Mélymerülés

Talán az utolsó a megszokott értelemben standard Androidos csúcstelefon a gyártótól, aminek van nem egy és nem két trükkje a tarsolyában.

Doboz tartalma

Hol vannak már azok az idők, amikor a Huawei még olyan dobozokat gyártott, amiktől leesett az állunk, nos, ezek sajnos már messze járnak. A doboz két részből áll a tetejét emeljük le és alatta rögtön a készülékkel találkozunk. Alatta egy rakat papírt kapunk, amiben leginkább az első bekapcsolás előtt szolgálhat segítségül, ha valamit nem találunk. Azon kívül egy gyorstöltőt kapunk még a dobozban, valamint egy fülhallgatót. Sajnos ebben a generációban már az USB C jack átalakító kimarad, úgyhogy ezt vagy mindenkinek magának kell beszereznie, vagy pedig már a korábbi telefonból kellett egyet kapnia.

Külső

Hol vannak már azok az idők, amikor még néhány telefon olyan megosztóan nézett ki, hogy vagy útáltad vagy imádtad őket. A P30 Pro is inkább néz ki tisztességes iparos munkának, mint csúcskategóriás telefonnak. Az elő és a hátlapot hajlított üveg borítja, míg ezt a két felületet alumínium köti össze. Az előlapon találunk egy minimális kávát alul és felül, míg az oldalán szinte teljes egészében egybeolvad. Az egyetlen, ami felmerül, mint kifogásolható tényező azok a színek. Nálunk a Breathing Crystal színvariációs modell járt ezt leginkább úgy tudom jellemezni, hogy lila és fehér keveréke, amire ha úgy süt a nap, akkor némi rózsaszín is keveredik bele, egyszóval inkább a hölgyek választása lehetne ez a szín, nekem mindenesetre nevetségesen nézett ki a kezemben több forrás szerint is. Ezen kívül kapunk egy Aurora színt, ami leginkább olyan mintha minden egyes másik színt egybeöntene a gyártó, és valami kialakulna belőle. A következő az Amber Sunrise, ami a piros és a sárga különböző árnyalatai között játszik, még a telefon bemutatásakor láttam és valami eszméletlenül néz ki. A fekete, mint alapszín, illetve az igazgyöngy fehér egyértelműek és teljesen jól néznek ki. A Misty Lavender és Misty Blue színeket sosem láttam, de az utóbbi valami kék lesz az előbbi pedig egyfajta lila alapszínt kaphatott, ha jól értelmezem. Szóval választék az van, pláne ha nem szolgáltatónál vesszük, mert ott én csak a fekete és Crystal színeket láttam eddig. Az előlapon maradva a kijelző hatalmas 6.47 colos és a tér 88.6%-át használja ki. Van egy minimális alsó káva, aminek ez esetben inkább örülök, mert a gyártó „saját” értelmezése a gesztusvezérlésre nagyon jól ki tudja használni, valamint felül van egy Dewdrop notch. Ami pont annyira nevetségesen néz ki, mint ahogy azt a neve előirányozza. Ebben egy darab kamera kapott helyet, illetve itt található valahol a közelségérzékelő is. Értesítési LED és látható hangszóró nincsen. Ugyanis a telefon az előbbi helyettesíti az Always On Display megoldással a telefonhangszóró viszont egy Piezoelektronikus hangkeltőből érkezik a kijelző alól, erre majd a telefonhívásokról szóló bekezdésben kitérek, mert elég érdekes. Aztán következik a telefon jobb oldala ahol egymás alatt kapott helyet a hangerőszabályzó páros, és a ki/bekapcsoló gomb is. Ezzel nincsen baj. Mindössze leginkább annyi, hogy a gyártótól megszokott nagyon jól érzékelhető mélyítés és textúrázás leginkább kimaradt ebből a telefonból. Sajnálom ezt, mivel ez volt talán a legjobb funkció, amit más is eltanulhatott volna a gyártótól. A baloldalon konkrétan semmi nincsen. Felül az Infrát a távirányítóhoz, valamint egy másodlagos mikrofont találunk. És két antennasávot is. Alul újabb két antennasáv között van az USB C csatlakozó, tőle jobbra a hangszóró, amiből egyedül szól bármi, amikor nem telefonálunk. Egy újabb mikrofon és a SIM valamint a Nano Memory kártyák helye A konfiguráció a szokásos, ha akarunk Nano Memory kártyát, akkor nem tehetünk bele második SIM-et, ha pedig két SIM-et szeretnénk, akkor le kell mondanunk arról hogy NM kártyát tehessünk bele. Az hogy ez a készülék aljára került szerintem nagyon ötletes így minden ahova szokásosan nyúlni fogunk egy helyen van és könnyen meg található. Természetesen a felsorolásból kimaradt a jack csatlakozó, ezt ugyanis nem találunk a készüléken. Ami viszont érdekesebb az a hátlap elsőnek az alsó harmadban találunk egy Huawei feliratot.

