Huawei Matebook X Pro

Macbook Pro Windows-szal

Nem másolat, de a legjobban ez jellemzi a Huawei első notebookját, amit tesztelni jutott alkalmunk, nézzük miért.

Doboz Tartalma

A tervezők nem sokat agyaltak ezen és azzal, hogy egy normál MediaPad tablet dobozát, minden dimenziójában megnövelték letudták a munkát. Egy éle nyílik a doboznak. Ez a tetején található, egy igen jól sikerült fotóval a notebookról. Kapunk benne egy töltőt, ami egészen kicsinek néz ki a megszokott Notebook töltőkhöz képest. Az egyetlen, amit találtam itthon, ami nem nagyobb az a Macbook Pro-m 45W-os töltője, de mondjuk a gyári 65-ös már nagyobb. Illetve a Matedock 2 is helyet kapott. Ez egy USB C átalakítóhalmaz, ami ad nekünk egy másik USB Type C bemenetet, hogy tölthessük az eszköz, Egy HDMI és egy VGA portot. Ezen utóbbiak közül egyszerre csak egyet használhatunk, ha nem rendelkezünk csavar nélküli VGA kábellel és valami olyan HDMI-vel amin a csatlakozóház minimális. Legalábbis sehogy nem sikerült egyszerre bedugni a kettőt. Illetve mindezen felül van egy USB 3.0 csatlakozó is, ebbe mondjuk egy Hub Uplinket tartok érdemesnek csatlakoztatni.  Mindemellett az egész dock nem nagyobb sokkal, mint egy telefontöltő így nem hiszem, hogy komoly gond lenne akár mindennap magunkkal cipelni.

Külső

Ha a tetejét letakarjuk, akkor nagyon nehéz egy 13-as Macbook Pro (2016 utáni modell) és eközött megmondani a különbséget. Bár maga a gép egy picit magasabb, de a nálunk járt Space Grey modell színben megegyezik az amerikai vállalat által használt megoldással. A tetején az ezer éve ismert Huawei virágmintás logót találjuk. Ez nem világít, sem a kijelzőn keresztül sem önmagában. Viszont az egész logó, fényes fekete. Körülötte a nagy semmit találjuk. A készülék alján van egy két matrica és kötelező törvényi felirat. Valamint négy igencsak nagyméretű láb, aminek segítségével nem fog elcsúszni az asztalon, amikor ott kívánjuk használni. A házat elméletben 8 csavar rögzíti a többi részhez, de mivel nem kaptunk engedélyt a Huaweitől, ezért ezt nem próbáltam meg leszedni. Nézzünk át az oldalaira. A felső és az alsó élen nincsen semmi, csak az utóbbinál egy pici bevágás, hogy könnyebben fel tudjuk emelni a kijelzőt, ami egyébként olyan képességgel épül a házba, hogy elsőre kinézet miatti megoldásnak néztem. Az összes portot a készülék két oldalán kapjuk. Baloldalon van a Thunderbolt 3 és az USB Type-C 3.1 csatlakozó, ezeken keresztül tölthető a készülék és a Mate Dock is ide csatlakoztatható szabadon bármelyik portba. Valamint találunk egy 3.5mm-es jack csatlakozót is. Valamint a két Type-C alakú port alatt van egy LED, amivel láthatjuk éppen hol tart a töltés. A másik oldalon mindösszesen egy darab USB bemenet van ez már a megszokottabb Type-C formátumban. Ha kinyitjuk, akkor tárul az igazi érdekesség elénk. A Trackpad hatalmas, minden tekintetben, Magasságban közel a fél notebookot elfoglalja, szélességben pedig túllóg az egyébként nem kisméretű Space gombon. Felette van a billentyűzet, amit nem próbáltak mindenféle pillangómechanikával túrbózni, hanem egy nagyon kellemes úton és erővel járó ollós kapcsolórendszert építettek be, amin nem okoz gondot akár ennek a cikknek a megírása sem. Az egyetlen furcsaságot talán csak az F gombok jelentik, amiknél egy furcsa kamera logós gombot helyezett el a gyártó az F6 és az F7 között. Egy nem egy fura gomb mondjuk a kamera alkalmazás indítására szerencsére, hanem itt rejtőzik maga a beépített webkamera. Nagyon ötletes, mert így lehetett jóval kisebb a kijelzőt ölelő keret, és kedvezhettek egyszerre azoknak is, akik mindenféle felesleges dolgokat ragasztanak számítógépeikre, csak hogy a kamera ne láthassa őket. A billentyűzet jobb széle felett van még egy ujjlenyomat olvasó, ami egyébként tartalmazza a bekapcsoló gombot is. Felül pedig a kijelző van, ami hatalmas teret foglal el keretmentesen 91% a képernyő test arány, és valami eszméletlenül néz ki. Fényes a felülete, de ennek is megvan az oka, mert érintésérzékeny a panel. A pontosabb adatokra később térek ki. Az egész gép súlya egyébként kellőképpen könnyű ahhoz a maga 1.33kilójával, hogy tökéletesen el tudjuk felejteni hogy ott van nálunk. Ezen egy nagyobb hátizsákban egyébként nem sokat segít az sem, hogy 217mm magas és 304mm széles. Ahogyan a 14.6mm-es vastagság is könnyen eltűnteti a gépet egy nagyobb kazal papír között.

