Eszméletlen mértékű kapufa

A Mate 30 Pro nemrég járt nálunk, és ott már megjegyeztem, hogy bár a Huawei az Emuit leszámítva egyre jobb, és jobb telefonok gyárt, most viszont más hiányzik. Sajnos GMS a P40 Pro fedélzetén sincsen, elég lehet ez a jelenlegi mezőnybe?

Doboz Tartalma

A készüléket a gyári dobozban kaptuk meg és az ahhoz tartozó, összes kiegészítő is helyet kapott a csomagban. Ezek pedig egy töltőfejből, ami végre nem USB Type A bemenetet kapott, egy töltőkábelből, valamint egy fülhallgatóból állt. Sajnálatos módon, bár míg a fülhallgató természetesen USB C csatlakozós, és a telefonon nincsen 3.5mm-es jack csatlakozó nem kapunk hozzá adaptert legjobb tudomásom szerint. Bent lapul viszont még egy SIM foglalat kiszedő tű, valamint egy tok is a papírokon kívül, amiből utóbbit felesleges lenne elolvasni. Előbbi kettő pedig hasznos lehet, a Tok egyébként nem TPU-ból készült nem kemény műanyagból, így akár aki szeretne egy átlátszó tokot hordani a telefonján az nyugodtan megteheti. Bár hogy mennyire fog koszolódni arról nem tudok nyilatkozni. Egyrészt annyit nem közlekedtem a telefonnal (köszi COVID-19) hogy sokat legyen a zsebemben, az asztalon pedig nem nagyon használtam. De inkább nézzük meg kívülről.

