A mérnöki hozzáértés magasiskolája

A GT76 Titan nem azért érdekes, mert drága, vagy azért mert egy űber vastag hordozható számítógépnek nehezen nevezhető valami. Hanem azért ami benne van, és ahogyan benne van.

Doboz Tartalma

A készüléket a bolti dobozban kaptuk meg, ami azt jelenti, hogy nagyjából ugyanazt kapjuk hozzá, mint amire az egyszeri vásárló számíthat abban az esetben, ha úgy dönt megvásárolja a készüléket. Ezzel nincs is semmi gond. Viszont a beltartalommal már annál inkább. Sajnálatos módon a dokumentáción kívül, amit ugye minden gyártónak kötelessége belepakolni a dobozba nem nagyon kapunk mást, érkezik ugyan a kettő darab tápegység, ezekhez a közösítő, valamint kettő konnektor csatlakozó is. De mondjuk egy törlőkendőt, nagyon szívesen láttam volna még, nem hiszem, hogy annyival megdobta volna a költségeket, viszont az biztos, hogy a vásárlók az árcédula miatt értékelték volna. A doboz egyébként szokás szerint újrahasznosított kartonból készült, viszont meglepő módon nem a ma megszokott egyik oldalról leemelem a doboz fedelét megoldással nyílik hanem kizárólag felül lehet kinyitni erről kell kiemelni a notebookokot és egy külön kartonban kaptak helyet a tartozékok. Ez furcsa viszont az is biztos, hogy sokkal kisebb eséllyel fog a doboz és következésképpen a tartalma sérülni, hogy ha effektive cipelni akarjuk benne a terméket. Amit mi sem bizonyít jobban, hogy az átlagos nálunk járt MSI dobozokhoz képest sokkal jobb állapotban leledzik ennek a készüléknek a csomagolása. Egyébként a grafikázottsága a doboznak erős. Kívülről az egész Fekete vagy piros színben pompázik gyárilag, illetve a mi dobozunkon volt egy jelzés miszerint nehéz a doboz és tartalma ezt narancssárgával helyezték el rajta. Az előlapon ízlésesen megjelenik az MSI sárkánylogója, amit elsőre nem is biztos, hogy észre fogunk venni annyira óvatosan piros vonalakkal jelenik csak meg, de ha eleget nézzük szemből a dobozt, akkor azért fel fog tűnni. Egyébként hogy biztonságosabb legyen hordozni a megszokott műanyag fülvég helyett a fogantyú egy fém valamiben végződik, hogy itt se történhessen sérülés. De szerintem a dobozról ennyit, mert körbe kell nézni a gépet.