Belső

Természetesen nem lehetne Pro-nak nevezni a készüléket, ha nem lenne erre valami tényleges indoklás hardveresen. A nálunk járt tesztmodell az erősebb konfigurációt képviselte. A hátlap alatt megbújt egy Core-i7 8550U, amit már szerintem unalomig elemeztünk mi is a különböző Ultrabookokban, amiket bemutattunk, de álljon itt még egyszer. A processzor négy fizikai maggal rendelkezik, amit a Hyper Threading technológia miatt 8 szálként tud kezelni a gép. Maximálisan 4GhZ a turbó frekvencia, de ezt, mint mindenhol máshol a hőmérséklet megtartás érdekében itt is csak rövidebb időre tudja hasznosítani. Az alapórajel, aminél főleg a konnektortól távol fogjuk tudni használni Az 1.8GhZ. Mellé jár egy Intel UHD 620 GPU a processzorba integrálva és egy MX150 az Nvidiától. Ez technikailag egyébként megfelel az Nvidia GT1030-nak ha egy picit annál lassabb is. Ezen felül kaptunk 16GB forrasztott nem bővíthető memóriát, de ez a maximum egyébként is, amit támogat a gyártó szerint a gép. Az Intel ettől függetlenül azt mondja, hogy lehetne akár 32-t is használni, de ezt sajnos ebben a gépben nem lesz alkalmunk kipróbálni. A tárhely mérete nem tudom miszerint változik, de elméletben akár BTO konfigurációt is tudunk vásárolni a gépből. Nálunk 512GB volt az NVMe SSD mérete, de akár kérhető 256-ossal is, akinek mondjuk a tárhely annyira nem fontos. De most inkább térjünk vissza a kifejlőre. A kijelző egy szemet könnyeztetően gyönyörű LTPS panel, ami 3000×2000-res felbontással operál. Ez egy 3:2-es felbontás és leginkább a 16:9-es 2560x1440hez áll közel. Ennek megfelelően erőteljesen túllő a célon a 13.9-es panelen és mintegy kötelez arra, hogy a telepített operációs rendszer (legyen az Linux vagy Windows egyik rosszabb, mint a másik) skálázását használjuk. Viszont ezért kárpótol erőteljesen a tény hogy az sRGB színtér 100%-ban működik, és hogy a maximális fény ereje is hatalmas. 450 Nit értékkel. Szerencsére mivel LTPS és nem standard IPS panelről beszélünk, így azt tudom mondani, hogy a színek is rendben vannak, és sokkal kevésbé érinti az, amiről más eszközöknél beszéltem a szürke feketékkel és a kék fehérekkel. Mint azt feljebb mondtam már érintőképernyőről van szó maximálisan 10 ponton érzékeli az érintéseket és elméletben a bevonata képes arra hogy kevésbé kerüljön tele ujjlenyomatokkal. Ezt igazán nem tudom sem megerősíteni sem cáfolni, Mivel a jelenlegi gépemnél jobb, de a régi szintén érintősnél nem láttam különbséget. A gépet használni egyébként egy élmény, a sebesség rendben van köszönhetően a rengeteg memóriának simán képes voltam egy könnyedebb cikkírás közbeni kutatóanyag mennyiséget nyitva tartani és még így is maradt memóriám bőségesen. Valamint egy két gyengébb játékot is kipróbáltam rajta. A Race The Sun nagy kedvencem és egészen jól futott még a készülék natív felbontásán is. Viszont bármi ennél komolyabbat már vagy csökkentett felbontáson kell játszani, vagy nagyon csökkentett részletességen, mert az MX150 alapból nem egy játékos kártya, de ha ez nem lenne elég még nem is feltétlenül erre a felbontásra tervezték. A melegedési oldal teljesen rendben van, nyáron azért képes volt hosszabb használat mellett érezhetően felhevülni, de még simán tudtam az ölemben tartani anélkül, hogy el akarnám dobni, vagy mondjuk fizikai fájdalmat okozzon. A hűtés hallható, bár leginkább akkor, ha töltőn használjuk. Ilyenkor ugyanis hajlamos kellemetlenül nagy hangerőre emelkedni. Ez persze megszokott egy ilyen méretű házba csomagolt géptől, de mondjuk mellétéve az igazi régebbi, de nem túl gyenge Mid 2014-es Macbook Prot amit a tesztkészülék nélküli heteken használok szembe tűnő a különbség. Egyébként a telepített Windows 10 egészen tiszta volt a nem Microsoftos bloatwaretől. Egyedül, amit nem tudtam sem ezen a gépen sem az éppen tesztelés alatt álló Matebook D-n megszokni, hogy a Huawei PC Manager nem hagy békén. illetve hogy útban a taskbar-on, amitől az egész olyan furcsán néz ki.