Külső

Emlékeztek még arra, amikor a Hauwei minden egyes generációban egy kicsit más kinézettel próbálkozott? Gondolok itt a P10-P20-P30 tengelyre. Na ennek vége. Ha nagyon távolról nézzük a P40 Pro-t akkor két különbséget fogunk tapasztalni a korábbi készülékkel szemben. Meglehetősen nagyobb lett a kameradudor, illetve most már nem Notch hanem kamerakivágás díszíti a telefont. És bár azt híhetnétek, hogy viccelek, de sajnos nem. A telefon olyan mértékben hasonlít a megelőző telefonra, hogy még a Logó a hátlapon is ugyanarra a helyre került. Az előlapot persze nagyobb százalékban (88.6 helyett 91.6) foglalja el a kijelző, és mint említettem az előlapi kamerák most nem egy U alakú Notch-ban ülnek, hanem a képernyő bal szélén egy méretes kivágásban. Nem vagyok távolról sem rajongója annak a megoldásnak, amit a Samsung alkalmazott mondjuk a Note 10, vagy S10 készülékek esetén, de a P40 Pro még az S10+ dupla kamerás megoldásához képest is kifejezetten ronda lett. Nem elég hogy a képernyő felét eltakarja ebben a sávban a kivágás, de még mellé a hely nagy része ki sincsen használva. A két kameralencse között nagyjából egy Metaforikus Grand Canyon méretű rés húzódik teljesen feleslegesen. Legalábbis nem tudok róla, hogy itt lenne megtalálható akár egy szenzor is. Teljesen fekete az egész. Ettől függetlenül meg lehet szokni viszont azt muszáj voltam leírni, hogy bizony ez ronda. A telefon széleit termesztésen megfelelően csiszolt alumíniumból készítette a gyártó, csillog is, ahogyan kell, és kellően fémes hatása van kézben fogni igen kellemes. Sőt mi több az egész telefon mérete ellenére jól illeszkedik az ember kezébe, és ha nem az átlagosanál kisebb tenyérre rendelkezünk, akkor nagyon nagy a valószínűsége, hogy nem fog gondot okozni átérni az egyik sarokból a másikba. Elrendezés tekintetében a telefon szélein kapott helyet a Hangszóró, a SIM és NM kártya helye. Ezek az USB-C csatlakozóval együtt a telefon alján helyezkednek el. A jobb oldalon kapott helyet az összes gomb, ami a bekapcsolót és a hangerőszabályzókat tartalmazza. Sajnos a legjobb része a bekapcsológombnak, amit az elmúlt generációkban megszoktunk már nincsen, így már nem egy mélyedésben ül, és nem is recézett, ami messze a legnagyobb kedvencem volt a P10-P30 időkben. A hangerőgombok olyanok, mint eddig voltak. Viszont egyiknek sem rossz a nyomáspontja az elhelyezésért pedig hatalmas piros pont jár a gyártónak. Úgy látszik fel tudták dolgozni a helyzetet, hogy az emberek nagyjából 90%-a Jobbkezes, és lehet, hogy nem kellene egy olyan telefont, amiből több tízen milliót tervezünk értékesíteni inkább a másik tábor irányába billenteni. Igen itt most a Samsungra és a Note 10/10+ párosra gondolok. A készülék tetején csak egy darab infra portot találunk, ezzel adatot mozgatni természetesen nem lehet, csak és kizárólag a távirányító jellegű felhasználás miatt került a telefonra.  És akkor a hátlap. A nálunk járt telefon esetében ez fekete színben pompázik, és egyetlen lapból áll az egész, mindenféle furcsa színátmenetek nélkül. Itt találjuk továbbá a kamerát. Vagy inkább kamerákat. Ugyanis van belőle nem kevesebb mint négy darab hátul. Ebből hármat egy sorban a készülék jobb széle fele, egyet pedig a vakuval egy sorban a hátlap közepéhez helyzetek. A kamerákról majd szokott módon később, a vaku pedig egy kétlámpás megoldás. Bár egy egész utcát nem fog bevilágítani, de mindent összegezve bőven tökéletes alapfelhasználás mentén. Itt kapunk egy mikrofont is, amit a videókhoz használhatunk. A készülék egyébként a nálunk járt feketén kívül még egy rakás színben kapható. Ezek az alábbi fantázianeveket kapták. Silver Frost (egy sima ezüstös szín), Blush Gold (Sima Arany) Deep Sea Blue (egy sötétebb kék, mint amit csak annyitól, hogy kék elvárna az ember) Ice White (Sima fehér). Az egyetlen nem furcsa névvel rendelkező szín a fekete. Ezt a hivatalos leírás is csak feketének nevezi. Sajnos az Aurora színek megmaradtak a Pro+ számára. De azt itthon nem is lehet kapni. Méreteit tekintve nem sokat változott a telefon elődjéhez képest, 0.2mm-rel lett magasabb ezt tapasztalatból mondom, hogy nem vesszük észre. Azt hogy keskenyebb azt igen, és nagyon is sokat tud számítani az a 0.4mm bőven feltűnő még a két telefont egyszerre a kezünkben fogva is. Ami növekedett a vastagság a telefont 9mm vastag. És bár a P30 Pro hoz képest nem vesszük majd észre a kisebb vastagságú telefonokhoz képest igen. Súlyát tekintve 209 grammról beszélgetünk, ami egy csúcstelefon esetében teljesen normálisnak mondható. Tapasztalatom szerint a legtöbb nadrágot nem fogja rólunk lerántani. Természetesen a telefont részt vett IP tanúsítvány teszten. És IP68 minősítést ért el. Ez nagyjából azt jelenti, hogy por soha semmi körülmények között nem fog a telefonba bejutni, míg vízben 1.5m mély vízben használhatjuk és ott is maximum 30 percen keresztül. De most már inkább kapcsoljuk be.

