Nokia 4.2

Ez az igazi Nokia, ahogy emlékszünk rá.

A Finn cég sosem attól volt mindenki által ismert, legalábbis az átlagemberek körében, mert csúcstelefonokat gyártott. Leginkább azért, mert megfizethető használható telefonokat gyártott. A 4.2 érdemes lesz a címre?

Doboz tartalma

 

A készüléket a gyári dobozban kaptuk meg, ami minden tekintetben megegyezik a sokkal drágább telefonokhoz adott darabokkal. Az alacsony négyzet alakú kartondoboz jól néz ki kellemes grafikák vannak rajta, illetve szerintem elég jól bemutatja azt, hogy mit is tud igazán a telefon. De ha ez nem lenne elég akkor természetesen találunk benne egy rakat leírást. A megszokott tartozékok mellett. Kapunk egy töltőfejet, és egy-egy USB kábelt, amiről majd később beszélek egy keveset. Valamint egy fülhallgatót, ami szerencsére még a régi módszerrel kell csatlakoztatni. Tokot nem adnak hozzá, de használható így is mert nem egy kifejezetten törékeny konstrukcióról van szó ahogy majd később olvashatjátok amikor áttérünk a külsőre.

 

Külső

 

A telefon le sem tagadhatná már elsőre, hogy nem a csúcstelefonokkal versenyez. Ugyanis ahhoz elvárás lenne egy üveg és fém szendvics. Nos ez itt elmarad. A keretet ugyanis műanyagból építette fel a gyártó. És ami még elmaradt az olcsósítás árán. Ez pedig mindenféle védelem ugyanis hivatalosan nem kapott sem Corning üveget, sem pedig DrgaonTralt. Ezt egyébként meg tudom erősíteni. Mivel már a teszt kezdete előtt voltak rajta karcok, nem is kevés. És mire visszaadtam nem lett kevesebb a rajta lévő minimális sérülés. De kezdjük azon a bizonyos műanyag kereten a nyomozást. A bal oldalon kapjuk a SIM és a memória kártya helyét kapjuk. Ezek rendesen osztottak. Tehát tudunk akár egyszerre képesek vagyunk két kártyát és egy Micro SD-t beszerelni. Ez egyre jobban tűnik elfele, de főleg egy ilyen olcsó telefonon nagyon kellemes látni.  Ezen az oldalon más nincsen, a következő érdekességet a készülék jobb oldalán találjuk. Itt van a hangerőszabályzó gombpáros ami megszokott, viszont alatta kapjuk a bekapcsoló gombot, ami hatalmas. Nem iPhone-osan hatalmas, de hatalmas. És érdekesen is néz ki. Mi ennek az oka? Nagyon egyszerű, hogy ne kelljen egy használhatatlan méretű ledet odapakolni, vagy hogy ne kellejen nagyobb Notchot csinálni ide került az értesítési LED. Ami sajnos csak fehéren tud világítani. De ezen még lehet javítani. Nagyon hasznos főleg, ha egy asztalon van legalább annyira használható, mint mondjuk egy megszokott felső keretbe épített megoldás. A készülék tetején kapjuk a jack csatlakozót. És a zajszűrészhez szükséges mikrofon. A telefonmikrofont az alján találjuk a hangszóró és a Micro USB !! csatlakozó mellett. Igen 2019-ben jelent meg a telefon és árulni fogják legalább egy évig ennek ellenére képes volt a Nokia rátenni egy Micro USB csatlakozót. Nem kellene a gyorstöltés, nem kellene a 3.1 backend és még az alternatív módok sem kellenének, de kifejezetten sokkal egyszerűbb használni az újabb USB Type C szabványt, és minden telefonon kötelezővé tenném emiatt. Még akkor is ha strapabíróbbnak nem feltétlenül mondanám. De mielőtt túl sokat beszélek egy darab csatlakozóról, térjünk át a hátlapra, ahol két kamerát, egy Nokia logót, némi szükséges jogi feliratot találunk. Illetve egy ujjlenyomat olvasót, mivel ez már annyira olcsó főleg a hátlapon, hogy igazából értelmetlen lett volna kihagyni. Viszont azt nem értem, hogy ha az LG vagy a Google még mindig képes egy lencsés kamerát kiadni, de az az egy legalább nem rossz akkor miért kell 21-re lapot kérni és rögtön kettőt odapakolni, hátha attól jobb lesz a végeredmény, mint azt eredetileg prognosztizálná a fő lencse. De ha eddig nem lett volna nyilvánvaló a telefonnak vannak kompromisszumai. Ennél is vannak. Az arca olyan csúnya lett, amit csak az anyja láthat szépnek. Az alján akkora keret van, hogy azt némelyik 16:9-es telefon meg tudná irigyelni. A Notch felül szerencsére csak egy DewDrop megoldás. De igaz, ami igaz megnéznék egy olyan megoldást a gyártótól, ahol mondjuk kifúrt kijelzőt használnak. A kijelző egyébként így mindössze 76%-át takarja el a testnek. Csak hogy érzékeltessem. A Galaxy S7 Edge aminél még a vékonyítás sehol nem volt. Legalábbis nem előlap tájékon szintén 76%-os értékkel büszkélkedhet. És egyébként sem a legkényelmesebb telefon. Méreteit tekintve még elmegy 149mm magassággal 71mm-es szélességgel még befér a legtöbb autós tartóba. És én még azt mondom, hogy a 8.4mm-es vastagság is rendben van. De sem erre sem a félig műanyag házhoz képest hatalmas 161 grammos súlyra nem ad magyarázatot az a kis 3000mAh kapacitású akkumulátor, aminek a mibenlétére majd később kitérek. Egyébként színekből sem állunk túl jól. A készüléket két színben lehet megvásárolni. A nálunk járt feketében, illetve egy egészen érdekesen hangzó, de azért örülök, hogy nem láttam rózsaszín homokszínben. Nézzük meg inkább, hogy milyen belülről.