Külső

Leszögezem a legfontosabbat, ez nem egy átlagos Gaming notebook ennek megfelelő nem átlagos külsővel. A leginkább szembetűnő dolog az lehet majd a kicsomagolás után, hogy a korai megoldásokhoz híven nem a teljes felső rész nyílik ki, hanem a notebook kijelzője mögött még egy emberes fémréteget kapunk. Ami egyébként a hűtőbordákat hivatott elrejteni és kifejezetten jól is oldja ezt meg. Ezt az apróbb dolgot leszámítva nagyjából normális a gép, illetve a másik furcsaság hogy valamiért jó ötletnek tűnt úgy megoldani szinte az egész alját, hogy egy komplett fémrácsot tettek oda, amiből szénszálas elemekkel növeltek az eszköz magasságán, hogy a hűtés biztosan mindig elég levegővel legyen ellátva. De akkor a szokásos tesztek, egy ekkora gép esetében már igen komoly gondot szokott okozni az úgynevezett horpadás jelensége. Itt gondolok arra, hogy minimális erőt kifejtve lehet benyomni a kijelzőt védő fed lapot vagy akár a billentyűzetet a gép közepén. Itt ez annyira nem igaz. A fed lap ugyan hajlik valamennyit, de a billentyűzet stabilitására egy rossz szót nem tudok mondani akárhogy is próbálkozom. Már-már féltettem a gépet (ami felesleges volt, mert az egész topcase fémből készült) de még úgy sem volt hajlandó megmoccanni. Azt kell mondanom hogy ez már bőven elég arra hogy fejet hajtsak a tajvani mérnökök előtt. Ugyanis ha ezt valaki megoldja egy olyan ultrabook-nál mint mondjuk a Thinkpad X1 Carbon akkor az nem dicséretet érdemel mindössze a fizikának megfelelő. Ha ezt egy !4cm! vastag notebook esetében is sikerült ahol az ember már jogosan számít üres helyekre akkor jár a piros pont. Ha már a fed lappal kezdtem, akkor a körbenézést folytassuk is ott. Az egészet kifejezetten ízlésesen csinálta meg a gyártó ugyanis két szépen meghúzott vonalat, valamint a sárkánylogót, ami nem világít és nem is piros csak egy sima Fekete fémpajzs. Rejtett csak el itt semmi LED vagy egyéb dolog, amitől egyébként a gép viszonylag bazárinak hathatna. Kinyitva a gépet, mint mondtam az alsó részből marad fenn egy kevés, amit láthatunk, ha hátulról nézzük, itt is nagyon egyszerű a vonalvezetés viszont bekapcsolva itt találunk egy kizárólag piros színben világítani képes LED szalagot, ott ahol a borítás és a hűtőbordák kivezetése találkozik. De nem ez az egyetlen LED szalag, ugyanis közel két tucat egyedileg szabályozható Zónával rendelkező darabot is találunk a gép elején, valamint egy-egy külön zóna még a két oldalán is helyet kapott. Ezeket mind a Steelseries Engine-ből vezérelhetjük. A billentyűzet, ami szokás szerint egy Steelseries MSI koprodukció, valamint a trackpad sorban a következő. Előbbinél szokás szerint kapunk gombonként variálható RGB világítást, és a megszokott kiosztást kapjuk kivéve, hogy a tesztpéldányunkon valaki felcserélte az fn, és a Windows gombokat. Míg az utóbbi a legegyszerűbb trackpad, amit életemben láttam kettő osztott gomb alul és egy szép nagy kellemes üvegszerű burkolattal rendelkező felület. Használható, de azért ha már ennyi a világítás elférhetett volna valahol egy kicsi itt is. A billentyűzet viszont már sokkal rosszabb. Egyrészt a nyomáspont és a billentyűk útja nem sok, szóval emiatt használni viszonylag kellemetlen. De ha ez nem lenne elég, akkor a kiosztás is a szokásosan megkavart és igazából eléggé izzadságszagúan Magyarral kompatibilis változat, az Í gomb a space mellett található, ami önmagában emiatt csak arra volt használható, hogy ha nagyon ritkán nagy Í-re volt szükségem, akkor kéznél volt. De mellé még a szerintem messze rosszabb hosszított entert kapjuk a rendes fejre állított L helyett, ami miatt, főleg ha ritkán használunk ilyen kiosztást, akkor nagyon mennyiségben fogja az elküldött üzenetek helyett az ű betűket produkálni az üzenetek végén. Legalábbis nekem ez a tapasztaltom. Gépelési sebességre sem lett nekem az igazi, ennek egy oka van. Nem nagyon van olyan billentyűzet, ami normál esetben 4cm magasságban van az asztal síkjától, így hacsak nem olyan a székünk, akkor egyáltalán nincsen felkészítve arra az egész, hogy hosszan gépeljünk rajta fáradtság, vagy ami még rosszabb ínhüvely gyulladás veszélye nélkül.