Belső

Kezdem a legfontosabbal. A Mate 30 Pro cikkben már elmagyaráztam, hogy az AG telefon mit is jelent, és hogy milyen megkötésekkel jár az, hogy nincsen Google Mobile Services a telepített Android 10 verzióban, amit a gyártó az egyszerűség kedvéért csak Emui 10.1 néven nevez. Szóval itt ezt nem fogom megtenni. A hibák, amiket akkor tapasztaltam ugyanúgy fent állnak, és talán sokáig nem lesznek javítva vagy legalábbis addig, amíg a Google Firebase megoldását valahogy nem sajátítja el a Huawei. Szóval kezdjük azzal, ami érdekes. A processzor ugyanaz a Hisilicon Kirin 990, amit a Mate 30 Pro kapott. Annyi különbséggel hogy az 5G-s változatról beszélünk jelen esetben. A telefon képes hazánkban is kezelni az 5G hálózatokat elméletileg. Mivel az én szolgáltatómnak még nincsen ilyen hálózata, és ha lenne is nem ott ahol a tesztelésre sor került, ezért ezt kipróbálni nem tudtam. Viszont a menüben ott van a lehetőség. Szóval az itt vásárolt készülékek is képesek lesznek kezelni ezen hálózatokat feltételezve, hogy nem lesz annyira szétszórt a szabvány mint a 4G-nek sikerült lennie. Bár még mindig jobb, mint a CDMA/GSM párhuzam volt a 2G 3G időkben. A chipest egyébként egy nyolcmagos darab, ebben 2 Cortex A76 szupergyors, kettő A76 közepes mag, valamint négy A55 alapú lassú mag található. Természetesen a szokásos módon kapunk egy NPU-t is az AI alapú feladatok gördülékenyebb és energiahatékonyabb feldolgozásához. A GPU az már megszokott módon Mali ebből pedig a G76 MP16, ami kifejezetten jól használható, bár nem a csúcs Adreno grafikus gyorsítók szintjén játszik, de mindennapos felhasználás mellett nem hiszem, hogy fogjuk hiányát látni. Mellé kapunk 8GB RAM-ot és akár 512GB belső memóriát, amit 256GB-ig tudunk Nano Memory kártyával bővíteni. A sebességgel használat közben semmi gond nincsen. Akadásokkal nem nagyon találkoztam. Az Emui szükségtelenül durva alkalmazás kezelése miatt újra töltésekkel viszont igen. De legalább nem tartottak sokáig. Ami jó dolog, hogy a szinkronizálás a telefon és a Huawei fiókunk között pont annyira működik, mint amennyire ez korábban a Google fiókunkkal működött volna. Amiről nem beszéltem még az az ujjlenyomat olvasó. Ez egy optikai olvasó a kijelző alatt. Jól működik, összesen négy ujjat lehet beleprogramozni, és az esetek nagy részében be is tudja olvasni, ha megtanultuk, hogy hol van. Szerencsére sikerült olyan jó helyre rakni, hogy egy idő után minden probléma nélkül magától ott pihen az ember keze, amikor felveszi a telefont mondjuk az asztalról, és mire az arcunk elé emeljük a készüléket nagy eséllyel fel is lesz oldva. Vagy ha nem akarjuk az ujjlenyomat olvasót használni akkor ott van az opció a 3D arcfelismerésre is. amit nem lehet fényképpel becsapni, és jól kezeli a szemüveget is. Legalábbis nekem feloldott anélkül, hogy rajtam lett volna, úgy hogy szemüvegben vettem fel bele az arcomat. És ha már kijelző. Sajnos a 1080p+ felbontás maradt, viszont 90hz-re nőtt a képfrissítés. Ami nagyon hasznos lenne, ha az Android-ban lévő kijelző driver ezt tudná kezelni. De valamiért nekem ez mind a ROG Phone 2 esetében mind most problémákat okozott, hogy a telefon azt hitte odanyúltam valahova, de közben mégsem. A kijelző amellett hogy 2640×1200-as felbontással rendelkezik HDR 10 képes és természetesen OLED. A 441PPI átlagos egy ekkora telefonnál 6.58-as kijelző méretével pedig inkább nagynak mondható.