Belső

 

Egy kifejezetten olcsó telefonról beszélünk így nem vártam csodát. Meg kell mondanom őszintén, hogy már így is meglepett az SDM439 chipset. A 12 nanométeres megoldás ugyan a Qualcomm által készül, de a saját technológia viszonylag kevés benne. A grafikus gyorsító természetesen Adreno márkát kapott, modellszáma egyébként az 505-ös. De ezen kívül az architektúra az teljesen standard ARM alapú. Nyolc processzormagot kapunk, ebből a két gyorsabb az 2GhZ-en ketyeg míg a lassabbak, akik hatan vannak már és 1.45GhZ sebességen pörögnek. Természetesen képesek együtt is működni mert heterogén clusterezésben bigLITTLE megoldásról van szó. Még jobb, hogy mind a nyolc magot a Cortex A53 szabvány alapján építették így az átjárhatóság még egyszerűbb. Emellé érkezik 2 vagy 3GB memória attól függően, hogy 16 vagy 32GB belső tárhelyet választunk. Egyébként itthon én nem láttam sehol a kisebbet így nem kell óvatosan válogatni. A sebesség a telepített ijesztően üres Andorid One Build miatt nagyon kellemes. Sebességgel még telepített alkalmazások mellett sincsen probléma. És ami még szebb, hogy a gyártó ígérete, illetve az Andorid One program miatt biztosan lehetünk benne, hogy az elkövetkezendő két éven a készülék szoftveresen fog frissülni, Így akár megkapva az Andorid 11-et is, illetve ezalatt az idő alatt és utána még 1 évig biztonsági frissítéseket is. Ez a bebiztosítás egészen biztos, hogy sokaknak fog lökést adni a telefon felé. Egyébként talán pont a One rendszer miatt a memória is többnyire elégnek tűnik. Legalábbis annyira sosem fogy el, hogy kilövögesse az indítóképernyőt. Arra láttam példát, hogy mondjuk egy hosszabb zenehallgatós beszélgetős időszak után csak úgy fogta magát és lelőtte a böngészőt, de mint tudjuk a Chrome alapból allergiás arra, hogy ha nincsen nála minden memória, és most még alapból sincsen sok. Így ezen leginkább nem lepődtem meg. A belső memóriából is egészen sok majdnem 25GB elérhető maradt az első indítás után. Játszani nem próbáltam rajta, de elméletben a képernyő felbontásán nem kellene, hogy visszafogottam részletességgel futtasson bármit. Egyébként, ha már szóba hoztam akkor a képernyő felbontása egészen pontosan 720×1520 pixeles. Ami ugye a HD Ready néven ismert 16:9-es felbontás 19:9-re turbózott változata ez viszont már egy kifejezetten pixeles élményt eredményezt a 295PPI mellett. Nem kívánom ezt felhánytorgatni a készüléknek mert valahol meg kellett fogni a költségeket, de ez igen karcsú. Hovatovább ez a panel IPS tehát ha mondjuk a Notch körüli területet ki akarjuk kapcsolni és feketévé tenni, hogy beleolvadjon környezetébe akkor nem fog. Mivel az IPS nem tudja teljesen levenni bizonyos pixelek fény erejét. Sajnálatos módon a szokásos IPS betegségtől miszerint a fekete inkább szürke míg a fehérek olyan viszonylag kékes szenved viszont mindkettőt csak nagyon fekete vagy nagyon fehér képnél látjuk igazán. Összességében egy kellemes képet fest a telefon minden egyes hiányossága ellenére. Nézzük meg mit tud a kamera.