Én megpróbáltam egy napot végig dolgozni rajta, de olyan szinten elfáradt a kezem a végére hogy biztos voltam benne hogy ezt soha többet. És a sebesség. Én általában egy jól megszokott billentyűzet esetén olyan 100-120WPM sebesség között gépelek. Ez ugye a leírt szavak száma percenként. Ez nem egy világrekord, de elég gyors vagyok ahhoz, hogy ne kelljen várni arra, hogy befejezzek egy mondatot beszélgetés közben. Ha ennek a 2/3-da sikerül egy tesztgéppel a tesztidőszak végén, akkor arra azt szoktam mondani, hogy egy jó billentyűzet. Azon kevés alkalmak ahol sikerül visszagyorsulnom erre az értékre számít tökéletesnek. Ha valami pedig fele ennyit tud, akkor elfogadható. A GT76 billentyűzete ebbe a kategóriába esik nálam. 70 volt a maximum, amit el tudtam vele érni, de akkor már ismert szöveget gépeltem mérve. Talán ha nem két hetem, hanem egy hónapom lett volna vele és addig amennyire lehet folyamatosan használom, akkor eljutottam volna a rendes szintemre. De mint fentebb is jeleztem erre nem is feltétlenül szerettem volna sort keríteni. Haladva tovább a billentyűzet felett a három oldalon vékony kerettel alul pedig MSI logóval ellátott képernyőt találjuk, amin matt borítás kapott helyet hála istennek. Felette a webkamera van erről majd később, de egy elég érdekes dolog a gép többi részéhez mérten annyit nyugodt szívvel el tudok mondani. És akkor nézzük a csatlakozókat. Hátul ugye már említettem, hogy semmi nincsen kivéve a hűtőbordák vége. Így az összes csatlakozó a gép két szélére oldalára került. A jobb oldalon kapunk egy HDMI 2.0 port-ot, hogy akár 4K felbontású 60hz sebességű képet tudjunk küldeni alkalmas monitorra. Alatta egy Mini Displayport-ot kapunk második kijelzőnek, vagy ha GSync-es monitorra akarjuk kötni a gépet. Itt is 4K a maximális hivatalos felbontás, de lehet, hogy 8K is kicsalogatható megfelelő átalakítókkal. Alatta egy USB Type C, ami USB 3.2 Gen 2 sebességen működik vagy közérthetőbben 10GBPS sebességre képes. Ezt követi két USB Type A, amik szintén 3.2 G2 portok majd utoljára egy Micro SD kártyahely. Csak azt nem értem, hogy miért Micro. De tényleg. Aki effektíve dolgozni akar egy gépen, olyan módon, ami SD kártyát követel meg annak az esetek 99%-ban úgyis nagy SD kell, mert az olcsóbb is, mint egy Micro. És tudom, hogy lehetne a fényképezőgépekben, kamerákban úgy használni az SD kártyát, hogy adapterrel kötjük bele, de azért azt nehezen hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás. A baloldalon találhatóak a maradék csatlakozók. Itt kapjuk a tápközösítő csatlakozóját, a mi gépünk esetében egy 2.5GBPS sebességre képes hálózati kártya RJ45 csatlakozóját, amit eszméletlen öröm látni még akkor is sem ez sem a gyorsabb 10GPBS sebesség nem igazán terjedt el még az embereknél otthon. Egy újabb USB Type C csatlakozó következik, ami szintén 3.2 G2, viszont ez már Thunderbolt csatlakozóként is képes funkcionálni amennyiben ez szükséges lenne. Csak azt nem tudom, hogy mi célból használnánk, mert a következőkben majd látható, hogy a Hardver nem igényel igazán kiegészítést a Thunderbolt port-on keresztül, talán az egyetlen dolog, amit el tudok képzelni, hogy ha valaki olyat akar a gépen kezdeni, aminél már számít a hálókártya akkor esetleg egy 10GBPS sebességű darabot be lehet kötni. De legalább pipálható. Kapunk még két USB Type A csatit. A sebesség azonos az előzőkkel. És számomra örömteli módon kapunk két hangcsatlakozót az egyik ugyebár a mikrofon bemenet a másik pedig a fülhallgató vagy hangszóró kimenet, ami ha szükséges akár optikai hangot is ki tud adni, megfelelő átalakító segítségével persze. Ha alul megnézzük a gépet egyébként akkor láthatunk egy rakat hőcsövet és két ventilátort is. Amik igen érdekes hangot adnak, ha pörgetjük a notebookot. De most kapcsoljuk be, nézzük meg mi van benne.