Ez így teljesen rendben is van. Kicsit feljebb találjuk a Leica logót, ami már megszoktunk a Huaweitől, és az első katasztrofális próbálkozás után. Egészen meg is lehetett szeretni. Viszont ami felette van, te jó isten, azt senki nem tudhatja szeretni. Az érzésre mindig útban lévő hármas kameralencserendszert találjuk, ami még úgy is, hogy a Zoom lencse periszkóppal működik és emiatt a nagy része 90 fokkal a síktól elfordítva van a házban kiemelkedik elég durván a telefonból. Mellette a dupla led-es vakut, illetve a lézert is TOF kamerát találjuk egy kicsit kulturáltabb méretben. A telefon egyébként függetlenül a kamerarendszertől vastag 8.4mm, ami a mai mezőnyben a már érezhetően vastagabb telefonok közé helyezi. Viszont ezt még elengedi az ember, mert mégsem 1cm vagy felette lévő méretekről beszélünk. Magassága teljesen átlagos,, 158mm ez nagyjából megegyezik minden hasonló áru készülékével. Ugyancsak a szélessége, ami 73.4mm. A súlya sem okoz meglepetéseket. 192gramm ezzel erősen a fentebbi mezőnybe kerül a súlyversenyben.

Belső

A Huawei hisz az otthon gyártott alkatrészekben, így a legújabb csúcstelefonba is a tavalyi processzort pakolták. Amit a mai napig nem tudok feldolgozni, nagyjából Kirin 960-ig az volt, hogy a P sorozat megkapta az alap processzort, míg a Mate az aktuálisan picit erősebbet. Viszont már a Mate 10 Pro óta a P sorozat mindig le van maradva egy évvel. A telepített Hisilicon Kirin 980 chipset ettől függetlenül nem lassú vagy használhatatlan csak nehezen feldolgozható ez a probléma számomra. A Chipset tartalmaz egy nyolcmagos teljesen ARM architektúrával megalkotott processzort, amiben kapunk kettő 2.76GhZ sebességű A76, kettő 1.92GhZ-es A76 és négy darab 1.8-as A55 magot. Ezek együttesen is tudnak működni hála annak, hogy az egész processzor heterogén clusterezéssel, és big.LITTLE elrendezéssel látta meg a nagyvilágot. A grafikus alrendszert egy ARM Mali-G75 MP10 adja, ami napjaink egyik legerősebb mobilos gyorsítója, és ténylegesen játék közben jön csak ki az ereje. máshol nem is tudna, mert ahhoz hogy az 1080×2340 pixeles felbontású 398 pixeles kijelzőt meghajtsa ez nevetségesen sok. Viszont amit még mindig nem tudott értelmesen kitalálni a gyártó az a tárhely és memória elrendezése. Ugyanis az alábbi kiszereléseket lehet megvásárolni. 