 

Kamera

 

2019 van így nem tervezhetett a Nokia sem olyan telefont, amin legalább nincsen kettő kamera. Így jártak el a 4.2 esetében is. Az egyik lencse, amit fő kameraként használhatunk 13 MpX-es felbontással büszkélkedhet míg a másik, ami inkább csak a portré fotók készítése közben kerül kihasználásra az egy 2MpX felbontású darab és tényleg csak mélység mérésre használja a telefon. Több adat nincs is róla. A fő kameráról már annál inkább. A felbontást ugye tudjátok, a rekesz nem túl széles f/.2.2-es értékkel bír ettől éjszaka nem fogunk tudni túl jó képeket készíteni. Ezen egyébként nem sokat segít az egyetlen lámpából álló viszonylag gyenge vaku sem. Ugyancsak nem segít sokat az, hogy nem kapunk sem TOF fókuszálást, sem pedig lézert mindenképpen a PDAF-ra kell hagyatkoznunk. Videózásban sem sokkal jobb a telefon, sajnos megáll a tudomány 1080p@30FPS-nél. Ezt a limitácóit egyértelműen az SOC támasztja hiszen a felbontás elég lenne 2160P felvételre is, de 1080p 60FPS-re mindenképpen. Az előlapi kameránál sem sokkal jobb a helyzet. Itt a felbontás már csak 8MpX viszont a rekesz tágult mostanra egészen F/2.0-ás értékig. Ezzel még az esti fotózás mindig lehetetlen viszont a Nokia gondoskodott, hogy a képernyőt nagyobb fényerővel az arcunkba villantsa, ha arra van szükség. Viszont minőségre a kamera elfogadható képeket csinál, amivel azt, amit kell biztosan meg fogunk tudni örökíteni úgy, hogy majd öreg korunkba is megmondhassuk arról, mit is akartunk fotózni.

Sajnos a 4K nagyon durván kódolt videót már VLC sem egészen volt képes lejátszani. Így kénytelenek leszünk a viszonylag finomabb megoldásokra hagyatkozni. Viszont zenehallgatással nincsen semmi baj. A szokásos Galaxy Buds teszten gond nélkül átment, nem tapasztaltam komolyabb hibákat miközben próbálgattam. Egyébként jól is szól mind a két másik módon tehát a jacken keresztül vagy a hangszórón, utóbbi esetben kénytelenek leszünk mondjuk, hogy úgy fogjuk le a telefont, hogy azzal magunk felé irányíthassuk a hangot, de ezzel más sokkal drágább telefonoknál is birkózni kell, szóval ezt el tudom engedni.