Belső

És itt esett le az állam a francba. A készüléket nem mással, hanem az Intel 9. generációs processzorai közül a legerősebb consumer asztali processzorral szerelte fel az MSI. Így van itt nem bohóckodott a gyártó holmi I9-9980HK-val. Nem nemes egyszerűséggel fogták a tervezéskor elérhető legerősebb változatot az i9-9900k-t és beletolták a számítógépbe. Csak hogy tisztázzuk. Ha notebookon olvasod ezt a cikket, akkor mondjuk egy középkategóriás darab esetében a komplett töltőd lehet 80W körüli, ennyivel tudja tölteni a gépet maximálisan. Az én X1 Carbon-om, amin a cikket írom egy 60W-os töltővel érkezett. Ennek a processzornak 125W a saját TDPje és akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyit fogyaszt, minden más ezért van az, hogy csak és kizárólag kettő darab táppal lehet használni egyszerre a gépet, mert a 230W kapacitás nem lenne elég a processzornak és a videókártyának. Egyébként a cikk írásának pillanatában már nem a nálunk járt 9SG változat a legerősebb, hanem azóta megjelent egy 9SGS kódot kapott gép is. A különbség nem sok a kettő között. Mindössze a videókártyában mások. De hogy mit is tud a 9900k? Nos, ez egy valódi 8 magos 16 szálas szörnyeteg, aminek az alap órajele 3.6Ghz, de valljuk be az őszintét sosem fog ilyen lassan menni maximum, ha 480p filmet nézünk a gépen. Egy magos Turbo esetén ez felmehet akár 5GhZig is, ami mint tudjuk igazából egy álomhatár sok szempontból ugyanis nem sok processzor képes rá, túlhajtás nélkül pedig még kevesebb. De egyébként teljes nyolc magos kihasználtság mellett 4.7GhZ a maximum órajel. De mivel ezt a gépet játékra tervezték normális esetben nem használunk majd nyolc magot szóval a valós érték valahol a kettő között lesz. Vagy nem ugyanis tesztjeink szerint a processzor annyira van jól hűtve, mint olvasó hóember a napon. Az egyik legpocsékabb mérést érte el, amikor Aida 64 segítségével 15 percen keresztül kergettük csak a processzort. Nem akartam a videókártyát is megterhelni, mert az lett volna igazán csak a tüzes parádé, ahogy láttam. Messze a legmagasabb hőmérsékletet produkálta a gép, amit valaha mértünk a maximális hőmérséklet, amit a processzor elért az 99 fok volt. Itt kezdett el a rendszer levenni az órajelből, hogy ne álljon le túlmelegedés miatt a gép. Ekkor beállt a legmagasabb átlaghőmérsékletre, amit valaha mértünk. 97.4 fokra. Ez brutálisan sok. És ha ez nem lett volna elég az órajelcsökkentésben második lett a 33%-os értékkel, ennél csak a Szintén MSI-től érkezett GL65 ért el rosszabbat, de ott a vékonyság okán sok mindent feláldoztak. Ha emellé számoljuk, hogy a GPU az egyik legnagyobb fogyasztású még notebook építhető közül pedig messze a legéhesebb Nvidia RTX 2080 (nem mobil, nem MaxQ nem MaxP ugyanaz a kártya, amit te is meg tudsz venni a boltban PCI express-es beépítésre) Akkor rögtön lehet érteni, hogy miért volt a gépnek a legkisebb terheléstől is olyan hangja, mint egy felszálló helikopternek. De ezt már mondtam párszor, viszont szeretnék itt és most bocsánatot kérni minden egyes notebooktól, amit teszteltem és azt írtam, hogy hangos. Azok mellett tudtam beszélgetni. A GT76 még ezt sem igazán engedte. Skorpy kolléga lehet a megmondója neki végig kellett hallgatnia miközben futott a teszt. De ugyanez a hatalmas hangerő igaz akkor is, ha adott esetben játszani akarunk ugyanis akkor a videokártya fogja megkeseríteni a hűtés életét igencsak. Leginkább az RTX-es Minecraft esetében volt érezhető, hogy itt bizony valami kifejezetten nincsen rendben. A gép úgy küzdött, mint malac a jégen a képernyőjének felbontásán futtatott játékkal. És nehogy a Full HD-s kijelző maximális 240hz sebességét nem használtuk ki igazán, de egészen konkrétan 30 FPS volt a maximum, amit elő lehetett csalogatni, ha be volt kapcsolva a sugárkövetés. De nyugodjatok meg az őrület nem ért itt véget. Mindkét alkatrészt lehet túlhajtani. A Grafikus kártyát szokásosan az MSI féle Afterburner tudja, míg a processzort a Dragon Centeren keresztül lehet piszkálni. A gyártó 50x-es szorzóig engedi emelni a processzort, de mivel a hűtés úgy sem bírja el gyárilag, nem sok értelmét látom, egészen konkrétan, amikor a Cinebench tesztet futtattam kettő másodpercig láttam a feladatkezelőben 5.00-át. Utána pedig egy picit magasabbra esett vissza, mint túlhajtás nélkül, de a hangja is jóval magasabb lett a gépnek. A videokártyát már nem is próbáltam meg piszkálni sok értelme nem lévén, és a processzort is visszavettem alapra ezután a katasztrófa után nem akarván kárt okozni a gépben. De ha ez még mind nem elég akkor jöhet a többi őrület. Memóriából maximálisan 128GB-ot támogat a gép, ami bődületes a mi konfigurációnk 64GB-tal érkezett, amik sajnos betartják az Intel tanácsát és maximálisan 2666mhz sebességen futnak. Bár szerencse, hogy a Coffee Lake architektúra nagyjából és egészében tesz magasról a memória sebességre, ha egyszerű felhasználásról vagy akár játékokról van szó. Aki pedig annyira memóriaintenzív alkalmazásokat futtat, annak úgy is az lesz a végeredmény, hogy nem a notebook a jó megoldás, még akkor sem, ha olyan, mint a GT76 vagy esetleg ugyanaz. De még nem ér véget a „mert megtehetjük” jellegű mutogatás. Ugyanis az a helyzet, hogy kapunk négy háttértár behelyezéséhez szükséges foglalatot. Ebből kettő van alapból használva, két m.2-es NVMe SSD-t kapunk a gépben amik RAID 0-ban érkeznek, viszont mint az alant a számokon látható ettől nem lesznek igazán gyorsabbak a nyers számok tekintetében, mint egy jobb csúcskategóriás SSD, viszont valószínűnek tartom, hogy nem is kerülnek annyiba, mint mondjuk egy Samsung 970 Pro 1TB-os változat. A másik két helyre még egy NVMe vagy SATA m.2 meghajtót tehetünk utóbbiból a SATA nem biztos. Mert nem tudni, hogy melyik foglalatban vannak a mostaniak, és a háromból csak kettő képes mindkét féle meghajtót használni. Valamint kapunk egy 2.5 colos helyet is, ami nagyon jót tehet, ha mondjuk egy HDD-re van szükségünk nagyobb mennyiségű adatot tárolni. Bár úgy hogy mára már akár 7-14TB-os SSD-t is kapunk persze eszméletlenül sok pénzért (közel a notebook ára vagy több) de tárhelyben nagyobb, mint a legtöbb ilyen helyre tehető HDD az biztos. Egyébként, ami engem a legjobban meglepett az a chipset ugyanis nem a szokásos HM310 vagy hasonló chipset-et kapta a gép, hanem az asztali Z390-et, ami a legdurvbb még Coffee Lake-et támogató megoldás a kék cégnek. Az egyetlen, ami nem őrület az a kijelző. Nem kapunk 300hz-es OLED panelt 5K felbontással. ott még nem tartunk. Egy teljesen mezei 1080p felbontású 240hz-es IPS panelt kapunk, aminek a színhelyessége lehetne jobb is. De szerencsére csak a gyári profilok rosszak, utána lehet állítani és akkor könnyedebb webes fotó vagy videómunkára is jól használhatóvá válik. A fényerő sem kiemelkedő. A tipikus valahol 250-300 nit körül van, és nincsen HDR támogatása. De egyáltalán nem bántó ránézni és szerintem a betekintési szögek is rendben vannak, akár egy ilyen árú gép esetében is. Érintőképernyős verziót rendelni sem lehet, de nem is tudom, hogy az MSI gyártott volna érintős notebookot valaha. És akkor a szárazanyag, nem foglak fárasztani a teljesítménnyel, álljon itt néhány kép, hogy hogyan teljesít a tesztjeink során a gép.

