HP Omen Obelisk

Vele van a fáraók ereje

Megannyiszor utaltam már erre a gépre korábbi cikkekben, hol, mint Testbench szerepelt, hol, mint az egyetlen, amivel meg tudtam legalább kísérelni 8K tartalmat nézni. De persze ha már itt volt akkor egy keveset használtam is, ennek a tapasztalatai következnek.

Doboz Tartalma

A készülék mellett természetesen nem csak a tápkábelt találjuk meg amikor kibontjuk. Kapunk még mellette egy egeret és egy billentyűzetet, de mindkettő a legolcsóbb tényleg csak vészesetben használható tartozék kategóriába esik. Az egérrel még nem is lenne gond, könnyű és jól érzékel akár még egérpad használata nélkül is. Viszont problémás lehet, hogy nincsen rajta csak a három alap gomb. Valamint hogy a kattintás visszajelzése sem igazán minőségi. A billentyűzet viszont az igazi még a műanyagot is kár volt érte pocsékolni kategória. A gombok nyomáspontja gyakorlatilag érzékelhetetlen, az egész úgy hajlik használat közben is mintha legalábbis gumiból lenne, de mivel nem ezért még szörnyű hangot is ad. És mivel egy membrános darabról beszélünk (ez persze bizonyos embereknek lehet előny) ezért, amikor lenyomjuk kicsit olyan az élmény mintha gumicukrokon próbálnánk szöveget bevinni. De ennyit elég is a dobozról nézzük körbe a gépet.

Külső

A HP-tól, akik kiadtak olyan gépeket, mint a Specre, vagy az Omen X desktop nem ezt vártam. Az Obelisk a lehető leginkább visszafogott, és normális asztali számítógépszerű készülék szerintem az egész mezőnybe ahol versenyez. Ez pedig nem véletlen. Igazából az Obelisk egy Pavilion desktop házat kapott minimális optikai tuning mellett. Ez magában foglal egy hatalmas üveglapot a gépház bal oldalán, valamint egy nem kicsi Omen logót a gépház előlapjának tetején. A bekapcsológomb és az előlapi portok a gépház tetején egy mélyedésben kaptak helyet. Ezek között két jack csatlakozót kapunk az egyik a mikrofon számára a másik a fülhallgató kimenet számára van fenntartva, valamint két piros belsővel rendelkező, de igazából 3.0 képes USB csatlakozót, vagy 3.2 Gen 1 képeset, ahogy manapság divatos nevezni. Egyébként a ház teljes teteje ventilációs célból haszontalan lyukakkal van tele. Normál számítógépek esetén ide lehetne tenni egy vízhűtő radiátort, de ennek viszonylag semmi értelme nincsen ebben az esetben, hogy miért az majd később kiderül. Hátul kapjuk az alaplapon és a telepített videókártyán található csatlakozókat. Ezek a videókártya esetében három DisplayPort-ból egy DVI-D-ből valamint egy HDMI portból állnak, és bár a Turing Architektúrás kártyákon elvben kéne lennie egy USB-C csatlakozónak amit VR Linknek nevez az Nvidia ez itt lemaradt. Az alaplapon sorrendben egy USB 3 „3.1 Gen 2” csatlakozót, egy USB Type C portot (nem egyenlő az előbb hiányolt VR Linkkel csak egy sima USB C csatlakozó 3.0 backend támogatással, alatta négy darab USB 3.0 „3.1 Gen 1” található. Ezt követi az ethernet port, valamint három audió csatlakozó.