Multimédia

Mivel a legfontosabb aspektusa ennek a gépnek a tartalomfogyasztás ezt muszáj volt kipróbálnom. Mint minden teszthez itt is VLC-t használtam, hiszen ezzel, amit nem lehet egy gépen lejátszani az a állomány vagy sérült, vagy az adott eszköz soha nem is fogja tudni ezt lejátszani. De azt kell mondanom, hogy az ismert tömörítések mindegyike simán futott a gépen. Bár akkor azért már volt elképedés a kihasználtságban, amikor elkezdtem 4K-ban nézni valami jobban tömörített anyagot. Webes videóknál nem okoz gondot még a 8k sem, de ott nyugodtan ki tudjuk használni a hardveres x264 gyorsítást, amit szolgáltat az Nvidia kártya. A hangszórók viszont nagyon kellemesek lettek négy darab van belőlük, és a készülék alján bújnak meg a légbeszívó nyílások közelében. Kellemesen hangosak és tiszták, de ne nagyon emeljük magasabbra a hangrőt, amikor zenét akarunk hallgatni, mert ott már rosszabb minőségű zeneszámokkal tapasztalható minimális, lehet, hogy akár elhanyagolható, de torzulás. Ebbe a bekezdésbe szeretném sorolni a jól működő négy mikrofonos rendszert is. Akivel próbáltam saját állítása szerint remekül hallott engem. A kamera hiába került nagyon innovatív helyre kifejezetten rossz egyébként, mivel ha nem direktben lefele nézünk, akkor a beszélgetőpartnerünk nem fog nagyon más látni, mint az orrszőrünket esetleg még annyit sem függően attól hol és milyen körülmények között használjuk a gépet. Sajnálom, hogy a Huawei nem tudta megoldani, hogy egy picit feljebb lásson az a kamera, mert így ha a partner szemébe akarunk nézni akkor ő azt fogja látni, hogy inkább a monitort bámuljuk, ami bizonyos szituációkban igen kellemetlen lesz.

Akkumulátor

A készüléket a Huawei 57.4 Wh kapacitású akkumulátorral szerelte fel, ez közel sem a legnagyobb, amit láthatunk a piacon viszont arra elég, hogy nagyjából hat órát a konnektortól távol tudjunk tölteni böngészve feles fényerőn. Videónézés közben bár ez nagyban függ attól, hogy milyen videókat és honnan nézünk. Azért az elmondható hogy átlagosan egy normális hosszúságú filmet azért végig lehet rajta nézni. A feltöltés ideje viszont nem hosszú a mellékelt 65W-os adapter miatt nagyjából egy óra alatt teljesen feltölthető a gép. Közben nem melegszik jobban viszont a ventilátorokat mintegy megelőző megoldásként feltekeri.

Összegzés

Ha minden úgy megy, ahogy az amerikai elnök gondolja akkor a Huawei Notebookjai nagyon tiszavirág életűek lesznek. Viszont a nagyobb játékosok között addig is nagyon szép üdítő színfoltként létezik a Matebook X Pro. Egy nagyon jól használható számítógép, aminek vannak első generációs hiányosságai, de nagyon remélem, hogy előbb utóbb az új változat is eljut hozzánk, és akkor jobban be tudunk számolni arról, hogy mit javított a 2019-es modell évre a gyártó. Az ára 499 ezer forint, ami nem kevés, de ha szembe állítjuk más gyártók eszközeivel, akkor mindjárt látjuk, hogy a Huawei is tudta, hogy milyen telített piacra szeretne a HP Envy, Asus Zenbook, és Lenovo X1 sorozatok közé beszállni a ringbe és ehhez mérten árazta be a készüléket. Elsőre jó benyomást tenni olcsó nagyon jó stratégia, és reméljük ez a tendencia csak folytatódni fog.

Értékelés: 8/10

A készüéket köszönjük a Huawei Magyarországnak

brarid