Adatkommunikáció

 

Mint említettem a telefonon nincsen USB C csatlakozó, ami egy nagyon fájdalmas pont de a Micro USB tökéletesen hozza a megfelelő sebességet mind amikor számítógépre másolunk mind amikor OTG módban használjuk a készüléket. A Wifi talán a leggyengébb. Itt ugyanis kénytelenek vagyunk átszokni arra, hogy AC hálózatokat ne használjunk, ami egy ideje már megoldott probléma a legtöbb egyéb olcsó telefon esetében. A Bluetooth támogatás egészen 4.2-ig működik. És tartozik hozzá aptX lehetősége is amit a telefon nagyon szeret egyébiránt közölni minden adott alkalommal amikor hozzákapcsolunk egy ilyen eszközt. A GPS működik egészen jól, és gyorsan talál jelet azt pedig nehezen veszíti el. A-GPS, GLONASS és BDS támogatással érkezik. Az NFC piacfüggő a nálunk járt modellben, ami egyébiránt francia volt nem működött. Az FM rádió, mint lehetőség megvan én nem próáltam. A Mobilhálózatokkal való kommunikáció csak és kizárólag standard LTE hálózatokon működik ugyanis a telefon azt sem tudja mi az, hogy LTE-A a maximális sebesség emiatt lefele 150 felfele pedig 50MBPS. A műanyagház miatt egészen kellemesen tartja még beltérben is a jelet, ahol más telefonnak már elég komolyan meg tud gyűlni a baja.

 

Akkumulátor

 

Volt idő amikor 3000 MaH még örömre adott okot, aztán volt idő amikor az lett az elvárt. Mostanra pedig ott tartunk, hogy ha legalább ennyi nincsen akkor ki leszel röhögve. Mert egyszerűen a sokat fogyasztó kijelzők és SOC-k miatt erre szükség van. A készülék egyébként fogyasztásban a jobbak között van nekem simán sikerült belőle egy egész napot kihoznom nagyobb küzdelmek nélkül, de olyat egyszer sem láttam, amivel a második napnak neki mertem volna állni. A kijelző idők egyébként valahol 3-4 óra között húzódnak, ami ezzel erősen a középmezőnyben van. Ahol a Note 8-am jelenlegi állapota a legalaja a maga nagyjából másfél órájával, és ahol a Huawei Mate 10 Pro még mindig a legjobb telefon, amit ebből a szempontból használtam.

 

Összegzés

 

Nagyon nem tudtam mit kezdjek a Nokia 4.2-vel és abban sem voltam biztos, hogy az elsődleges SIM kártyámat kellene belepakolni, de aztán a végén örülök, hogy mégis ezt ettem mert rá kellett jönnöm, hogy a tökéletes pont itt van. 47 ezer magyar forint az a pont, ahol már lehet egy telefont igenis mindenféle gond nélkül használni. És itt most közel sem akkora lemondásról beszélek, mint mondjuk, amit az élhető e a legolcsóbb sorozat első része alatt kellett átélnünk, hanem arra, hogy nem foglalkoztam vele igazán, hogy ez a telefon most egy sokkal olcsóbb darab. Igen a kamera nem olyan jó, igen nehezebb egyszerre annyi mindent csinálni rajta és az is teljesen biztos, hogy ilyen rossz kijelzőt szerintem az előbb említett Kruger Matz Move 6 mini óta nem láttam, de akinek csak egy működő okostelefon kell amire számíthat hosszabban annak bártan merem ajánlani a Finnek legújabb telefonját, mert egyszerűen nehezebb belekötni, mint azt mondani, hogy minden rendben van.

 

Értékelés: 8/10

 

brarid