Kamera

Kamerák lehetne innentől ez is a címe ennek a fejezetnek és senkit nem zavarna. Ugyanis a telefon hátulján négy darab kamera van.  A fő kamera egy 50mpx felbontású darab, ez f/1.9-es rekesszel van ellátva, amivel már sötétben alapból egész jó képeket tudunk készíteni. De persze van a Huawei féle már-már legendás éjszakai mód, amivel szinte nappali világosság szintű képeket kapunk, ha megfelelően használtuk. Ez a lencse rendelkezik PDAF alapú többirányú autó fókusszal, valamint támogatja optikai stabilizátor. A következő a széles látószöggel rendelkező lencse, ezt 40mpx felbontással és jobb f/1.8-as rekesszel látták el. Itt nem kapunk OIS-t és csak sima PDAF fókuszálásra támaszkodhatunk. A harmadik ténylegesen fényképet készíteni tudó kamera egy 12mpx felbontással rendelkező periszkópos ötszörös optikai zoom képes lencse. Ehhez már egy jóval érdekesebb f/3.4-es rekesz tartozik szóval a fényre nem árt odafigyelni. viszont itt van OIS, és a PDAF is rendelkezésre áll. A negyedik lencséből magában nem tudunk képet kicsikarni, viszont a fókuszálásban és a portrékban nagyban tud segíteni, ez ugyanis egy TOF kamera. Minden kamera Leica optikával van felszerelve a német cég az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött a Huawei-vel együtt dolgozva és anno a P9 botrányos megmozdulásai után, most már, ha nem is a Nokia féle Zeiss szinten vannak mobilfotózás terén, de hamarosan ott vagy jobban is kijöhetnek a küzdelemből, ha a Finnek nem kötik fel a nadrágot. Az elkészült képek jók lesznek, de mivel nem igazán tudtuk kivinni a telefont tesztelni, ezért sajnos csak ennyit tudok mondani, mert fotózásra nem volt igazán lehetőségünk. Az előlapon egy 32mpx felbontású lencse kapott helyet, ami f/2.2-es rekeszt kapott és természetesen automatikus fókuszt. Mellette a másik kamera egy infra és TOF képességekkel bíró darab ezzel előlapi portrékat készíthetünk, valamint a gyorsabb és pontosabb biometrikus felismerésben segít. Videózás tekintetében fejlesztett a cég most már bőven felveszi a versenyt a konkurenciával a telefon. Felbontás tekintetében semmi veszélyes újítást nem kapunk a maximum továbbra is 60FPS sebességgel 3840×2160 viszont legalább a színtér és a bitráta most már rendben van. Az elkészült videók bőven elfogadhatók, és attól, amit egy telefontól elvárna az ember még tökéletesnek is mondhatóak, amennyiben nem ezzel akarjuk a következő nagyjátékfilmünket leforgatni.

Multimédia

Kezdem a nyilvánvalóval, nem lehetett még HDR tartalommal sem megakasztani, amit természetesen a képernyő támogat, mint az korábban említettem. És a beépített videólejátszó is képes a HDR jelet értelmezni. A tesztvideók lefutottak gond nélkül még a furcsán csomagolt Black Mirror epizód is. A VLC persze jó barátunk lehet mert a beépített változat azért eléggé fapados. A másik fapados dolog a hangszóró. Ugyanis egy irányból szól, és ha ez nem lenne elég akkor még elég gyenge is lett szegény. Nem csak a minőséggel van gond, de a hangerővel is. Bár az utcán is meg fogjuk hallani, ha keresnek, de mondjuk arra törekedni kell, hogy ha kihangosítva akarunk telefonálni, akkor ne legyen túl nagy alapzaj ahol megpróbáljuk. Mondjuk, amit rühellek, de a kínai cég erőltet, vagyis a piezoelektromos hangkeltő a képernyő alatt az továbbra is itt van. És továbbra is nevetséges. De ezzel úgy látszik, hogy azoknak, akik a kínai gyártó telefonjait szeretik meg kell barátkozniuk.