128/6, 128/8, 256/8,512/8. Csak azt nem értem, ha sikerült 128/8-as telefont csinálni akkor miért kell egyáltalán, hogy opcióként létezzen a 128-as? Akkor a 6GB RAM-al szerelt telefont miért nem lehetett csak 64GB tárhellyel kiadni, és ténylegesen egy olcsóbb telefont csinálni belőle? Vagy miért nem lehetett minden egyes telefonba ugyanannyi memóriát tenni? Mert akkor mondjuk, aki a több RAM-ot szeretné kihasználni, de mondjuk nem akarja a 256GB tárhelyet felétlenül annak is lehessen válogatni? Vagy valami egészen más oka van ennek. Mindenesetre engem ez kifejezetten zavar. A telepített Android verzió a teszt ideje alatt 9.0 Pie, És EMUI 9.1 a felület verziója, ami tartalmazza a GPU Turbo funkciót is. És itt jön képbe, amit mondtam fentebb. A P30 Pro lehet, hogy nem fog frissítést kapni, vagy az is lehet, hogy fog, de nem fog hozzá Google szolgáltatásokat kapni, de az is lehet, hogy dobja egy az egyben az Androidot, és átvált helyette az egyelőre csak HongMei OS néven emlegetett belsős fejlesztésű gyakorlatilag Android alapú rendszerre. Ez a bizonytalanság egy csúcskategóriás telefonnál nem megengedhető. Ha a vásárló nem lehet benne közel biztos, hogy legalább két verziót nem fog megkapni a telefonra akkor olyan irányba fog nézelődni ahol ezt közel biztosan vagy biztosan megkapja. Mert hiába nem zabál már annyi memóriát az EMUI, mint korábban, és hiába nem olyan lassú már, mint korábban, még mindig nem tud annyival többet, hogy kimaradhasson egy-egy Android verzió. Egyébként a szokásos betegségek még továbbra is megvannak. Tehát a különböző indítóképernyőket továbbra is kivégzi a telefon minden esetben. Legalábbis az ismertebb darabokat mindenképpen. Ez kellemetlen sok szempontból, de már kezdem megszokni, hogy maradnom kell a gyárinál. Ami hiába akar nagyon hasonlóan működni, mint a Xiaomi féle MIUI, nem sikerül neki és hasznos kiegészítők helyett inkább nevetséges próbálkozások vannak benne. Legalább most már valahogy el tudunk érni egy app menüt és nem kell mindent a főképernyőn tárolni. Már nagyon várom azt a napot, amikor majd lehet egyszerre app menünk és még esetleg öt mappánk a kedvencek sávon a kijelző alján. Amit viszont sikerült nagyon jól megoldani az a véletlen érintések kiküszöbölése a széleken. Simán meg tudtam úgy fogni a telefont, hogy ne higgye azt, hogy én most vissza szeretnék menni.  A kijelző viszont hiába OLED hiába képes a DCI-P3 színteret leképezni vagy képes HDR10 tartalom helyes megjelenítésére.  Úgy hogy egy 1440x3040es telefonból költöztem közvetlenül illetve napi szinten egy 1440×2960 felbontású telefont használok, nagyon durván szembe tűnik a különbség. És nem azért mert olyan nagyon jó lenne a nagyobb felbontás, de az ezzel érkező nagyobb pixelsűrűség jobbá teszi. De az biztos, hogy az akkumulátornak jót tesz. Ami viszont jól működik az az ujjlenyomat felismerés. A beépített optikai olvasó még a hozzá kötelező animáció ellenére is kifejezetten gyors és akár több ujjat is tud tárolni. Pontosságra nagyjából 10 próbálkozásból 7-8 alkalommal működött tökéletesen.