Egy mikrofon bemenet, egy fejhallgató kimenet, valamint egy vonali jelű kimenet. Ezek színnel vannak jelölve, így megkülönböztetni őket nem egy akkora kaland. Létezik olyan konfiguráció is elvileg, amin találunk minden felett egy SPDIF portot ez nálunk nem volt jelen. Legalul pedig a tápegység bemenete kapott helyet. A gép jobb oldalfala nem kapott semmit, itt egy kiemelés vagy logót sem találunk, ami kicsit érdekes, de megérthető, hiszen sokan ezzel a fal fele szokták tenni a számítógépjeiket. A másik oldalon egy edzett üveglap található, ami levehető egy gombnyomással. A gép alján nincsenek lábak, így szőnyegre már csak ezért sem ajánlott tenni, illetve azért sem mert a tápegység ventilátora lefele néz. Az előlap kifele domborodik, és nagyrészt műanyagból készült, kivéve az Omen logó alatti sávot, ez szálhúzott alumínium. Jól néz ki, de semmi égbekiáltóról nincsen szó. De mivel ez egy asztali számítógép nézzük meg belülről is. Belül sok üres helyet nem hagyott a gyártó. az alaplap M-ATX szabvánnyal rendelkezik, és a nyáklap nagy része fekete. Kivéve a hűtés nélküli chipsetet, ami természetesen pont kilóg a videókártya mögül ezzel pedig kifejezetten idétlenül néz ki. Összesen négy PCI Express nyílást kapunk hátul, az alaplapon viszont mindössze egy csatlakozót kaptunk 16x-es méretben, amit a videókártya foglal el. A ház hátuljában kapunk egy darab 120mm átmérővel rendelkező hűtő ventilátort, ami szerencsére nem túl hangos, bár nem is égbekiáltóan halk. A processzoron lévő ventilátor egy 80mm-es alatta pedig egy alumínium hűtőbordát kapunk, ami nem sokban különbözik attól, amit az Intel a dobozos processzorhoz csomagolna. Az első jelét a spórolásnak pont a foglalat környékén találjuk meg, ugyanis a feszültségszabályozó része az alaplapnak szépen fogalmazva gyenge, mint a harmat. Az egész négy plusz két fázisból áll, amikor egy átlagos felső középkategóriás alaplapon ennek a duplája van, akkor azért érdemes elgondolkodni, hogy nem véletlenül látszik ki az a chipset. RAM foglalatból is kettőt kapunk. Viszont itt legalább a benne található modulokkal nem spóroltak a mi konfigurációnk esetében, itt mindkettő be volt töltve, egyazon kitben található HyperX Fury modulokkal. Mellette van az M.2 foglalat, ami szerencsére képes NVMe SSD-k fogadására. Ezt követi kettő darab HDD hely, amik elő vannak kábelezve, csak a meghajtót kell beszerezni hozzá. Illetve a mi tesztmodellünk esetében csak egy meghajtót kellene szerezni, mert az egyik helyen kapunk egy merevlemezt gyárilag. Egyébként jól elrejtve a gépház tetejében kapunk egy LED szalagot, amit szoftveresen tudunk vezérelni, és ugyanez igaz a gépház elején lévő OMEN logóra is. De inkább nézzük meg hogy mi is van belül.

Belső

Ahol a HP ad ott el is vesz egy kicsit. Amint azt már említettem egy elég egyszerű alaplappal van dolgunk. Olyannyira egyszerűvel hogy ez egy H310 Chipsetre épülő darab, ami egészen konkrétan a legolcsóbb legkevesebbet tudó darab az Intel kínálatában, ami képes 8 és 9xxx szériás processzorokat elfogadni. Ebben az esetben egyébként a 8. generáció második legerősebb Consumer processzorát kapjuk az i7-8700-nak nem sok szégyenkezni valója van nagytestvérével a 8700K-val szemben. A túlhajtási lehetőségek teljes hiánya pont jól illik a H310 mellé. Az alap órajelen 3.2GhZ sebességű processzor ugyan nem képes az 5GhZ-es álomhatárt még egy magos turbó órajelen sem elérni, viszont a fogyasztása is jóval kevesebb mint emelt sebességű és emelt fogyasztású társai. A kis 65W-os hatmagos processzorunk ugyanis egészen 4.6GhZ sebességig képes felmenni abban az esetben, ha csak egy magot kell igazán kihasználnunk. Ha már többet akkor valahol 4.5 és 4.3 között lesz ez az érték. Már abban az esetben, ha megfelelő hőmérsékleten tudjuk tartani. Sajnos a processzort elég sokáig terheljük 100%-on, akkor ez nem biztos, hogy rendben lesz. A mi tesztjeink szerint a maximális elért hőmérséklet 96 fok körüli, és itt már 19% átlagos teljesítménycsökkentéssel kell számolni. Ez persze AIDA 64 Stressz tesztelés közben történt, ha csak játszik az ember akkor emiatt annyira nem kell aggódni. Viszont azzal hogy ott már a videókártyát is hűteni kell már érdemes számolni. A Nálunk járt konfiguráció esetében egyébként a GPU egy Nvidia GeForce RTX 2080 volt. És tudomásom szerint több ok miatt is ez a legerősebb kártya, amivel meg lehet vásárolni. Egyrészt az sorozat nem lett a Super kártyákkal frissítve, a TI pedig a fogyasztása miatt nem lenne optimális. A tápegység sajnos ugyanis egy 80 Plus Bronze minősítést kapott 500W-os darab, ami éppen, hogy elég a processzor és a videókártya számára, többek között ezért sem lehet bele több PCI Express kártyát tenni. A videókártya egyébként hűtésileg állta a sarat még úgy is, hogy ellentétben a Founders Edition kétventilátoros nyitott hűtőjével, itt csak egy a levegőt az egész hűtőbordán keresztülhúzó ventilátort kapunk. Ez egyébként szerencsére szintén nem a hangosabb fajátból került ki, viszont ha pörgetjük a gépet, akkor már számolhatunk azzal, hogy hallani fogjuk. Ahogy az alant látható, értékek is mutatják, természetesen a célzott felhasználás közben nincsen baj a géppel, egészen konkrétan a játékokkal kapcsolatos benchmarkokban elpusztította a többi versenyzőt. Viszont valami megmagyarázhatatlan okból a VR Mark nem volt hajlandó egyszer sem lefutni, így annak a számai nem láhatóak.