Adatkommunikáció

Már említettem azt, hogy kapunk 5G-t. Itt ugye a sebesség sok mindentől függ, és a telefon esetében maximumokat nem is közöltek. De képes a mm hullámhosszon és a standard 5G módszerekkel is kapcsolódni a telefon tehát az eszméletlen sebességekre meglesz egyszer a lehetőség. Bár azt hozzá kell tennem, hogy most az 5G miatt telefont venni nagyjából olyan, mint jogosítvány nélkül autót venni. Nem hülyeség hiszen ott van mire meglesz. De azért arra számolni főleg a mai világban egy telefonnál, hogy meglesz-e még a készülék mire az 5G elterjed egy picit illuzórikusnak tűnik. A maximális sebesség a 4G esetében sincsen meghatározva, de tippem szerint legalább egy Cat 12-es LTE A modemmel van dolgunk. Az ár miatt ennél kissebbet beletenni nagy bolondság volna a gyártó részéről. A wifi jól használható és a szokásos van e még jel a kertben tesztet is remekül teljesítette. Sőt mitöbb, akár Wifi 6 vagy AX szabványú hálózatokra is képes az eszköz csatlakozni amennyiben ennek a kiszolgáló oldala is rendelkezésre áll. A Bluetooth jól működik, és akár 5.1-es szabványt követelő eszközök is csatlakoztathatók hozzá. A GPS pedig bár nem próbáltam ki, mert amíg itt volt a telefon konkrétan az ingatlant nem hagytam el, de több betűszót ismer, mint ahányat eddig láttam. A-GPS, GLONASS, BDS, GALILEO, QZSS valamint NavIC is helyet kapott. Utóbbi az indiaiak által használt GPS alternatíva. Mint említettem kapunk infrát amit távirányítóként lehet használni, valamint van NFC is, ami biztosan működik mobilfizetésre, de a bankom alkalmazása még mindig nem elérhető az App Gallery-ben és külsőleg telepítve még belépni is csak körülményesen tudtam. Például az ujjlenyomat olvasót nem kezeli. Rádiót nem kapunk.

Akkumulátor

4200 mAh. Egy tisztességes kapacitás, ami a bezártság mellett elég volt arra, hogy csak kétnaponta töltsem a telefont. De amikor az ember a saját számítógépétől átlagban 3m-re tölti a napjait akkor ez nem meglepő. itt most a 8 órás SoT inkább mérvadó, mert ez jobban jellemzi, hogy használat közben mire lehet számolni. Viszont ha tölteni kell, akkor van lehetőség akár 40w-on tölteni kábelen, vagy bármelyik irányba lehet gyorsan 27w erősséggel vezeték nélkül tölteni. Igen nemcsak hogy a telefon képes magát ennyivel feltölteni, de a telefonról is tudunk másikat ennyivel tölteni. Én a Note 10+-on ezt a funkciót egészen konkrétan egyszer használtam amióta megvan, és akkor is csak azért, mert nem volt kábeles töltő a közelemben, a Buds pedig lemerült.

Összegzés

Nem kell sokat magyaráznom a továbbiakban, hogy értések a P40 Pro alapvetően nem egy rossz készülék. Sőt elég messze áll attól. De bizonyos embereknek így nekem is a mindennapi használathoz az App Gallery egyelőre kevés, és nagyon hiányoznak a Google alkalmazások. A webes helyettesítők nevetségesek, és igazából nem is mindig jók arra amire szeretnénk, ha pedig egy API mint a Firebase vagy pedig a tap&pay hiányzik akkor azt nagyon nehéz pótolni. Persze igyekszik a cég felzárkózni, mert miért is ne tenné ez a dolga. de látszik, hogy még nagyon sok víznek le kell folynia a Dunán mire egy ilyen telefont tudok majd ajánlani, pláne ha figyelembe vesszük, hogy az ára 360 ezer forint körül mozog jelenleg. Mindenestre látszik az irány, amit a cég felvett, de remélem, hogy a kereskedelmi háború hamarosan befejeződik, mindenki érdekében. A képernyővel, és a Piezoval kezdhetne valamit a cég, de ezek már inkább piszkálódások, és a mai 450-500 ezres csúcstelefon árak mellett, ha kapnánk GMS-t akkor el lehetne tekinteni a Huawei esetében. Mivel így okostelefonként viszonylag korlátozottan használható, jelenleg ezek csak üvöltő hibák egy drága telefonnál.

Értékelés: 6/10

Köszönjük a Huawei-nek a tesztkészüléket

brarid