Kamera

Ha már annyi szeme van vajon jól is lát? Amikor megérkezett hozzám a telefon a teszteléshez, akkor a kollégáim az irodában elég sokat mustrálták, hogy vajon milyen lehet a kamera.  Nos, összegezve egészen jó. Már csak akkor is, ha a papírforma szerinti adatokból indulunk ki. A fő lencse 40 megapixeles felbontása hatalmas, és a hozzá járó elég tág f/1.6-os rekesz sem rossz. A gyújtótávolsága 27mm szóval eléggé széles a látószög, de semmi durva halszem vagy ilyenek. kapunk mellé PDAF-et amit támogat a TOF kamera is. Ezen kívül van Optikai képstabilizálás is.  A következő egy 20MpX felbontású f/2.2-es rekesszel és 126 fokos látósszöggel rendelkező kamera, ennek a gyújtótávolsága 16mm és itt csak PDAF van a TOF nem működik vele. A harmadik és egyben leginkább érdekes lencse a periszkópos megoldás, ami 8MpX felbontású szenzort kapott rekesze eszméletlenül szűk így nem lehet vele csak jól világított helyen fotózni f/3.4-es. A gyújtótávolsága 125mm, mint minden rendes zoom lencseének legalább. Ezzel ad egy ötszörös optikai zoomot a telefonnak, ami nagyon jól használható. Ez az egész elem is optikailag stabilizált. És szintén a TOF valamint a PDAF segítségére tud támaszkodni. A már említett Time Of Flight szenzor egyrészt a fény szóródását tudja jól mérni, valamint ez segít mélységinformációt gyűjteni, amikor portréfotót akarunk készíteni. Mindhárom kamera egyébként elfogadható képeket csinál, és amennyire jól működik a zoom lencse nagyon meg voltam rajta lepődve. Az már csak hab a tortán hogy a három kamera közötti mozgást nem gombokkal kell választanunk, hanem ahogy zoomolunk intelligensen és azonnal vált közöttük. Videófelvételből a Huawei sosem volt jó. Itt sem igazán remekelnek, ugyanis a maximális felbontás az 2160p ugyan, de a sebessége csak 30FPS. És még OIS-t sem tudunk használni. Nem csak 2160p esetében okoz ez gondot. Az egyetlen felbontás és sebesség ahol van valami stabilizálás az az 1080p 30FPS. Ott kapunk a giroszkóp által segített elektronikus stabilizálót. Az előlapi kamera felbontása 32MpX, és jól működik, ha valaki magát akarja fotózni naphosszat. De éjszaka ne számítsunk semmi jóra a rekesz nem a legjobb a maga f/2.0-ás értékével. Videót itt már csak 1080p 30FPS sebességben rögzíthetünk.

Multimédia

A szokásos fileokat gond nélkül lejátszotta a telefon, amiket felé akartam dobni. A saját lejátszó programja szinte mindennel meg tudott birkózni és csak a nagyon brutálisan tömörített MKV fileok tudták minimális késésre ösztönözni a hangot. Viszont ha már VLC-vel próbálkoztam, akkor minden tökéletes lett. A zenehallgatás is jól működik az akkor használt fejhallgatómon jól szólt, de sajnos itt még a Galaxy Buds tesztet nem tudtam még elvégezni. A hangszóró viszont nevetségesen szörnyű. Ha le is fogod a hangot, akkor erőtlenül szól, és nem túl széles a dinamika tartománya.  Szóval ez arra, hogy a csengőhangot meg tudjuk szólaltatni tökéletes többet viszont jobb, ha nem várunk el tőle, mert gyorsan csalódni fogunk. Átalakító hiányában nem volt alkalmam kipróbálni, hogy hogyan szól a telefon vezetékesen. És itt most nem arra gondolok, hogy nekem nincsen átalakítóm, hanem hogy nem találtam itthon olyan átalakítót, amit hajlandó lett volna felismerni a készülék.

