MSI PS63 Discovery Edition

Rosszul döntöttem

Amikor elkértem tesztelésre az MSI-től a PS42 Prestige notebookot. De hogy miért az csak majd lejjebb derül ki.

Doboz Tartalma

Szokatlanul hosszú fejezetet kell most alkotnom, ugyanis az a helyzet hogy az MSI a PS63 DS-hez egy rakat kiegészítőt ad, amikre nem is számítottam. Első körben már a dobozon kívül kapunk egy nagyon kellemesen kinéző puha tokot, amiben minden további nélkül tudjuk szállítani a gépet. De ha beljebb haladunk sem lesz vége a meglepetéseknek. Ugyanis ahogy leemeltük a doboznak a fedelét egy szilikon billentyűzetvédőt kapunk, ami bár nagyon kedves ajándék részemről pont annyit ér és pont annyit volt használva a teszt alatt, mint mondjuk egy telefon esetében a tok, amit mellé szoktak adni. Viszont ahogy kivettük a gépet, a következő plusz kiegészítőkre leszünk figyelmesek. Egyébként ezek a dolgok csak a Discovery változathoz járnak, nem szériatartozékok. Viszont érkezik még egy felejthető egér, valamint egy kifejezetten érdekes USB 3.0 RJ45 adapter.

Ez egyébként önmagában is egy hálózati kártya, amit teljesen fém borít, egyrészről ez kell a hűtés miatt, másrészről hiába az MSI logó, minden féle számítógéppel működik, és ami a legszebb még teljesen drivermentes is Windows 10 alatt, így a tesztelés során szintén a laborban járt HP Elitebook 735 G6 készülék számára sem volt gond hogy felismerje. A töltőről még nem beszéltem, ami külön felüdülés volt. Nem nagyobb, mint amit a PS42 kapott. Hogy most ez azt jelenti, hogy az előző teszt alanya volt túl nagy teleppel ellátva, vagy a tajvani cég mérnökei ehhez áldoztak fekete kecskét, nem tudom megmondani. De egyszer az biztos, hogy eltérő kapacitás mellett is nevetségesen kicsi a doboz a töltő közepén, amitől a szállítás egy meglepően egyszerű dologgá válik, pedig egy 15.6 colos gép esetén azért már nagyon könnyen okozhatna ez gondot. De most inkább nézzük körbe.

 

Külső

Már az előző PS kategóriás gép tesztjében is ódákat zengtem a kinézetről. Viszont ezt a PS63 nem javítgatja itt-ott amott, nemes egyszerűséggel fogja és földbe döngöli, amit a kistestvér megalkotott. A korábbi egyébként gyönyörű ezüstszínt most váltja egy mélykék, amihez nagyon-nagyon fényes élek tartoznak. Ezeket a képeken is jól láthatjátok. Az abban a cikkben emlegetett megoldást a zsanérnál tesztünk alanya is tovább viszi.  De itt is csavarva egyet. Ugyanis most már a kijelző alul csatlakozik bele a gépházba, és csak a kijelző két szélén. Egyébként egy ujjal nem nyitható sajnos, nem eléggé farnehéz a gép, amit mondjuk nagyon könnyen meg tudtak volna oldani egy jól irányzott akkumulátorbővítéssel. A bekapcsológomb nagyon fent helyezkedik el, de ezzel nincsen akkora probléma, ugyanis ahogy arra majd a rendelkezésre állási idővel így sem nagyon vannak gondok. Alatta kapjuk a billentyűzetet, amit szintén a kisebb testvértől örökölt és bár másoknak, akiknek mutattam nagyon nem tetszett, én még mindig a kategória legjobbjának tartom. A gombok nagyon kellemes úton járnak és van jól érezhető visszajelzés arról is, amikor tényleg bele döngöljük a gombokat az egyébként meghajlásra nagyon nem hajlamos alumínium lapba. A kisosztás majdnem teljesen átlagosan notebookszerű, bár annak, aki a Home, és egyéb pozíciós billentyűket a szélélre tette adnék egy két nagyobb suhintást egy ütővel, szerencsére meg lehet szokni. Nekem a két hetes tesztidőszak alatt egészen könnyen ráállt a kezem a dologra, és a végére már nem is volt belőle túl sok mellé ütésem. Az egyetlen, ami furcsa volt, hogy a space melletti gombokat átrendezték, és az első billentyű már nem az Alt+GR, hanem a hosszú í lett, valamint a Windows gomb is hiányzik erről az oldalról. Utóbbi nem fáj, mert ott amúgy sem szoktam használni, de én az előbb említett másik két gombot megcseréltem volna. Viszont így hosszabb a Shift billentyű, ami bizonyos kiosztásokhoz szokott embereknek kényelmes lehet.