Multimédia

Nos, akkor itt térek vissza a webkamerára, egy 720p felbontású 30fps sebességre képes darabot kapunk, ami igencsak lehangoló. A mikrofonok működnek és elfogadható hangjuk van, de ne járassuk a gépet ha videotelefonálunk mert akkor a beszélgetőpartnerünk csak egy sugárhajtású gépre emlékeztető hangot fog hallani, néha talán foszlányokkal tőlünk. Viszont a hangszóró, te jó atya ég. Már ezért megérte ekkorára csinálni a gépet. kapunk benne egy 3w-os mélynyomót, valamint kettő darab két wattos hangsugárzót, amik úgy szólnak, hogy maximális hangerő mellett leszakad a fejed, nincsen ezen mit szépíteni. A Dynaudioval közösen fejlesztett hangrendszer szépen szól, tiszta és olyan erővel hangos hogy egy nagyobb baráti összejövetelt, de még egy kisebb házibulit is több mint biztosan el lehet rajta képzelni. Nem számítottam arra, hogy elképeszt a gép, de sikerült. Ami maradt az a videó lejátszás. Sokkal jobban viselte a gép a 8k tartalmat, mint amikor az Omen Obelisken próbáltuk, akadt valamennyit itt is, amikor Youtube segítségével néztük, és a processzor igen durván fel volt pörgetve a ventilátorokkal egyetemben, viszont legalább meg lehetett nézni a videót. Nagyjából olyan élmény volt, mint azokon a régi gépeken, amik 360p felbontás mellett érzik magukat jól, viszont akár a 480p is belefér, ha nem zavar néha egy-egy dobott képkocka. Viszont ha a gép háttértáráról akarunk lejátszani valamit, akkor nem kell aggódni. Ott bizony minden tökéletesen fog működni az első pillanattól az utolsóig.

