávolság viszonylag széles, 26mm. Szóval nem lesz gond az igen széles látószöggel készített selfie képek esetén sem.

Mind az előlapi mind a hátlapi kamera maximálisan Full HD videót tud felvenni. És míg a hátlapján lévő megoldás esetén társul egy giroszkóp által segített elektromos képstabilizátort. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár nincsen benne fizikailag alkatrész, ami megakadályozza, hogy mozogjon a kamera a telefonnal együtt, mondjuk, amikor remeg a kezünk, viszont szoftveresen ezt próbálja utánhúzni a telefon. Használhatóak a videók, amiket felvesz, viszont az is tény, hogy nem ezzel fogjuk életünk filmjét felvenni. Vannak helyzetek, amikor nem sokkal többet vár el az ember egy telefontól, sajnos ez nem az, amitől el lehet. Este nem annyira jók a felvételek és mozgó célpontok esetében vagy menet közben rögzítés mellett hajlamos egy picit rosszabb minőséget felvenni. Nincsen sem lézer, sem pedig Time Of Flight senzor, hogy bármivel gyorsabban tudjon fókuszálni, így kénytelenek vagyunk a standard predikív autófókuszra hagyatkozni. Viszont ez amikor csak fényképezni akarunk egyet, akkor kifejezetten gyors, talán ezzel okozva számomra a legnagyobb meglepetést. Láttam nagyon rossz PDAF megoldást a Samsungtól, már nem egyszer.

Zenét hallgatni egy álom a telefonon ugyan APTx-et nem kapott, de a Dolby Atmos támogatás az megvan akkor is, ha vezeték nélkül akarunk zenét hallgatni. Sajnos fülhallgatót nem kaptunk a telefonhoz, így azt nem tudom megmondani, hogy mennyire használható, de amikor a Galaxy Note 8 saját fülesével próbáltam, akkor minden rendben volt.

Adatkommunikáció

Mint a legtöbb felső középkategóriás telefon a Samsung Galaxy A7 2018 is itt érzi meg az árcsökkentést. Maximálisan Cat6-os sebességre képes LTE+ modemmel szerelte fel a gyártó, ami csak és kizárólag a 4G specifikációknak felel meg, nem képes elméletben még az AT&T 5Ge megoldására sem. Sem pedig VOlte támogatást sem kapott. Bár azt is hozzá kell venni, hogy ezt e lehetőséget még nagyon sok helyen nagyon sok szolgáltató nem engedélyezi olyanoknak, akiknek simán működhetne a dolog. De visszatérve a tesztalanyra arról, hogy miért utálom az összes telefonszolgáltató Magyarországon.

Mint említettem a műanyagból van a széle, ez jót tesz annak, hogy szinte mindig legyen elérhető netsebesség, a szokásos helyen a vonaton persze veszítette a jelet, ahogy kell rendesen, de alapvetően azt tudom mondani, hogy egy teljesen használható darabról beszélünk. Olyanról mondjuk sosem volt szó, hogy mondjuk egyáltalán ne látta volna a hálózatot, vagy hogy véletlenül eldobott volna egy hívást emiatt.

A Bluetoothnál már említettem, hogy nincsen APTx támogatás, viszont egészen gyorsan talál meg mindent. Az NFC működik és sokat nem érdemes róla beszélni, én már nagyjából csak fizetésre használom a rendszert, így azt nem tudom, hogy az Android Beam mennyire vagy éppen mennyire nem működik. Azt már említettem, hogy az adatcsatlakozó kimerül egy 2.0-ás Micro USB-ben. Eltévedni viszont nem fogunk, mert kapott a telefon A-GPS, GLONASS és BDS támogatást is. Nagyon kényelmes használni, ezt a részét is hamar talál műholdat a telefon és hacsak nem csinálunk valami olyat, amit tényleg nem kéne akkor minden rendben is marad.

Akkumulátor

3300mAh Li-PO telepet kapott a készülék, ez pontosan ugyanakkora, mint a Galaxy Note 8-amban található akkumulátor. Viszont azok a technológiák, vagy legalábbis egy részük, ami az én készülékemben szárazra szívja az akkut nagyjából 12 óra alatt, vagy ha használjuk akkor hamarabb, azt ez a készülék nem kapta meg. Így bizony kényelmesen ki lehet vele egy napot bírni még az én használatom mellett is. Ha valaki nálam óvatosabban használja a telefonját, annak biztosan elég lesz este megkeresni a töltőt, ha nem fogja esetleg a telefon két napig bírni.

Összegzés

Nos, azt kell mondanom, hogy úgy ugrottam bele a tesztbe, hogy ugyan ez biztosan a szokásos A szorozatú telefon, aminek minden működik és ezen kívül sokat nem tud. Nos pozitívan csalódtam, úgy látszik kellett hozzá egy év, viszont szerencsére mára már nem csak a Note vagy S sorozatban kaphatjuk meg azt a funkciócsomagot, amit 2017-ben még a Note 8 vagy az S8 sorozat tudhatott csak magáénak. Igazából egy S8+ vagy Note 8 ez a telefon, amiből kivették azt, ami igazán drágává teszi az előbb említett telefonokat. Kellemes élmény volt. És bár nem durrant akkorát, mint idén mondjuk az A80, jól láthatóan valaminek a kezdete volt ez a telefon, hiszen az S10 nagyon hasonló kamerákat kapott, mint az A7 2018 és az S10e pedig konkrétan ezt az ujjlenyomat olvasót tudhatja magáénak. Bár nem gyakori látvány, de más gyártók felső középkategóriás ajánlataihoz képest egy sokkal jobb telefont kapunk. Még akkor is, ha picit többet kell érte fizetni, mint a kínai ellenlábasokért.

Értékelés: 8/10

Köszönjük a Samsung Magyarországnak a készüléket

brarid