Még lentebb van a trackpad, amit viszont már nem emeltek át a korábban tesztelt darabból, nagyon könnyen használható, és nem érzem úgy, hogy össze akarna törni a gépház, amikor kattintok rajta. Az ujjlenyomat olvasó még mindig benne van az érintőlapban, és még mindig nem lehet rajta keresztül mozgatni az egérmutatót. Viszont a nagyobb méret miatt nem fogunk minduntalan beleütközni. Egyébként bármennyire is nem úgy tűnik ez az olvasó érintéses és nem húzós, amitől egy fokkal jobban használható. A portok nagy része a baloldalon kapott helyet. A jobbon csak két USB 3.0 található, valamint egy Micro SD kártyaolvasó. Amit nagyon nehezen tudok feldolgozni. Bőven elfért volna egy nagy SD kártyaolvasó a készülékházon, mintegy 15MM-re kellett volna feljebb mozgatni mindössze. A bal oldalon találunk egy töltőcsatlakozót, egy teljes méretű HDMI mellette egy USB Type C, valamint egy újabb 3.0-ás A csatlakozó, amiben az a nagyon menő megoldás, hogy Qualcomm QuickCharge 3.0 képes mindkettő (egyszerre csak az egyiken használható) így ha mondjuk a telefonunkat kell feltölteni, akkor sem okoz ez gondot. Ezután jön egy aranyozott jack csatlakozó. Ez alatt csak egy visszajelző LED-et valamint egy mikrofont találunk. A képernyő körüli keretek eszméletlenül kicsik, és bár az hogy Matt a panel főleg az utcán való használhatóság szempontjából nagyon csodálatos, de sajnos mellette érintéseket nem érzékel. De nem is ez a lényeg. A gép súlya mindösszesen 1.6 KG, ami egyszerűen nevetséges, és magunkkal cipelni semminél sem természetesebb. Vastagságra lehetnek problémák, de több mint elfogadható a 15.9mm. Szerencsére nem a megszokott ultrabookos stílust követi, és mindenhol egyformán vékony.

Belső

A Discovery Edition a legerősebb az összes közül. A nálunk járt darab ennek megfelelően egy Intel Core i7 8550U processzorral volt felszerelve, mellette ücsörgött 16GB memória, amit egyébként lehetne bővíteni akár 32-ig is, ha szeretnénk. Ezen felül az egyetlenként a családból egyedüliként ebben találunk Touring alapú Nvidia kártyát. A GTX 1650TI Max Q egyébként semmi komolyat nem jelent, normál esetben, de itt pont elég arra, hogy játszani lehessen a géppel, ha éppen arról van szó. Én mostanában az Apex Legends-el szoktam nagyon sokat játszani, ez bőven használhatóan futott. De sajnos a benchmarkok futtatására nem jutott idő, így ezek most elmaradnak. Beépítésre került mellette egy 256GB kapacitású NVMe meghajtó is, ami nem meglepő módon nagyon gyorssá és reszponzívvá teszi a gépet. Egyébként még egy SATA m.2 portot kapunk a gépen belül, ami szintén akár 2280-as meghajtókat is fogad, így ha kell a hely, akkor egészen olcsón tudunk akár egy teljes terabyte helyet adni magunknak pluszban, amit egyébként én meg is tennék, ha lenne egy PS63-am.  Még úgy is, hogy az MSI nem kevés felesleges alkalmazást telepített rá. Mint a játékos számítógépieken a Dragon Center itt is kapunk hasonlót csak ezt Creativity centernek nevezték el. És meglepő módon profilokat tartalmaz (igazából csak minimálisan módosított energiakezelési beállításokat) egy rakás olyan alkalmazáshoz, amit egyébként a kreatívabb emberek szoktak használni. Mivel mi jellemzően csak Photoshop-al dolgozunk ezért ezt néztem meg első körben. Nagyjából annyiról van szó, hogy egy két apróbb beállítást elvégez a gép, csak azért, hogy a PS a lehető legjobban fusson. Lehetséges, hogy a Premiere, Avid vagy egyéb programok mellet akár többet is tehet.