Adatkommunikáció

Azt már említettem, hogy kapunk 2.5GBPS sebességű hálózati kártyát ez egészen pontosan egy killer kártya, de jobban kipróbálni nem volt lehetőségem, mivel sajnálatos módon nincsen itthon gigabitesnél gyorsabb switch-em vagy másik eszközöm, ami ekkora sebességet tudna. Viszont szintén a Killer-től érkezik a wifi kártya, ami képes Wifi 6-ra, vagyis a 802.11 ax támogatására. Ezzel pedig szerintem le is fedtem. Sajnos mivel eszméletlenül nehéz a gép ezért sok lehetőségem nem volt arra, hogy tesztelgethessem a hatótávot, mivel a laborasztalt nem nagyon hagyta el. De itt bent nem nagyon zavarta semmi az AC-s hálózatra való csatlakozásnál, még az sem, ha mozgattam a mobil router-t. A Bluetooth 5.1-es és működik, hanggal is, valamint, ha akarjuk, akkor kontrollert is csatlakoztathatunk.

Akkumulátor

Ez egy érdekes kérdés, egyrészről 90 wattóra nem kevés, másrészről ez egy 9900k és egy RTX 2080 egy gépben. Szóval végeredményében a burtál overkill alkatrészek nyernek természetesen. Ugye alapból az akkuidős teszteket, azokat a PCMark 10 beépített tesztjével szoktuk mérni. Innen is köszönjük a kódot hozzá az UL Benchmarknak, valamint a tesztben mutatott VRMark és 3DMark szoftverekhez is. Ezzel 2 óra 48 percet tudott a gép a Basic Office nevű benchmarkban, ez gyakorlatilag egy videóhívás, némi böngészés és dokumentumszerkesztés kombinációjából tevődik össze, szóval nevetséges. Feltölteni viszont egy nagyon kellemes két és fél óra még a kettő darab töltővel is. Természesen ha kikapcsolva töltjük, akkor sokkal rövidebb ideig tart. Mint említettem a kettő darab 230w-os töltőt csak egyszerre lehet beledugni, mivel a kettőnek a csatlakozója már a gépbe csatlakoztató közösítő előtt egy közös műanyag burkolatban kapott helyet.

Értékelés

Úgy kezdeném a mondókámat, hogy „volt már veletek olyan hogy nem tudtatok mire költeni 1.3 millió forintot? Az jó mert még velem sem, de az MSI megtalálta a megoldást erre a problémára is…” Nos, ezt továbbra is fenntartom, ha a csúcsok csúcsa kell, ha fel tudod áldozni a hallásodat azért, hogy adott esetben pontosan ugyanúgy tudj játszani, mint a legjobb asztali gépeken, vagy ha nincsen más választásod, mert nem tudsz egy asztalit hova tenni. Akkor ez a gép neked készült. Ha bárki más vagy. Akkor olyan messziről kerüld le, mint egy atomerőmű blokkját működés közben kell, mert nincsen sok értelme. Sok a kompromisszum egy átlagos asztali géppel szemben, és az egyetlen előny, hogy ezt sokkal könnyebb cipelni, mint egy gépet monitorral, egérrel és billentyűzettel. Egy szó, mint száz egy csodálatos mérnöki alkotás, de szerintem az emberek nagyon nagy részének semmi szüksége nincsen rá. És mialatt le a kalappal az MSI előtt, azért gondoljuk végig, hogy mibe vágjuk a fejszénket egy ennyire drága gép megvásárlása után.

Értékelés: 6/10

A tesztkészüléket köszönjük az MSI-nek

A teszthez használt 3DMark, PCMark, és VRMark programokhoz a kódot pedig az ULBenchmarknak.

brarid