Adatkommunikáció

Kezdve a WiFi-vel, ami mindent támogat 802.11 AC szabványig bezárólag egészen jól volt képes a csatlakozom az emeleten lévő Routerrel, és a ház különböző pontjain nézni a jelet vagy betölteni a weboldalt teszten, azokat a szobákat leszámítva ahol eddig semmivel nem sikerült jó jelet kicsikarnom mindenhol nagyon jól működött.  Nem nagyon dobálta el sem a hálózatot még akkor sem, amikor alacsonyabb volt az erőssége. A mobilhálózatoknál, ahol a Cat21-es LTE-A a maximum tehát 1400/200MBPS le illetve feltöltés esetén, hasonló a helyzet. A jelerősség szinte mindig megfelelő volt kivéve a vonatozás közben az alagútnál vagy a két töltés között. Amiről már nem tudok ilyen jó véleménnyel lenni az a Piezos telefonhangszóró. Ez úgy működik, hogy megrezget egy membránt a telefonban, amitől az egész üveg rezeg, és ez adja át a hangot a fülünkbe. Elméletben van egy kijelölt hely ahol a fülünket elhelyezve akár még jobban is hallhatjuk, de nekem minden egyes alkalommal olyan volt mintha rendes hangszóró lenne a telefonban csak azt bezárták volna az üveg mögé. Akik velem beszéltek engem jól hallottak. A Bluetooth 5.0 szabványú és kezeli akár az aptX HD eszközöket is. Szerencsére itt már nincsen az a túlvezérlés, ami nekem anno felrobbantotta a fülhallgatómat. A GPS mindenféle rendszereket kezel egyszerre. A-GPS, GLONASS, BDS, GALILEO és QZSS támogatást is kapunk így a világon sehol nem fogunk eltévedni. Gyorsan talál jelet és általánosságban nincsen gondja azzal, hogy meg is tartsa azt. Van NFC a telefonban, mobilfizetésnél teljesen jól működik a K&H mobilapplikációjával. Rádió nincsen az Infraportot, pedig a gyári távirányító alkalmazás kezeli elég komoly sikerekkel. Az USB csatlakozó 3.1-es sebességet tud, és ezt adott esetben az 512-es telefonnál ki is tudjuk használni.

Akkumulátor

A készülékben a beépített akkumulátor kapacitása 4200mAh, amivel gond nélkül akár másfél napot is ki lehet húzni a Kirin 980 energiatakarékossága és az EMUI iszonyatosan agresszív memóriakezelése miatt. Természetesen az XY alkalmazás sokat fogyaszt üzenetektől így sem menekülhetünk, de azért sokkal jobb, mint a semmi. Ha pedig tölteni kell, akkor egyrészt használhatjuk a 40W-os gyorstöltőt a dobozban, amivel 70%-ra 30 perc alatt tölt a telefon, vagy a gyors vezeték nélküli töltés itt 15W a maximum ezzel azért egy két óra simán kell ahhoz, hogy teljesen fel töltsön a készülék. Persze ha akarjuk, akkor egy OTG kábellel tölthetünk más eszközöket is, de ha ez már túl múltszázadi, akkor a Huawei lehetőséget ad arra, hogy visszafele vezeték nélkül töltsünk, ilyenkor a készülék hátuljára helyezve egy másik eszközt tudjuk feltölteni. A sebesség ilyenkor a sima 5W-os vezetéknélküli töltés, de vészhelyzetben ez is érhet valamit.

Összegzés

Amikor megjelent akkor a Huawei P30 Pro egyik legnagobb fegyvere az ára volt. A kisebb tárhelyű modellt már akár 549 dollárért is meg lehetett vásárolni. De ez az előny tényleg nagyon hamar elillan, amikor rájövünk, hogy bizony ez a telefon lehet a gyártó utolsó igazi Android rendszerű csúcstelefonja. És amikor az ember két évre veszi a telefonját az nem egy opció, hogy majd csak lesznek a frissítések valahogy. A lakosság már megszokott egy szintet, és ettől nem biztosan hajlandóak eltekinteni. Ami igazából meg is tudok érteni. Engem is zavarna, ha megvennék egy telefont, majd valaki azt mondaná, hogy remélem örülsz a funkcióknak, mert ennél több nem lesz. Ezen kell most a gyártónak nagyon gyorsan túllendülnie, mert mint csomag a P30 Pro egy több mint elfogadható készülék. És ennél már csak jobb lehet a minél újabb lehetőségekkel. Azért a videós képességeknek még van hova fejlődni, hogy az EMUI-ról már ne is beszéljünk. Abban a világban ahol a standard Material Design olyan amilyen, vagy ahol a OneUI olyan amilyen, ott nem is kellene labdába rúgnia.

Értékelés: 8/10

A telefont köszönjük a Huawei Magyarországnak.

brarid