Ha dolgozni akarunk sem lesz rossza helyzet a processzor kifejezetten kellemes. És jól vizsgázott mind a Cinebench mind pedig a PC mark tesztekben, bár itt volt olyan gép, ami képes volt nagyobb sebességre.

Ami nem okozott meglepetést az az SSD volt. Ez egy Samsung PM961 alapú megoldás, ami gyakorlatilag a 960 sorozatnak felel meg. És ennek is volt belőhető a sebessége. Mindennapi használatban veszedelmesen gyors. De mivel csak 256GB kapacitással rendelkezik ezt érdemes figyelembe venni a vásárlásnál. Ahogy azt is, hogy nincsen másik NVMe foglalat az alaplapon. A telepített memória mennyisége az esetünkben 32GB volt. És ez a maximum is mivel nagyobb modulokat nem támogat az alaplap és a processzor.

Adatkommunikáció

A készüléket felszerelték még egy további Mini PCI Express foglalattal, amiben egy Bluetooth és egy Wifi kártya kapott helyet, ezekkel Wifi AC hálózatokhoz tudunk csatlakozni a Bluetooth pedig 4.2-es szabványnak felel meg mindkettő jól használható. az előbbinél mivel asztali gépről beszélünk a vételi távolságot kevésbé tudtam tesztelni, az utóbbi pedig egy XBOX kontrollerhez minden további nélkül csatlakozott. És a beviteli késés sem volt érzékelhető. A beépített vezetékes hálózati kártya egy Intel megoldás, és egyébként 1GBPS sebességre képes. Mivel ez egy olcsóbb gép bár szívesen láttam volna 2.5GBPS vagy akár gyorsabb hálózati kártyát is meg tudom érteni miért maradt le.

Összegzés

Mindent összevetve az Omen Obelisk egy tisztességesen összerakott számítógép, amit mindenki nyugodtan meg vehet, akinek nincsen kedve ideje vagy affinitása azzal foglalkozni, hogy maga válogasson alkatrészeket, vagy adott esetben összerakjon egy számítógépet. Viszont azzal mindenképpen érdemes számolni, hogy ez a gépnek a vége. Nem lehet bele igazán jobb processzort tenni, a táp és potenciálisan az alaplap cseréje nélkül. Nem lehet bele több RAM-ot tenni a lap cseréje nélkül, és nem fogunk tudni erősebb videókártyát sem választani. Ha viszont nem zavar, hogy 3-5 év múlva másik gép után kell nézni cserébe az egészen olcsó árért. Hiszen a 2080TI magában többe kerül, mint ez a gép, akkor tényleg jó választás lehet. Szerencsére itthon is lehet kapni pontosan ebben a konfigurációban az ára pedig 300-400 ezer forint között mozog bolttól, és futó akcióktól függően. Nálunk már csak azzal szerzett egy két jó pontot, hogy megmentette a Samsung Q950R tesztet. De a Chipset láthatósága, és a kifejezetten olcsó alaplap nem méltó ehhez a géphez, szóval bár jól használható a tökéletestől azért messze áll.

Értékelés: 8/10

brarid

A tesztkészüléket köszönjük a HP Magyarországnak