A kijelzőt egyébként tényleg munkára teremtették. A panel gyártója sajnos ismeretlen, de a képességek terén a 1080p felbontású panel nem lett rossz. Az sRGB színtér majdnem 100%-a le van fedve. Ez azt jelenti, hogy beállítástól függően akár 99.8 is lehet. Valamint a fény ereje is egy kellemes 300NIt, amitől igencsak jól látható még akár akkor is, amikor telibe rásüt a nap. Hiába IPS a színek tényleg nagyon kellemesek, és nem tapasztalható sem a fehérek elszíneződése, sem pedig a feketék teljes hiánya. A frissítési ráta az csak 60hz, de mivel nem játékos gépről beszélünk ez nem felróható. Egyébként a Qualcomm gyorstöltés amekkora áldás, mellette akkora átok is sajnos, mivel ha töltésre akarjuk használni, akkor az esetek nagy részében nem működik egy rakat USB C kiegészítő, ha pedig átkapcsoljuk „connectivity” módba akkor meg úgy, ahogy van el is vesztettük az a funkciót, amit a gép egy elég nagy matricával hirdet magán. Viszont amitől nagyon meglepődtem, hogy hiába az erős GTX kártya, és hiába a négymagos processzor, a hűtés még játék közben sem igazán adott hangot. Az utóbbi időben nagyon sok számítógép járt nálunk teszten, amiben ugyanez a processzor található, de ez volt a leghalkabb az összes közül. De most nézzük a legérdekesebb dolgot.

Akkumulátor

Hatalmas matricával jelöli magán a PS63 Discovery Edition hogy ő bizony tizenhat órán keresztül képes üzemelni. De ezt a tesztet, természetesen el kellett végeznünk, hogy biztosak lehessünk a dolgunkban. A tesztjeink szerint nagyjából tizenkettőt képesek vagyunk használni, ha lejjebb vesszük a fényerőt, és nem használjuk túlzottan sokat a 1650-et. De ha fent van a fényerő maximumon, és mondjuk folyamatosan az interneten dolgozunk, akkor is a teljes nyolc órás munkanapot cégig lehet vele dolgozni. A töltés már hosszabb idő, de amikor kis túlzással ráérünk estére bedugni a gépet, hogy másnap dolgozhassunk akkor a majdnem három órás töltési idő részemről teljesen van.

Multimédia

Megszokott módon elmondhatom, hogy nem találtunk olyan videó file-t, amit nem tudott volna a VLC lejátszani. És a beépített, hivatalosan nem található információ arról, hogy most éppen ki csinálta hozzá a hangszórókat, de a beépített kettő wattos hangszórópár igen kellemesen szól. Nem fogunk tudni róla egy bulit elvezetni, de arra bőven elég lesz, hogy zenét hallgathassunk, ha éppen arra van igényünk.

Adatkommunikáció

Sajnos még az Intel sem érzi úgy, hogy az új Wifi 6 szabványt kellene erőltetni. Emiatt a maximum, amit ki tudunk préselni a 802.11 AC wifi, és 5.0-ás Bluetooth található benne. Én nagyon hasznosnak tudnám nevezni, ha mondjuk rendelhető lenne SIM kártya foglalattal, és egy LTE A modemmel, de ezen a ponton leginkább csak a tökéletes számítógépet próbálom leírni, így jobb, ha nem is mondom tovább.

Értékelés

Amikor visszaadtam a PS42-t azt hittem, hogy ezt nem lehet felülmúlni, de lehetséges volt. A PS63 majdnem minden egyes hibát javít, és úgy javítja, hogy magyarázni sem kell. Szóval nem is értem, hogy ha ilyen gépeket tudnak letenni az asztalra, akkor az MSI miért nem tért még vissza a nem gaming fókuszú gépek gyártására? Ha ezt lehetne több helyen kapni az országban, és mondjuk lenne mellé rendes reklámozás, legalább annyit el lehetne adni belőle  mint a másik Tajvani gyártó Ultrabook sorozatából. Idén volt lehetőségem közel száz notebookot megnézni, és egyértelműen a legjobb volt köztük a Discovery Edition. Nincs is kérdés, hogy mennyi pontot fog kapni.

Értékelés: 10/10

Köszönjük az MSI-nek a tesztkészüléket.

brarid